Rólunk. Forradalmira feszítve

Szolomájer Timi az érzéseiről is vallott a nagykárolyi kedd esti ünnepi előadáson. A produkciót egyébként vastapssal méltatta a publikum, ám itt-ott a szokatlan felvezetőt sokan értelmezték. Timit kérdeztük meg.

– Gratulálok. Állva tapsoltak. Jól esett? Bíztál benne?

– Hogy jól esett-e? Természetesen igen. Főként azért, mert azt a hitet erősíti bennem, hogy a színházi előadás az egyik legjobb közvetítő eszköz ember és ember között. Az hogy álló tapssal fogadták az emberek, az nagy meglepetés volt.

– Amúgy nem tudom, hogy nekem tetszett-e. Nagyon igen, ugyanakkor… Miért kéred a ma emberén számon, hogy nem forradalmár? Hát Petőfiék is végső elkeseredésükben választották azt a forradalmi tettet. Nem jó ma itt, de azért csak nem olyan, mint ’90-ben, amikor – amint hallom – bedeszkázták az ünnepelni vágyók előtt a színházat. Vannak hiányosságok jócskán a jogaink tekintetében, de azért mégiscsak…

– Én nem kérek 🙂 Viszont, ha nem lenne bajom a világgal, nem lennék amatőr színjátszó csoport vezetője. Az elégedetlenség mozgatja előre a világot. A ma emberét tekintve is akadnak jócskán hiányosságok, természetesen magamat is beleértve. Minden tevékenységem és tapasztalatom oda tér vissza, hogy az együttműködés nagyon erős pillére az emberi létnek, amiért azonban nap, mint nap tenni kell. Ahogyan a személyes kapcsolatainkért is. Tudod, mint a jó kertésznek. 🙂

– Timi, például a Transindex egy cikke azt kéri számon a kolozsvári fiatalokon, hogy még menetelésükben sem forradalmiak. Nagykároly kulturális szempontból, a nemzeti ünnepeink folytonos (át)értelmezésének a tekintetében előrébb áll, mint Kolozsvár vagy Nyírbátor?

– Mivel állandóan dolgozom, kevés időm marad más tevékenységek nyomon követésére, előadások elemzésére, arról nem is beszélve, hogy a másokkal való összehasonlítgatást sohasem tartottam mérvadónak. Az önmagunkhoz mért fejlődés, amit fontosnak tartok. Tehát a válaszom: passz.

– Az Anziksz is közzétette volna a fiatalokhoz szóló kérdőívet. Én miért nem kaptam meg? Mert úgymond udemere-bérenc vagyok?

– Rajtad kívül még egynéhány milliárd ember sem kapott kérdőívet 🙂 Az ok egyszerű, az idő szorítása. A kérdőívek személyes kiközvetítése, a válaszok gyors bekérése látszott az egyetlen hatékony megoldásnak. Így is legalább egy hetet vett igénybe, míg a válaszok alapján kialakult valamiféle előadásváz. A kidolgozás pedig mindig behatárolhatatlan idejű. Minden előadásomon a bemutató után is tudnék még három hónapot dolgozni, megállás nélkül 🙂 S az, hogy te minek aposztrofálod magad, kedves Tamás, az nem az én ügyem. 😉

– Kell politizáljon egy március 15-ei, egy ünnepi előadás Nagykárolyban?

– Én nem politizálok, így nem tudom, hogy van-e értelme válaszolni a kérdésre.

– Kérlek, fogalmazd meg, hogy számodra miről szólt ez az előadás?

– Rólunk. Forradalmira feszítve.

– Jó-jó, igazad van – például nekem tetszett Vida éneke, Juli apás vallomása stb. Nagyon jók voltak. De jövőre mi lesz? Tíz év múlva is megváltod a világot március idusán?

– Én a holnapban mérem a jövőt. A világ pedig köszöni szépen, velem vagy nélkülem él, hal. Megváltás? Az csak úgy történik magától. Én csak látószöget nyújthatok hozzá.

– Köszönöm a válaszokat! Kérlek, legyünk interjú tekintetében is formabontók: kérdezz te is valamit.

– Mi volt a mai napod legjobb momentuma? 🙂

– Nem kérdés ez a kérdés 😉 A vastaps. Megérdemeltétek.

Megyeri Tamás Róbert

2

Előző cikk
Következő cikk