Saját kiállításra készül Hágó Nándi

– Mi újság a fotóművész Hágó Attila Nándorral? – kérdeztünk rá.

– Jól vagyok, köszönöm. Túl sok új képen nincs, de még az év elején vagyunk és már én sem lövök mindenre, mint az elmúlt években. Legutóbb a böllérversenyen, próbáltam elkapni a megismételhetetlen pillanatokat, visszaadni azt a hangulatot, ami ott volt. Mármint akkor, amikor nem a csapat tagjaként tevékenykedtem. Ezt leszámítva volt egy 1–1,5 órás téli fotózásunk, amikor a nagykárolyi szőlőskertekben, próbáltuk elkapni a téli táj szépségét.

– Erre az évre nézve milyen céljaid vannak?

– Idén, ha minden jól alakul, szeretnék bemutatkozni egy önálló kiállítással Nagykárolyban. Lehet, hogy még nem lesz minden fotóm tökéletes, de szerintem senkinek sem az. Meg kell lépni ezt is valamikor, hogy lássuk azt, hogy hová fejlődtünk. Ez nem biztos, hogy csoportos kiállításnál ugyanúgy megvan. Két téma foglalkoztat leginkább, de egyelőre csak annyit árulok el, hogy az egyik az emberekkel kapcsolatos, a másik pedig olyan dolgot mutatna be, ami mellett elhaladunk, akár naponta többször is, mégsem vesszük észre.

Idei tervben szerepel még, hogy összehozom a két hobbimat, a söröskorsókat és a fotókat. Jelenleg katalogizálom őket, és amint meglesz a fénysátor, megkezdődik a fotózás is.

Ugyanakkor idén minél többet akarok foglalkozni a képek utómunkálataira használt programok megismerésével.

– A fotózás mennyire van jelen a hétköznapjaidban?

– Mondhatni, hogy napi szinten, valamilyen módon. Nem fotózok ugyan minden nap, de hetente 1-2 alkalommal utómunkálatokat végzek a régebbi fotókon, ami szerintem rendkívül fontos, hiszen a fotó nem tudja teljes mértékben visszaadni azt, amit akar, ott látunk. Egy jól megmunkált kép, már sokkal jobban megközelíti azt. Ezenkívül természetesen készítek ún. munkafotókat is, hiszen ez a szakmám velejárója. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy tanulmányban, népszerűsítő cikkben vagy bármilyen kiadványban is sokkal jobb, ha a fotó jól megvan komponálva, betartjuk azt a néhány alapszabályt, amit ilyenkor kell és átesik az utómunkán is. Sajnos erre sokkal nem figyelnek. Ezért kerül ki nagyon sok katalógus, könyv szörnyű képekkel. Példákat inkább nem mondanék, sajnos sok ilyen mű jelent meg az mostanában.

– Mi a célod hosszútávon a fotózással?

– Mindenképpen megmarad hobbi szinten a dolog, nem tervezem, hogy második foglalkozás legyen, pl. esküvőket vagy más rendezvényeket fotózzak pénzért. Az nem az én világom. Ettől függetlenül minden tiszteletem az olyan fotósé, aki ezt műveli, hogy visz bele egy kis újdonságot is. Természetesen szeretnék tovább fejlődni, szélesíteni a fotós látásmódomat is, valamint, ha jól alakulnak a dolgok, akkor idén több kiállításra szeretnék fotókat küldeni, mint az elmúlt évben.