Tánc mint feltöltődés

Az új versenyszezon küszöbén a nagykárolyi Lead & Follow Egyesület egyik táncosát, Szerény Dórát faggattuk arról, hogy mit jelent neki a tánc, és hogyan készül az új megmérettetésekre.

– Mióta táncolsz, és mit jelent számodra a tánc?

– Hat éves koromban kezdtem a Lead & Follow Egyesületnél, tehát immár 10 éve táncolok. Ezalatt az időszak alatt személyes okokból volt egy körülbelül egy éves kihagyás, de már akkor is hiányzott a tánc. Így, nagyjából egy éve újrakezdtem, immár az egyesület edzőjének, Bagossy Zoltánnak táncpartnereként. A tánc elsősorban kikapcsolódás számomra, ugyanakkor az elmúlt években a folyamatos felkészülés és tanulás révén annyira a mindennapjaim részévé vált, hogy nem tudnám elképzelni az életem nélküle.

– Még iskolába jársz, mennyire nehéz beilleszteni a táncot az életedbe?

– Mivel Magyarországon végzem a tanulmányaimat, ezért csak hétvégéken tudunk edzeni, ami sokszor komoly kihívást, nehézséget jelent, hiszen sok mindent kell belezsúfolni pár napba, így elég kevés szabadidőm marad. Azokon a hétvégéken pedig, amikor valamilyen verseny van ez halmozottan érvényes, hiszen a versenyek minimum egy, de sokszor két naposak, így gyakorlatilag az egész hétvége rámegy. Ilyenkor az ember fizikailag és szellemileg is nagyon elfárad, így jól esne néha egy-egy lazítós, pihenős nap. Mindennek ellenére nagyon szeretem ezt az életformát, és úgy szoktam alakítani a programom, hogy minden beleférjen.

– Izgulsz a fellépések, versenyek előtt?

– Előadás előtt nem annyira, de a versenyek előtt nyilván izgulni szoktam, hiszen annak tétje van. Ott is leginkább a díjkiosztó előtt van bennem egy izgalom. A verseny alatt az ember megpróbálja kihozni magából a legjobbat és arra koncentrál, hogy mindent jól csináljon, így leginkább utána, az eredményhirdetés alatt szoktam szurkolni.

– Ki szoktátok elemezni a versenyeket?

– Igen, persze, minden versenyt felveszünk és aztán kielemezzük a saját, illetve a versenytársak teljesítményét is. Ezekből nagyon sokat lehet tanulni, látszik, hogy mik azok a dolgok, amelyek jól mennek, és mik a hiányosságok. Jelenleg elég kiegyenlített a mezőny, már nagyjából ismerjük a velünk egy kategóriában levő párokat, így részben tudjuk, hogy kitől, milyen teljesítményt lehet elvárni, ugyanakkor mindig érdekes látni, hogy egy-egy pár mennyit haladt a felkészülésben.

– Mi volt az eddigi legjobb eredményetek?

– Az eddigi legjobb a sztandard D osztályos bajnoki cím volt, felnőtt kategóriában, melyet tavaly szereztünk meg.

– A hétvégi edzések mellett felkészítő táborokban is részt vesztek? Mesélj ezekről.

– Igen, tavaly voltunk egy egyhetes nyári táborban is. Hát számomra eleinte nagyon nehéz volt, hiszen nagyon intenzív egy ilyen tábor. Reggel hétkor futóedzéssel kezdtük a napot, majd reggeli, ezután csoportos órák, majd aerobik. Ebéd után újabb táncórák, majd ismét aerobik és este még volt egy edzés. Fizikailag is és szellemileg is nagyon megterhelő volt, ugyanakkor visszanézve persze megérte, hiszen nagyon sok új információt kaptunk, nagyon sokat tanultunk, haladtunk egy hét alatt.

– A sok verseny, illetve a tábor, gondolom, költségekkel jár, ezt hogyan oldjátok meg?

– Igen, valóban, a versenyek, a képzések, illetve a szükséges kellékek, mint ruha és cipő is komoly költségekkel járnak, de sajnos jelenleg nem támogat minket senki, ezek a költségek ránk, illetve esetemben a szüleimre hárulnak.

– A folyamatos felkészülés mellett tanítasz is, milyen a másik oldalon állni?

– Igen tanítok is, rendszeresen tartok csoportos, illetve magánórákat is. Nagyon szeretem, mivel nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni. A korosztály elég változatos, a legnehezebb a legkisebbeket, a 4–5 éveseket lekötni, hiszen ők még könnyen elkalandoznak, hamar elfáradnak, és elvonják egymás figyelmét is. A magánórák ehhez képest kicsivel könnyebbek, hiszen ott csak egy párral dolgozom, így nagyon jól lehet velük haladni, hiszen rövid időn belül sok új, személyre szabott információ átadására is lehetőség van. Lekötni is könnyebb őket, hiszen már alapból egy komoly motivációval érkeznek az órára, bár nekik is szükségük van néha egy szusszanásnyi szünetre. Ugyanakkor felnőttekkel, esküvőjükre készülő fiatal párokkal is szoktam foglalkozni, ami megint teljesen más. Náluk más problémák szoktak felmerülni, ők általában kicsit nehezebben, lassabban tanulnak, mint a gyerekek, ugyanakkor velük dolgozni is nagyon jó, hiszen például a nyitótánc koreográfiájának kitalálása kreatív munka.

– Hogyan biztatod az általad felkészített párokat, főleg ha valami, mondjuk, nem a legjobban sikerül?

– Elsősorban azt szoktam tanácsolni, hogy bátran táncoljanak, és azt csinálják, amit előtte magánórákon tanultunk, gyakoroltunk. Ha pedig valami mégsem sikerül, az sem tragédia, mindenkinek magához képest kell fejlődnie, nem a többiekhez viszonyítva. Ilyenkor el szoktam mondani, hogy kicsit több gyakorlással, több odafigyeléssel legközelebb majd biztosan jobb lesz.

– Hogyan látod a jövőd, vannak-e konkrét terveid?

– Nagyon sok minden érdekel, úgyhogy egészen konkrét terveim egyelőre még nincsenek. A tánc most szerves része az életemnek, és nagyon remélem, hogy ez még sokáig így is marad.

B. A.

Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilap 2020. február 13-ai számában