„Szükség van a közéleti szerepvállalásukra”

„Nagykároly amúgy is fontos helyet foglal el az arisztokrácia térképén, a Károlyi család egyes tagjainak vitatott szerepe pedig nem csökkenti a család hatalmas kultúrtörténeti érdemeit.” Csinta Samu újságírót kérdeztük a holnapi nagykárolyi könyvbemutatója kapcsán.

– Az erdélyi arisztokrata családokról szóló könyv ismertetőjének feltétlenül illő helyszíne a Károlyi-kastély. Mit gondol erről a feltételezésről?

– Egyszerre illő, rangos és megtisztelő. És egyben jövőbe mutató is, hiszen az erdélyi, partiumi arisztokratákról szóló sorozatom harmadik kötetének egyik főszereplője a gróf Károlyi család lesz. Annak ellenére, hogy a főnemesi családok tagjait könyveimben korántsem muzeális értékként kívánom bemutatni, hanem élő, lüktető, értéket fenntartó és felmutató emberekként.

– Tudtommal a Károlyi család nem jogosult arra, hogy visszaigényelje a hajdani főúri lakot. Ennek ellenére a szerepvállalására, az iránymutatására szükség lehet Nagykárolyban és vidékén. Itt-ott tetten is érhető az, hogy a család sem feledkezett meg erről az ősi fészekről. Pár éve a kaplonyi kriptát használták temetkezés céljából, de volt arra is példa, hogy könyvadománnyal lepték meg az egykori piarista gimnázium szellemiségét felvállaló oktatási intézményt. Más erdélyi főúri családok esetében mi a helyzet? Miként próbálkoznak visszatagozódni a közösségbe?

– Mivel szinte valamennyiük ingatlan-visszaigénylési története, illetve sikere-sikertelensége különböző, visszailleszkedésük is más-más állapotban van. Akit emberi habitusa is segített, könnyebben ment a romániai valósággal, a megváltozott történelmi-társadalmi közösséggel való „barátkozása”. Egyelőre a hajdani tulajdonaik visszaszerzésével, illetve annak állami akadályozásával birkóznak, érdemesek a türelmünkre. Kétségtelen azonban, hogy szükség van a közéleti szerepvállalásukra, ahogyan azt őseik is művelték. Hitem szerint eljön annak is az ideje.

– Az előző rendszer(ek) átka az, hogy ezt a visszajövetelt sokan nem nézik jó szemmel. Sem az egyházak növekvő szerepvállalását, és nyilván fokozottan igaz ez az arisztokráciáéra…

– Ötven év agymosásának következményével van dolgunk, amelyet újabb huszonöt év e tekintetben értelmezendő „semmittevése” követett. Ma is fel-felbukkanó vád például, hogy a grófok-bárók „bűne” a románság Erdélybe telepítése, amiben nemcsak a történelmi ismeretek hiánya nyilvánul meg, hanem a kommunista-osztályharcos demagógia utórezgései is. Időre és alapos történelemtudati építkezésre van szükség, hogy helyükre kerüljenek ezek a dolgok.

– Egy újságíró miért kezd el ezzel a témával foglalkozni?

– Mert érdekli a téma. No meg azért is, mert úgy hozta a sors, hogy közeli ismeretségbe keveredett arisztokrata családokkal, ez a kapcsolat pedig tovább szélesítette a kíváncsiságát. Újságírói minősége, reflexei pedig nagyban segítik a téma riportszerű megjelenítésében, összefüggésekben való értelmezésében.

– A nagykárolyi könyvbemutató, könyvismertető ötlete kinek, minek köszönhető? Egyáltalán kiknek ajánlja a könyvét? Kiket vár el a szerda délutáni bemutatóra?

– Mindenkit, akit érdekel egy letűntnek nyilvánított világ, amely azonban máig ható, jövőbe mutató emberi és tárgyi értékeket hordoz. Nagykároly amúgy is fontos helyet foglal el az arisztokrácia térképén, a Károlyi család egyes tagjainak vitatott szerepe pedig nem csökkenti a család hatalmas kultúrtörténeti érdemeit. Meggyőződésem, hogy a nagykárolyiak magukban hordozzák ezt az identitást, ezért aztán nagy kíváncsisággal és izgatottsággal várom a velük való találkozást.