Szemtől szembe Bikfalvi Zsolttal

Kéthordónyi csapolt sörrel igyekezett megvesztegetni egy korcsmáros a falujukban járó fotóművészeket. A próbálkozás sikeresnek bizonyult. S mindennek az egyik képes megtestesülése Nagykárolyba is eljut. Szombaton nyílik Bikfalvi Zsolt AFIAP újabb kiállítása – arról is kérdeztük.

– Face to Face – kínomban Szemtől szembének fordítottam. A repfotózás után miért érdekel téged az emberek fizimiskája?

– Valóban ez a cím: Szemtől szembe. Kifejezi azt, amint a szemlélődő nézi a fotótót, vagy a fotós szemben áll az alannyal, vagy akár szembesülünk egy szituációval – ez a szociofotó. A kiállításra kerülő képek nagy része portré vagy valami hasonló, némi szociofotó és egy része pedig a mindennapok eseményét mutatja be. Tehát lehet mondani a mostani kiállítás szakít a hagyományokkal, és eltérően az első két egyéni kiállításomtól a mostani anyag igazi konvencionális fotókat tartalmaz. És most mért ez és nem repfotózás? Ez egy továbblépés a fotós pályámon, szeretném kipróbálni magamat egy új témában és kíváncsi vagyok, mit szól majd a közönség ehhez, és hogy viszonyul hozzá a szakma. A repfotózásról nem lehet leszokni abban még most is nagyszerűen érzem magam. A kiállításra kerülő fotók nagy része repnapon vagy valamilyen repülős eseményen készült, sőt, az egyiken még egy repülő részlet is látszik.

1

– Nyilván minden kép, minden portré feltételez egy bensőséges kapcsolatot. A kép alkotója és a rajta szereplő, majd a későbbiekben a képet néző és a létrehozó között. Téged – úgy, ahogy – ismerünk, mesélj, kérlek, erről az úrról, amelyik a plakáton szereplő képen láthatunk.

– A tavalyi év folyamán szerencsém volt részt venni két fotós alkotótáborban. Az egyik, tavasszal, a Szilágyságban, a másik kora ősszel, Székelyföldön, a Homoród mentén (a kiállítandó képek zöme ott készült). A fotózásban az a jó hogy minden fotó elkészítse mögött van egy story (és a fotó is elmesél egy történetet). Ebben az esetben sincs másként. Ez a kép székelyföldi táborban készült. A homoródalmási korcsmáros felajánlott két hordó csapolt sört annak fejébe, hogy falujáról készítsünk néhány fotót (az elkészült fotókból állandó kiállítás nyílt abban a bizonyos korcsmában). A falut fotózva bukkantunk rá erre a karakteres arcra. Némi rábeszélésre modellt állt az úr – nagy szerencsénkre.

– Járja ez, hogy a Vénig Laci bácsi nevét viselő fotóklub elnökének volt pár napja kiállítása, a tied ugye az alelnöki, s Dragoșnak is volt a hét elején?! Bírjátok majd szuflával? Hiszen 2018 nem csak januárból áll… Hallottam valami pályázatról is, s bizonyára számos tervetek van. Egyet-kettőt, emelj ki belőle, kérlek.

– Kiegészíteném azzal, hogy a múlt héten volt ugyancsak Nagyváradon egy fotókiállítás, amelyen 106 fotót állított ki az EurofotoArt Szövetség a világban élő magyar és román fotósok anyagából. Itt négy klubtársammal egy-egy fotót állítottunk ki. Így egész a januári hónap kiállítási listája. 🙂 Még bírjuk, ez édes teher, hisz akkor van értelme az egésznek, ha ki vannak állítva a fotóink, ha láthatók a képek.

A tavalyi év sok gazdag tartalmas programmal volt megtöltve. 2018-an sem lesz másként: mindjárt – kezdeném a februári hónappal – itt lesz az immár hagyományos tárlat, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének a vándorkiállítása. Aztán Dragoș Georgescu Nagyváradon kiállított anyagát láthatja a hazai közönség is. Folytatásként Farkas Alexandra nagysikerű kiállítását viszi a fotóklub a szatmárnémeti közönség elé. Az év folyamán több érdekes kiállótóval találkozhatnak a fotográfia nagykárolyi rajongói. Még kiemelném a májusi hónap egyik eseményét: a Román Fotóművészek Szövetségének vezetősége megkeresett azzal, hogy megtarthatnák idén is Nagykárolyban az évi közgyűlésüket, mégpedig kiállítás-megnyitóval és díjkiosztóval egybekötve (2017 -ben sikeres volt a nagykárolyi ugyan ilyen esemény). Sok munkával jár, de ez egy nagy elismerés, ami minden fáradságot kárpótol.

Kétségtelenül mégis a legnagyobb megmérettetés az idei év folyamán az uniós pályázat, mármint akkor, ha sikeres lesz annak az elbírálása. Az első rostáláson sikerrel túljutott a pályázatunk, most várjuk a második „akadályállítások halmazát” az élbírálóktól. Ez egy határon átnyúló projekt, amelyet a Nyíregyházi Helios Art Fotóklubbal közösen nyújtottunk be. Nagyon jó lenne ezt a pályázatot sikerrel végig vinni, mert egy nagyszerű esélyt biztosítana a fotóklub számára az előrelépés terén.

Előző cikk
Következő cikk