„Teljesen amatőr színvonalon. Egyelőre”

Kis géppel nagy fotókat készíteni. Fülöp Csabának olykor sikerül, bár kikéri magának még a „fotós” minősítést is. Igaz, csak egyelőre. Merthogy célja kilépni az amatőr színvonalból. Jelenleg ott tart, hogy egyre inkább fotós szemmel nézi a világot, és elgondolja a képeit. Ez alkalommal vele beszélgettünk.

– Talán te „dolgozol” a legrosszabb fényképezőgéppel a Vasile Vénig László Fotóklub tagjai között, ám mégis olykor különösen egyedi és kiváló képeket készítesz…

– Nem mondanám, hogy rossz ez a kis kompakt masina, és tulajdonképpen ez sem lenne, ha nem kapom kölcsön. Az lencséjén van egy kis karcolat, pár funkciója se az, amit szeretnék, de a Photoshop csodákra képes.

Hogy mennyire egyedi és kiváló, amit fotózok, azt nem tudom, szerintem néha sikerül egy-egy jó pillanatot elkapni, amolyan vak tyúk is talál szemet alapon.

– Mióta fotózol? Miért? És a művészfotózás terén milyen sikereid voltak?

– Az első fényképezőgépem még egy Smena 8-as volt, és a 1989–90 körül vettem. Még most is megvan. Olcsó volt, és úgy gondoltam, hogy na, én azzal jó sok képet fogok csinálni, és milyen tuti klassz lesz. Ezzel szemben vagy 3-4 tekercs filmet fotóztam el vele, inkább kevesebb, mint több sikerrel. No meg költségesnek is bizonyult a filmek előhívatása, vagyis arra nem igazán futotta, így elraktam, és a fotózás, mint hobbi feledésbe is merült.

2007 végén vettem egy digitális kompakt gépet, ami egy olcsóbb kategóriás kis masina volt, de én nagyon elégedett voltam vele, nem is vágytam jobbra, drágábbra. Elég jól bírta a strapát, de tavaly elromlott, még egyszer egy ideig sikerült kettőből összerakni egy működőt, ellenben sokáig úgy sem bírta.

Én valójában nem tartom magam se fotósnak, se fotóriporternek – pedig valahol már így is emlegettek – és pláne nem tartom magamat művészfotósnak. Hobbiból és szórakozásból csinálom, és teljesen amatőr színvonalon. Egyelőre.

Most már azért próbálom a fotókat megkomponálni, a mondanivalóját is igyekszem jobban kihangsúlyozni és jött is pár visszajelzés, hogy néhány képnél ez sikerült.

A fotósklub tagjai már igen sok helyen kiállították a képeiket és velük az enyéim közül is párat sikerült megmutatni a közönségnek. Többek között Szatmárnémetiben, Nagybányán, Kolozsváron, Bonchidán és Nagykárolyban többször is. A legutóbbi expó pár hétig még mindig látható a városban, egyszerre több helyen is: mégpedig a buszmegállókban.

– Minden kép tulajdonképpen szubjektív. A fotós a valóság egy tetszőlegesen kiválasztott mozzanatát, momentumát ragadja meg. Fotós szemmel járkálsz a világban, és ha látsz valami arravalót, akkor lencsevégre kapod?

– Tényleg így van, sok mindent fotós szemmel nézek és mivel a kis kompakt gép szinte mindig velem van, azt a pillanatot gyakran le is kapom. Ezekből persze nem mindig lesz is egy értékelhető kép.

– Fülöp Csabával mi lesz tíz év múlva? Melyek a céljaid? És „B terv” is van?

– Nem tudom mi lesz vele, politikus nem leszek, az biztos, az el nem kezdett egyetemet sem fogom befejezni és nagy valószínűséggel még egy Nobel-díjra sem fognak felterjeszteni. Unalmas egy élet lesz, az biztos, de nem baj, egészség legyen, mert az a fontos.

A célom, viszont az igen komoly, veszek egy olcsó, vagy használt tükörreflexes gépet, és ez majd B, C, D tervnek is jó lesz.

– Hogy születik egy képalkotás? A tervezés vagy a kivitelezés a hosszabb?

– A tervezésre kellene a nagyobb hangsúlyt fektetni, de ez egyelőre még nem mindig jön össze. Ha egy jónak tűnő fotót sikerül lőnöm, a kivitelezéssel azért többet bajlódok, vágás, dőlésmentesítés, kontraszt, élesítés, esetleg életlenítés, oda nem illő dolgok törlése és klónozása stb.