Sikeres költő a Bărnuțiu iskola diszpécsernek tanuló végzős diákja

Görcsi László, Laci, a nagykárolyi Simion Bărnuțiu Szakképző Líceum tizenkettedikes diákja. A fiatalember 2015. óta foglalkozik versírással és szép sikereket ér el ezen a téren. Tanárnője, Váczy Magdolna is felfigyelt tehetségére és mindent elkövet, hogy Laci verseit minél többen megismerjék.

 

„Mondanom sem kell mennyire büszkék vagyunk Lacira. Iskolánkban nyilván a szaktantárgyak kapnak nagyobb figyelmet az oktatás során, így még különlegesebbnek érezzük, hogy van egy olyan diákunk, aki a versek, a költészet felé is fordul, a szakmai képzés lehetőségein túllépve. Laci azonban nemcsak ír, de többször be is nevezett a Költészet Napja alkalmából rendezett Versíró pályázatra is. Írásaira ott is felfigyeltek, hiszen 2019- ben a Szeretett gyermekem, című versét, majd 2020-ban az Orkán című alkotását értékelte a másodiknak járó díjjal a zsűri.

Ezen sikerek hatására kezdett jobban bízni magában, és talán bennem is, elkezdett bátrabban irogatni, így próbálva szavakba önteni azt az összetett érzelemvilágot, ami éketkorára jellemző.

Részt vett szavalóversenyeken, de a színjátszásban is kipróbálta magát, a karácsonyi színdarab előadásának szereplőjeként.

Verseiből energia sugárzik, pozitív és negatív érzelmek, de az indulatok kavalkádja, feszültség és szenvedély is jellemzi költeményeit. Nagyon remélem, hogy a tizenkettedik osztály végeztével sem adja fel a tollforgatást, hanem tovább keresi saját hangját”- nyilatkozta Laciról tanárnője, Váczy Magdolna.

„Azért kezdtem el verseket írni, mert nem igazán tudtam kifejezni másképp az érzéseimet. Mikor elkezdtem versírással foglalkozni, úgy éreztem ez az a mód, amelyben kiteljesedhetek. A verseim több versenyen is jól szerepeltek, valamint kulturális lapokban is megjelentek már. Például a Szamos folyóiratban is publikáltam már. Ebben nagy segítségemre volt tanárnőm, Váczy Magdolna, aki mindig biztatott és közreműködött abban, hogy a költeményeim eljussanak az olvasóközönséghez. Nagy álmom, hogy egyszer kötetbe rendezve is megjelenjenek verseim. Azonban egyelőre nem vagyok kellően magabiztos ahhoz, hogy minden írásomat bemutassam. Az irodalom és a versek mellett érdekel a sport is, korábban bokszoltam és kosaraztam is. Később találtam a versírásra, s az teljesen lekötötte az figyelmemet.

Otthon a családtagjaimnak is megmutattam néhány költeményemet, de egyelőre inkább magamnak írok, személyesebbnek érzem így. Csak azokat a verseket mutatom meg másoknak, amelyekről úgy érzem, hogy már teljesen elkészültek.

A versírás szükségességét mindig egy-egy érzés, egy mélyebb lelki hatás váltja ki belőlem. Ha úgy érzem írnom kell, akkor mindegy hol is vagyok, hiszen írtam már verset buszon, utazás közben is.

Remélem, hogy egyszer a nagyközönség elé is kiállhatok a költeményeimmel, de úgy érzem, addig még sokat kell csiszolnom a stílusomon. Örülnék, ha más költők is véleményeznék a verseimet, ezért tervezem, hogy elküldöm olvasatra az alkotásaimat. Jelenleg diszpécsernek tanulok, ezen a területen is szeretnék elhelyezkedni, de a versírást a későbbiekben sem szeretném hanyagolni.

Példaképem nincs, a saját stílusomban írok és alkotok, senkire nem szeretnék hasonlítani. Úgy érzem, az eredetiség és az önazonosság az az út, amelyet nekem járnom kell, mindenkitől függetlenül”- mondta az Anziksznak Görcsi László.

Az alábbiakban pedig következzen az Orkán című vers, mely tavaly ismételten második helyezést eredeményezett Lacinak, a versíró versenyen.

Orkán

A szavam süvít feléd, ordít az orkán,

Ahol a szavaknak vége van, ott imádkozhatsz a portán,

Ahhoz hogy spontán elégj, elég ha szimplán magadba folytod ezt is de inkább húzd le tisztán,

Hé Trisztán! Mival veled, hallom hogy Izolda szomszéd zöldes füvén hempereg nap mint nap titokba,

Terjed a szenny, akár a pestis, az élet százszor megtapos de annyi percet ad majd fent is,

Csak lépj tovább! Semmi sem marad majd, mert menni kell, amennyi percet élsz, szeretni kell!

Törődj a tiéddel ha más élet idejével szembesülj, elmúlt, feledni kell!

Az ajtó alatt cső szívvel mindent mit kizártál, haver vagy barát, nem mindegy hogyha tré van, ki hátrál,

Jönnek és elmennek az élet szar egy rendező, csak felforgat, de nem kérdezi mi a kedvező,

Erősebb leszek minden nappal érzem legbelül, az ágyam kihűlt mégis tudom holnap felhevülhet újra,

Velem vagy ellenem, lesúgva szólj ha jösz,

Ma megtalálsz régi szobánk, régi kulcsa,

Rozsdafoltok mögé bújt az idő, eltaposta őt is,

Semmit nem nyit, semmit nem szól, semmit sem rögzít,

Csak,hogy létezik, hasztalan zárokat örző néma költő,

Kinek elég egy emberöltő.

Hiszek a szemeimnek, bár megcsaltak ezerszer

Magadra vetted amit mondtam, de kérlek ezt ne vedd fel!

Hiszek a szavaknak, mert valakinek hinni kell,

A világ másságára holnap is ugyan úgy hinni kell,

Ugyan úgy menni kell előrébb minden nap tovább,

Az élet meg nem szépül de amíg maradnak ostobák,

Még mennyi kell?

Mondd mennyi kell ahhoz,hogy elmehess egy élet távlatában oda vissza,

Mondd mennyi kell ehhez?

Feléled az élet, hogyha félsz leélni, felemészt,

Egy perc is lehet érték , hogyha megéled majd vele mész,

Az út, az erdő elsuhant perced lassan el se veszítheted rendesen, mégis itt maradtam,

Minden nap ezzel nyugtatom szavam,

Hogy több milliárd ember között én is érezhetem jól magam.

Katarzist pumpál belém még az árva gén,

Míg a tegnapban élsz nem is sejtheted mi lesz még ma,

Ne is nézz előre, mert felesleges tényleg,

De a múltat se mondd másnak, egy az élet egyszer éled,

Amíg a szavam süvít, ne kérdezd csak add tovább,

Mert porból leszünk porrá mint egy szombat esti vad románc,

Majd hív a srác, de hogyha mégse húzz egy számot,

Álljál a sorba kapsz egy csekket amit neked ki számlázott,

Számlát az élettől ne kérj soha mert átcsesznek,

Az élet szülte ábrándok között neveznek szerencsétlennek,

Nevezd de fáj ha rajtad áll vagy bukik minden,

Szinte minden hatással van ezen a szinten,

Szavakba takargatni minden vitát színtelen,

Gyönyörbe vezet minden utad, majd szakadék hirtelen,

De felfelé mivel az ösvényt kell,hogy megtaláld.

Mert nincsen veszve semmi mondanád, ha magad hallanád.