A megszerzett tudáson kívül lelki többlettel gyarapodtak a Kalazanci Szent József Római Katolikus Iskolaközpont végzősei. A nagykárolyi piarista gimnázium hagyományának szellemében működő oktatási intézmény végzősei ma szentmiseáldozat keretében búcsúzkodtak a középiskolától.
„Lássátok meg mindig Isten akaratát, és bátran merjetek a kihívásokkal szembenézni, soha nem vagytok egyedül” — búcsúztatta a felekezeti iskola három végzős osztályának tagjait Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök. A színültig megtelt templomban arról is szólt az egyházmegye vezetője, hogy Urunk mennybemenetelének ünnepe jelképes a diákok számára. Míg Jézus búcsúzik a tanítványaitól, a tanulók is elbúcsúznak az iskolától. „Valami új kezdődik a számotokra, de azért egy kicsi szomorúság mégis van bennetek. Nohát ezt a pici szomorúságot töltse ki az a csodálatosan nagy-nagy kegyelem, hogy itt járhattatok a Kalazanci Szent Józsefről elnevezett iskolában, az a nagy-nagy kegyelem, hogy ti is a lelketekbe szívtátok a Szentlélek–Úristennek a sokféleképpen megmutatkozó kegyelmét életetekben, és nem mentek el csak úgy magatokra hagyva ebből az iskolából, hanem Isten áldása kísér majd benneteket, és a mi imádságunk is…” — fogalmazott.
A három osztályközösség lelki vezetője, Simon Attila, a középiskola spirituálisa mondott tanácsokat a fiataloknak. „Sokszor és sokat szóltam hozzátok az eltelt évek alatt a közösségi szentmiséken, és most szeretnék a szívetekbe csempészni két gondolatot, és szeretném, ha útravalóul elvinnétek magatokkal. Az első gondolat így hangzik: ne feledjétek el, drága diákok, hogy szentháromságos küldetésetek van; és a második gondolat így hangzana a mai szép ünnepen: legyetek a remény emberei a világban, akik kézzelfoghatóvá teszitek a feltámadt üdvözítő szerető jelenlétét”. Beszédében életprogramot ajánlott a fiataloknak — mint nyomatékosította, hisz abban, hogy ezt megfogadják, és bizonyára a szülők is így vannak ezzel — „tegyétek szebbé a világot!”
A szentmiseáldozatot a megyéspüspök mutatta be, mégpedig többek között Ruppert József piarista atyának, a piarista rend romániai delegátusának közreműködésével. Kocsis Aliz igazgató szólt ezután a diákokhoz „Igen kedves ballagó diákjaink, Benneteket ünneplünk, búcsúztatunk ma, értetek szólalt meg utoljára a csengő, értetek és veletek imádkoztunk az ünnepi szentmisén. Ezúton szeretnék köszönetet mondani szüleiteknek, hogy 4 évvel ezelőtt ránk bíztak benneteket. Együtt követhettük növekedéseteket, alakulásotokat, örülhettünk sikereiteknek és bánkódhattunk rossz döntéseitek, kudarcaitok miatt. Külön köszönet illeti osztályfőnökeiteket, Schlachter Kinga és Miklósi Blanka tanárnőket, Hadfi Árpád tanár urat, tanáraitokat, iskolánk lelkivezetőjét, kiknek áldozatos munkája eredményeként elérkezett ez a mai nap. Évről évre Kivételes ünnepként éljük mely ezt a napot, segít a visszatekintésben, emlékek es kapcsolatok lezárásában; formát ad a búcsúzásnak, felhív a ‘tovább, tovább’ gondolatára, megnyit a jövő felé. Ahányan vagytok megannyi érzéssel és átéléssel álltok itt előttünk.
A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte amit kívánt: megtapasztalhatták azt a boldogságot, amit Isten azok számára készít akik szeretik őt. Teljes napot tölthettek itt az üdvözültek között, de mind a négyen másképp élték meg azt a napot és hazatérve különbözőképpen éltek azzal, amit kaptak.
Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt; a második elméjében megbomlott; a harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg. Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert azt amit megtapasztalt, amit látott arra használta fel, hogy megossza, továbbadja, hogy segítsen azon, aki hozzáfordult. A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a tehetségét, a Jóistentől kapott talentumokat lehet kamatoztatni, a gazdagságot, sikert el lehet érni, de semmit sem ér, ha nem tudjuk helyesen megélni, felhasználni. Az emberek egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az öröm fénye benne sötétséggé változik. Mint ahogy a költő mondja: ‘A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. / A fény csak abban válik áldássá, ami másnak is ad belőle.’
Kedves Fiatalok! Útravalóul arra biztatnak benneteket, hogy éljétek meg a valóságot, örömeiteket, tehetségeket ne csak a virtuális térben osszátok meg, hiszen a kép az elavul, megfakul. Legyen nyitott a szemetek és legyen nyitott a szívetek a jóra. Törekedjetek mindig arra, hogy az értéket, melyet magatokban hordozók, amit az iskolai évek alatt megszereztetek, amit itt megtanultatok, amit átéltetek, amit hisztek és tudtok és mindazt, amit majd ezek után elértek, osszátok meg, adjátok tovább, hogy áldássá váljon mindenki javára.
Szívből kívánom nektek, hogy nőjetek fel ehhez feladathoz tudva azt, ahogy Kalazanci Szent József mondta: ‘Irgalmasságában maga Isten lesz pártfogótok most és mindörökké, és áldását fogja adni rátok, mi pedig bizakodunk szent jóságában.’
Ezt kívánom mindannyiótoknak! A Jóisten áldása kísérjen továbbra is Benneteket!” — mondta a felekezeti iskola igazgatója.
Az osztályfőnökök díjazták a kiemelkedő tanulmányi vagy egyéb jellegű teljesítményt elérőket, majd a szülők, rokonok, ismerősök sokasága ölelte, biztatta a felnőttségbe ballagókat.


You must be logged in to post a comment.