Tempfli Katalin esküvői dekorációkra szakosodott vállalkozó. Fura szakma ez, talán nagyapáink nem is értették volna meg, hogy „mi fán terem”. Ám az életünk (jó esetben) legszebb pillanatait kétségtelenül ildomos megbecsülni. Nos, a munkájáról faggattuk Katit.
– Mióta foglalkozol esküvői dekorációval? Miért kezdtél hozzá? Mi szülte az ötletet?
– Ha jól emlékszem, hét évvel ezelőtt, az unokahúgom esküvője alkalmából készítettem el az első csokrokat, asztali díszeket. Olyan ajándékot szerettem volna adni nekik, ami több mint egy borítékba csúsztatott pénzköteg. Emlékszem, még egy extra meglepetést is kaptak az este folyamán, mert hosszas szervezkedés révén egy budapesti látványtechnikai céggel készíttettem egy személyre szóló lézerprodukciót. Mondanom sem kell, hogy hatalmas sikere volt. A szívhez szóló és tartalmas zenei aláfestés csak fokozta a térben röpködő galambok, különféle romantikus motívumok és jelenetek hatását, amikor pedig a gomolygó és zafírzöld térben kirajzolódott az ifjú pár neve is, ott tört el sok kis mécses (az enyémben is), főleg, amikor a nyakamba ugrott a húgocskám, a menyasszony.
Hát így kezdődött…
Aztán volt még egy lakodalom a családban, és ők is rám bízták a dekoráció elkészítését. Voltak még közeli ismerősök, akik szintén segítséget kértek, aztán egyszer csak eljött az ő ismerőse is. A szokványos módon indult az én történetem is ezen a téren. Nem volt szakmai képesítésem, sem fullos felszerelésem, cégem, és még gyakorlatom sem igazán volt, de éreztem, hogy olyan jól esik ezt csinálni. Az első komoly „löketet” akkor kaptam, amikor teljesen ismeretlenül kopogott be hozzám egy helyes pár, és felkértek, hogy esküvőjük-lakodalmuk teljes díszítését csináljam meg. Hatalmasnak tűnt a feladat akkor, sőt, még ma sem nevezném egy könnyű feladatnak, annyi minden volt benne. Megkérdeztem tőlük, hogy miért éppen rám gondoltak, hiszen már akkor is voltak ismert és elismert cégek, amelyek ezzel foglalkoztak. Azt válaszolták, hogy látták abban a két rokon-lakodalomban, amit csináltam, és abban benne volt minden, amit egy szívvel-lélekkel dolgozó dekoros bele tehet, még akkor is, ha kezdő. Szerintem ők, akkor jobban bíztak bennem, mint én saját magamban. Most már csak mosolygok ezen, de sokszor eszembe jut ez az eset, mert alapvetően ez jellemzi azóta is a kapcsolataimat a megrendelőimmel. Az esetek kilencven százalékában előbb látják a munkáimat fotón vagy élőben, még mielőtt megismernének. Megtetszik nekik a stílusom, és már akkor tudják, hogy velem szeretnék elkészíttetni, még mielőtt találkoznánk.
– Melyik munkádat emelnéd ki a legszebbként?
– Nem volt olyan, hogy a legszebb, csak nagyobb kihívás, akár fizikailag, akár szellemileg. Amikor megszületik egy ötlet és megvalósul, akkor nekem mindig az a legszebb. Hosszan tudok benne gyönyörködni és teljes mértékben magaménak érzem. Általánosságban viszont elmondhatom, hogy mindig azok a munkák a legsikeresebbek, amelyekkel nem akarják megkötni a kezemet, mondhatni szabad kezet kapok, mert olyankor ténylegesen alkothatok. Persze vannak nekem is kedvenc színeim és virágaim, de nem okoz gondot olyan virágokkal vagy színekkel dolgozni, amelyek nem állnak közel hozzám.
Előfordul, hogy párhuzamosan két helyszínen is dolgozom, ilyenkor elég nagy nyomás alatt vagyok, de kellő felkészüléssel és összeszedettséggel mindig sikerült helytállnom.
– Pontosan milyen szolgáltatást nyújtasz? A szervezésben is részt vállalsz?
– Selyemdekorációs- és virágkötészeti szolgáltatást nyújtok, de emellett fénydekorációt is tudok biztosítani a terembe. Ez utóbbihoz szükséges felszerelést tavalyelőtt szereztem be, és bár kevesen igénylik, határozottan mondhatom, hogy nagyban feldobja a terem hangulatát a falakra varázsolt fényszínezés.
A szervezésben nem veszek részt, maradok a magam territóriumánál, mert véleményem szerint az esküvőszervezői szakma meglehetősen komplex, nagyon jó üzleti érzékkel rendelkező embereknek való. Bal agyféltekéseknek az egyik, jobb agyféltekéseknek a másik (folyton keverem, hogy melyik a művészeké, és melyik az okosaké); egyszóval a magamfajtának csak ártalmas, úgy hívom: kreativitásgyilkos. Viszont nem zárkózom el az együttműködéstől, legyen az rendezvényszervező cég vagy szakmabeliek.
– Az esküvői dekorációk terén hol helyezkednek el a károlyiak és vidékebeliek? Mondjuk, a magyarországi trendekhez képest.
– Határozottan állítom, hogy semmivel sincsenek lemaradva a nagykárolyiak a magyarországiaktól esküvődekorációs látványban. Persze, vannak kirívó esetek, a felső tízezer pompáihoz ne akarjunk hasonlítani.
Volt alkalmam Németországban is dolgozni, és becsülettel megállta a helyét a munkám, úgy érzem.
Ami a vidéki lakodalmakat illeti a különbség csak annyi a városihoz képest, hogy ott kultúrotthonokban tartják a mulatságot s nem étteremben vagy lakodalmas teremben. Ennél fogva teljesen más képet fest mindegyik a maga nemében. Napjainkra a vidéki kultúrotthonok nagy többsége szépen rendbe van téve, igazán szép dekorációt lehet készíteni.
Sokan még mindig haszontalanságnak tartják az esküvődekorációt, pedig a hajdani plüss falvédős, szentképes, sallangmasnikból pont úgy nőtt ki ez a szakma is, ahogy a jó öreg VHS kazettákból a Full HD minőségű esküvői filmek.