Ugyan az év talán legmelegebb napja volt a pénteki, mégis főt hajtottak idén is Kölcsey Ferenc előtt szülőfalujában, Sződemeteren. Illő számú résztvevő zarándokolt el a megújulóban lévő istenháza előterébe. Egyébként jól halad a vendégház kialakítása.
Méltó beszédek hangzottak el, melyekben rendre rámutattak, hogy a két évszázada megírt sorokba foglalt bölcsesség értéket tartalmaz a mában is. A 28. alkalommal megszervezett rendezvény jeligéjének megfelelően (cikkünk címe) a nagy tengeren túlról, Kanadában élő magyarok üzenetét is elmondták, de a Kárpát-medence más tájegységei is „szóhoz jutottak” egy-egy beszéd révén. Közös konklúziójuk az volt, hogy tengeren innen és túl, vagy egyéb különbözőség ellenére is lehetünk egyek.
Kölcsey poémáit szavalták többen; míg nagykárolyi, szilágysomlyói és szatmárnémeti cserkészek díszőrséget álltak. Koszorúk elhelyezésére is sor került, és nem maradt el a rendezvény talán leginkább lélekmelengető pillanata sem: a közösség együtt és fennhangon énekelte el nemzeti imánkat, a Kölcsey által megírt Hymnust.


You must be logged in to post a comment.