A repülőgépek fotózása a legfőbb ismérve, de varázslatos tájfotókat vagy portrékat is készít. Városismertető sorozata is volt az Anzikszon, és persze a fotóművészeti egyesület kapcsán is sokszor megszólalt. A hétvégén az úgynevezett panorámafotóit mutatja meg. Persze, hogy megkérdeztük Bikfalvi Zsolt fotóművészt: miért?
– Nyilván elöljáróban, mintegy felvezetésként a kiállítás megnyitójára nem szerencsés túl sor részletet elárulni… Mégis kérdezem: miért éppen panorámafotók?
– Az én esetemben nem kérdés mi volt előbb: „a tyúk vagy a tojás”. Erre egyértelmű választ tudok adni. Miért éppen panorámafotó? Kísérletező típus vagyok, ennek egyik eredménye a panorámafotók készítése. Sok évvel ezelőtt próbálkoztam ez első elkészítésével, igencsak jó lett (ez a hozzáértők véleménye) és ez ösztönzött. A technika, a tudás birtokában pedig már adott a folytatás.
– Azt is gondolhatnánk, hogy mindez egyfajta az útkeresés. Bikfalvi Zsolt nem lelt még rá Bikfalvi Zsolt fotóművészeti nyelvére?
– Az kijelenthetem, elsősorban a repfotózással fogok ezután is foglalkozni, ezen az úton megyek tovább. Aztán – ameddig eljutok a következő repülőtérig – hosszú az út, és ami útközben inspirál, azt megörökítem.
– A fotózás mely ágát fogod legközelebb kipróbálni?
– Őszintén?! Nem szeretnék ironikus lenni, de hát ez van, a fotózást drónnal szeretném kipróbálni. Igazi „kettő az egyben”, vagyis fotózás is, repülőzés is, mégpedig egyszerre. A bakancslistán fenn van, aláhúzva piros ceruzával.
– Vélhetően a fotós egyik ismérve: mindent, a színeket, de még az érzést is meg szeretné mutatni, azoknak, akik az adott pillanatban nincsenek ott. A panoráma formátuma alkalmas erre? Sokdimenzióba helyezi a tájat, valóságossá teszi?
– A panorámaképeknek méretüktől fogva az egyik előnyük az, hogy többet tudnak megmutatni az adott témából, mint egy szokványos fotó. Látványosak, közelítenek a valósághoz, viszont itt is meg kell találni azt az arányt, ami elégséges. Óvatosan kell bánni az arányokkal, mert könnyen át lehet esni a ló túloldalára, és oda az egész koncepció.
– Egy korábbi beszélgetésünk alkalmával megemlítetted, hogy a tervezős fotóművészek közé tartozol. Kigondolod, hogy mit és miként mutatsz meg. A panorámáid helyszíneit milyen szempontok alapján választottad ki?
– A kiállításra kerülő panorámaképeim egy része ad hoc készült, vagyis adott volt a szituáció és kihasználtam. Többsége tervezett volt. A tervezettek között volt olyan, amellyel sok évvel ezelőtt átélt látvány megörökítése volt a cél. Volt, amelyet hiába terveztem meg előzőleg, a fényviszonyok nem voltak mindig ideálisak, itt gondolok egy bizonyos fotóra, ami a Meszesen készült, és a sokadik kolozsvári út alkalmával lett olyan, amilyen megfelelt az elvárásaimnak.
– És végül a legnehezebb kérdés: kiknek ajánlod a tárlatodat?
– A kiállítás anyaga több fotóból lett kiválasztva. Elsőként Simay Zsolt véleményét vettem figyelembe. A következő szempont az volt, hogy olyan képeket is bemutassak, amik szakmailag talán nincsenek a csúcson, viszont a nagyközönség tetszését elnyerhetik. Nem utolsó sorban pedig a kedvenceimet sem szeretem volna mellőzni. Összegezve a dolgokat: úgy gondolom, senki sem fog csalódni azok közül, akik megnézik a kiállítást.