Az első világháború utáni (de áttételesen a második is) életérzéseket, hogy például a kisebbségi létet miként élhették meg a vidéki emberek, azt dolgozta fel és tálalta a néptánc révén a közönség elé a magyarországi Encsről érkező Csikuska néptáncegyüttes. A különleges bemutatóra szombat este, az immár 19. alkalommal megszervezett Nagykárolyi Táncháztalálkozó gálaműsorának keretében került sor.
A nagykárolyi Maier Raimond táncoktató koreografálásában készült el a Valiza — egy katona igaz története táncban elmesélve című előadás.
A Szent László Közösségi Ház dísztermében otthonra lelt gálaműsor nyitányában a házigazda rekettyések mutatták be a Valahol Somogyban — szintén „Maier Rai” által előkészített táncukat. A fiatalok természetesen nagy sikert arattak, a szépszámú közönség hosszasan tapsolta őket. A mátészalkai Szatmár Táncegyüttes Táncok a Rábaközből című összeállításán volt a sor, majd a Szamoshát Táncegyüttes szatmári verbunkot és csárdást adott elő. Után visszatértek a színpadra a szalkaiak, immár zemőségi táncokkal, később a Rekettye Néptánccsoport, mégpedig magyarszováti párválasztóval.
Az est fő attrakciója kétségtelenül az encsiek táncmesélős előadása volt. Képzeletbeli falusi idillt láthatott a közönség, legényeket és szemrevaló lányokat. A katonaságra készültek a fiatalok. Előbb közösen, majd a külön a fiúk — itallal biztatták egymást, hogy ezen át kell esni… A román király katonáinak kellett lenniük, s persze több-kevesebb lelkesedéssel igyekeztek is a tiszt füttyéhez igazítani a táncukat. (Az érzések megmutatására különösen alkalmas a néptánc — a nagyérdemű tagjai minderről ismét megbizonyosodhattak.) Közben a narrátor — a koreográfus látta el ezt a tisztet — avatott a részletekbe, mintegy az egyik legényember naplójából felolvasva. Idővel a pofonokat is megszokták a magyar falusi legények, s aránylag jól fújták a román királyi indulót is, ráadásul fiatalságuk megélésére is lehetőség nyílt: román lányokkal, később gáboros cigányokkal ismerkedhettek, táncolhattak.
A nagy nap, a leszerelés is elérkezett, s mint büszke román katonák fogadhatták az édesanyjukat. Ám a királyi díszmarsba minduntalan bele-belebotlottak, túlságosan magyarosan járták… Az utolsó színben immár otthon voltak, a kedveseikhez tértek vissza, és kezdték meg az igazi, a mindennapi életüket — ennek megfelelően együtt, meghitten táncoltak.
Nagy és hosszas, álló taps méltatta a produkciót. Többek szemében könnycsepp is meg-megjelent. Főként nagy volt a méltatás, amikor a rendező-koreográfus is táncra perdült pár pillanat erejéig. A nézők közül többen is felvetették, máskor is, többeknek is érdemes lenne az előadást bemutatni.
Köszönet a támogatásért
A gálaműsort, illetve az egész napos táncház létrejöttét, megszervezését többen is támogatták. Minden bizonnyal megérdemlik, hogy ezúton is köszönetet mondjunk nekik: Agro Pataki, Alconor, Ardealul, Assist Trend, Blandory, Czier Zoltán, Coraltech, Focus optika, Infratirea, Infonet, Kneho Rom, Mold Marius, M W Trade, Best Shop GSM 2012, Steiger, Texin, Dr. Simay Zsolt, Varga Quattro, Binder.