Szabadidőpark a Somoson?

A kastélykerttel összehasonlíthatónak képzelik a nagykárolyiak Somos elnevezésű területét, és erre, a szabadidőközpont kialakítására pályáztak meg támogatást. Mint kiderült, jó esély van arra, hogy meg is érkezzen a pénz. A mai rendkívüli tanácsülésen az önrészt szavazták meg mindehhez.

A város két újabb tömbháznegyedében lévő zöldövezetek telekkönyvi bejegyzéséről is döntöttek a testület tagjai. (A korábbiakhoz képest meglepő módon sem tartózkodás, sem ellenszavazat nem volt.) Az önkormányzat átvette a városbeli közvilágosítási rendszert; módosították és kiegészítették a Nagykárolyt és Nyíradonyt érintő RO-HU-s projektet.

A hajdani Somos-erdő területére szabadidőközpontot szeretne létrehozni a városvezetőség. Több közmeghallgatást is tartottak már ennek érdekében. Telekkönyvi nehézségek adódtak, ennek okán úgy tűnt, belátható időn belül nem sikerülhet támogatást szerezni az elképzelésre. Jelenleg azonban úgy tűnik, sikerült úrrá lenni a nehézségeken. A mai tanácsülésen a város döntéshozó-testületének tagjai megszavazták a mintegy 290 ezer lejnyi önrész elkülönítését a közel 12 millió lejes összköltségvetésű projekthez.

Az eredeti elképzelés az volt, hogy a Csokonai (ma: Gheorghe Şincai), a Somos (ma N. Grigorescu), a Térey (Slavici) utcák, illetőleg az egykori állatpiac területére újratelepítsék a hajdani erdőt. Az úgynevezett Lili-területet és a városhoz tartozó Ianculești falu határában lévő területet is beerdősítették volna. Utóbbi területnek azonban közbirtokossági legelőnek kellett maradnia… Ennek okán kerestek új felhasználási módot. Ebben is szerepel kisebb erdőliget kialakítása, ugyanakkor szabadtéri sütögető, piknikzónák kialakítása is. Egyéb szabadtéri időtöltési lehetőségeket is biztosítanak az elképzelés szerint, ennek megfelelően sportpályákat fognak kialakítani (fitneszgépek, skateboard-pálya), ugyanakkor játszóterek stb. Itt lelne otthonra egy új műjégpálya is.

Ráhangolódásként pedig Kürthy Károly egy ide illő versével szolgálunk:

Somost-sirató

Somos-erdő enyhe csendjén nem borulnak rám a lombok,

Somos-erdő fái között nem búgnak a vadgalambok.

Nótaszavas, csókos útját nem járják a fiuk, lányok,

Bokor alján nem nyitnak a kék ibolyák, gyöngyvirágok.

Somos-erdő enyhe csendjét nem veri fel vidám lárma,

Búgó galamb messzire száll, más erdőre, más határra.

Füve selymét nem csókolják kis cipellők, szép topánok,

Múltba veszőn eltűnnek a szerelmetes délutánok.

Zöldes utján nem dobbannak halk ütemü szívverések,

Nóta mellett öreg fába nevet itt már sose vésnek.

Piros selyemzsebkendővel nem intenek messze-messze…

Édes csókot nem tapsol meg a zöldelő levelecske.

Somos-erdő, kedves erdő, fájón hallom bús nyögésed,

Tudom, hogy fáj elveszitni annyi kedvest, annyi szépet.

Vigasztalódj / … Haj, mi leszünk, mi maradunk nagyon árván,

Siratgatva napköltekor, csendes alkony halk homályán.

Kürthy Károly