Sík Sándor szavalóverseny a Kalazanci iskolában

A hagyományokhoz híven, minden év novemberében megrendezésre kerül a Kalazanci iskola keretein belül a Sík Sándor szavalóverseny, mely idén sem maradt el, csupán formát váltott, az online térben valósult meg.

Az iskola és a Pro Calasantius Egyesület, a Communitas Alapítvány támogatásával, a hónap elején hírdette meg a kettős felhívást: Piarista örökségünk Sík Sándor vallási lírájában címmel. A felhívásra a diákok szavalatokat (személyes indoklással a versválasztást illetően) tartalmazó felvételeket illetve esszéket küldhettek be.

A versenyen részt vevő diákok, a beküldött esszék, pályamunkák egy-egy tetszőlegesen kiválasztott versén keresztül mutatták be Sík Sándor költészetének vallásos jellegét, saját értelmezéseken, érzéseken keresztül bemutatva azok egyetemességét.

Csizmár Antónia – XI. C. osztály – Sík Sándor : Te Deum című művét elemzte, alkalmazva a vers üznetét saját életünkre, korunk kihívásaira.

A cím jelentése: Te deum – hálaadó imádság ,,Téged Isten dicsérünk” – a költőt ez a gondolat hatja át: hálát adni az Úrnak, dicsérni az Urat. A verskezdet is igazodik ehhez a címhez: ,,Téged Isten dicsérünk” – istendicséret és hálaadás ez a vers. Számba veszi az értékeket, amiket kapott, és amiért hálával tartozik: mindennapi betevő falat “kenyér”. Az adakozás, a másokon való önzetlen segítés ajándéka. Mások megértése, elfogadása, együttérzés, empátia, a szépség és ellentéte, a rútság megismerése, felfedezése, a boldogság, illetve boldogtalanság hiánya, a szeretet adománya azok felé is, akiket nem szeret senki, az elégedettség és a kapzsiság hiánya. A mindig magasabbra, többre, nagyobbra, a tökéletességre való törekvés, és végül a legmagasabb, legtöbb érték ezen a földön embernek lenni minden körülményben.

A hit megtartása, az Istenvárás, az ,,igen”-t mondás az isteni meghívásra, mely egész életén át tartó ,,igen”-t jelent az Úr terveire. A teljes megnyugvás, belenyugvás Isten akaratába, terveibe, az isteni gondviselésbe. Nem kérdezni miért, minek, csak válaszolni, „úgy legyen”. Nagy titok ez, nagy lelki erő kell hozzá, és csak a kiválasztottak képesek hálát adni azért, hogy elfogadják, el tudják fogadni minden körülmények között Isten akaratát, igent tudnak mondani életükkel kapcsolatos terveire. Hiszen mindannyiunkkal vannak tervei.

Nem hagy magunkra, fontosak vagyunk számára, számít ránk, hisz bennünk. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint elfogadni az ő terveit, belehelyezkedni isteni gondviselő tenyerébe.

Mi, gyarló hitű keresztények gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy csak akkor fordulunk Istenhez, ha bajban vagyunk, és kérni akarunk tőle, köszönetet mondani azonban elfelejtünk. Engem az fogott meg a versben többek között, hogy itt a költő nem kér, hanem hálát ad, ráadásul olyan dolgokért, amikkel mi nem biztos, hogy megelégednénk, vagy felfigyelnénk rájuk. Ilyen például, hogy adhatott másnak a maga keveséből, hogy megmutatott Isten neki mindent, ami rút, de ezek nem tették rosszá, hogy szerény tudott maradni, hogy szerette, azokat is, akik nem szerették, hogy együtt tudott érezni a szenvedőkkel. Szerintem Kalazanci is ezeket az értékeket vallotta, ezt hagyta örökül a piarista rend tagjaira. Így Sík Sándor, a piarista költő verseiből is árad a piaristák ezen értékekbe vetett hite, ezek megélése.”

Kőrősi Bianka, XI.C osztályos tanuló „Hiszek – én” címet viselő esszéjében így vall: „ A vers engem személy szerint az apostoli hitvallásra emlékeztetett, miközben olvastam. Sorai az Istentől és a Katolikus Egyháztól való nagy bizonyságot ábrázoljak. Ettől a hittőlpedig senki nem tántoríthatja el. ”Hallják meg rokkant, vén aposztaták/S a vétekbenvajúdó új-világ,/ A forradalom, a vak Leviathán, /És hallja meg a settenkedő Sátán: Istennevében vallomást teszek: Hiszek.”

A versben, ami a leginkább megfog engem az elszántság, ami árad belőle. Sík Sándort nem lehet elbizonytalanítani, nem lehet kétségeket ébreszteni benne, nem lehet megtörni, olyan sziklaszilárdságú a hite, hogy annak nem árthat semmi:

Hiszek, tudom, honnan a hitem,/ Házamat én kőszirtre építem.”

Ez a kőszirt, amit említ, szerintem a Biblia, hiszen bibliai szereplőkre utal, Pétert, Pált, Szentlelket említi. A piaristákat én ilyen embernek képzelem, ilyen volt Kalazanci is, és ilyen Sík Sándor is, ahogy a versből érződik. Nekik olyan erős a hitük, hogy azzal mindig minden akadályt le tudnak küzdeni. Ebből lehet erőt meríteni, ahányszor elolvasom a verset, úgy érzem, rám is átterjed a szerző erejéből.”

Maxim Nikolett (XI.C osztály) így fejezi be gondolatait a „Mint az ördöngős fiú édesapja” c. versről:

Azért is írok erről a versről, mert aktuálisnak érzem jelen helyzetben, hiszen a vers szólhatna mai társadalomról, a mai helyzetről is véleményem szerint. A világunkat felforgató vírus megjelenése és a következményei minket is kételkedésre késztetnek. A mi szavaink is lehetnének, hogy „de mi jöhet még?”, mi is azt érezhetjük, hogy baljós jel mindaz, ami körülöttünk történik, hogy minden „feketébb a feketénél”, és hogy csak a hitünk segíthet reménytelenségünkben. De az életünk olyan kell legyen, mint a vers vége, hogy remélünk és akármi is történik, bízunk Istenben.”

Az esszéíró verseny helyezettjei: I. díj – Csizmár Antónia, II. díj – Kőrösi Bianka, III. díj – Maxim Nikolett, Kiss Vivien

A versmondó verseny helyezettjei két kategóriában:

V.-VIII. osztály: I. díj – Dragos Rolland, II. díj – II. hely – Boros Kinga, Szolnoki Nádin, III. díj: Vischi Deborah, Dicséret: Fekete Daniela, Gyerkes Csilla, Lakatos Bianka, Szolnoki Máté

IX.-XII. osztály – I.díj – Kovács Ágota, II. díj – Kocsis Anett, III. díj – Láng Blanka

Köszönjük a Communitas Alapítvány és a Pro Calasantius Egyesület támogatását, melyen keresztül versenyzőink szép, értékes jutalmakban részesülhetnek.