A pontatlan fogalmazásnak is van haszna. Például egy indulatból, sértettségből megírt jegyzetem okán Bartos Erzsébettel, a City Rádió egyik műsorvezetőjével volt alkalmam beszélgetni. Egy hölggyel, aki rendszerint másokkal beszélget. Most mesélt önmagáról, arról, hogy igen büszke a munkájára.
– Elnézésedet kérem, semmiképpen sem a szakmai elhivatottságodat akartam kétségbe vonni. Kegyességed is hiú a munkájára? Tetszik-e tudni arról, hogy mind kevesebben vannak így?
– Igen, az vagyok, nem is olyan rossz a hiúság, mint ahogy azt sokan hiszik. Jó esetben egy kis igényességet feltételez, persze látok sok olyan hiú embert is, akik nem sok értéket képviselnek vagy közvetítenek… a hiúságuk öncélú. Meg ugye, valljuk be, vannak jobb napok, mikor érzed, tudod a visszajelzésekből, hogy megnevettettél, elgondolkodtattál pár embert, szó szerint idéznek az adásból, és vannak gyengébb napok is. De alapvetően hiú vagyok az általam elvégzett munka minőségére, bár míg meg nem kérdezted, ez így nem fogalmazódott meg bennem. Nevezhetjük szakmai igényességnek is. Ki nem álom a hanyag munkát.
– No, akkor próbálkozzak kicsit a magyarázkodással, okoskodással. No. 1: díszpolgári címet ígért sokadszorra és nyilvánosan Kaplony község polgármestere. Hogy is van ez? Azért, mert jól végzed a munkádat, azért jár ilyesmi? No, ezt ki tudod magyarázni, kedves „Bartoska”? 😃
– Szerintem ez annak idején viccnek indult Kaplony polgármestere részéről. Teltek az évek, és pocakosan, gyerekekkel a hasamban vagy épp szoptatós anyukaként sem mondtam le a fesztiválon való részvételről. Az ember pénzből él, de ha valaki csak egy szemernyit is ismer, tudja, nem vagyok pénzéhes. Nem tudok csak a pénzért dolgozni. Nem egy jól fizető állást hagytam ott, mert szakmailag nem adott elégtételt. Nem tett boldoggá. Számomra az a kikapcsolódás, ha minden hétvégén más és más településen járok, konferálok, nagyon szeretek barátkozni, beszélgetni a helyiekkel. Sosem voltam zárkózott típus. Úgy gondolom, hogy Mosdóczi Vilmos is ezt értékelte elsősorban, hogy szemmel láthatóan boldogan járok vissza Kaplonyba, imádok a helyiekkel csevegni, mindig jó hírét viszem a településnek, és akár terhesen, akár kisbabákkal a hátsó ülésen, de sosem mondtam nemet a felkérésre, hogy vezessem le a Láp Fesztivált. Valamiféle hűség ez, messze nem a pénzről szól. Ha díszpolgári címet nem is érdemlek, boldogan és megtisztelve lennék bármikor tiszteletbeli kaplonyi polgár, ha a helyieket nem zavarja. De mint mondtam, ez elsősorban poénnak indult sok éve… aztán majd a X. Fesztiválon meglátjuk.
– Okay, meghajlok az érveid előtt. Kötekedés – no. 2: persze, hogy igen népszerű vagy a szemükben, hiszen mindegyre szépeket mondasz róluk. Például többször is megemlítetted, hogy a legszebb falunak választották meg Kaplonyt. Tetted ezt annak ellenére, hogy nem így volt. A megye előző vezetősége által meghirdetett, a gondozottságot népszerűsíteni hivatott „versenyen” idén a másodiknak ítélték meg Kaplonyt. (Nem tudom pontosan, hogy mely kritériumok alapján, de a szennyvízvezeték és az ivóvízhálózat kiépíttetségét jutalmazták stb.) Ám van egy olyan szabály, miszerint egymást követő években nem lehet ugyanaz a nyertes, így idén nem az első, azaz Petri, hanem a második, azaz Kaplony kapta az elismerést, és majd fogja a vele járó haszongépjárművet. Mindezt kampányidőszakban. És érted, te is „adtad a lovat” alá azzal, hogy a legszebb falu, meg ilyenek…
– Kaplony valóban szép és rendezett. Az emberek szeretik a portájukat, tiszta, barátságos település rendes, kedves, dolgos emberekkel. Gyerekkoromban 2 háznyira tőlünk egy sokgyerekes, katolikus kaplonyi család élt pár évig. Nagyon szerettem őket. Olyan mások voltak, idegenek, érdekesek. Nutriájuk volt, strudlit sütöttek, a szívünkbe zártuk őket. A szimpátiám Kaplony iránt tehát nem újkeletű. A politikai csatározások semennyire nem érdekelnek, bár mint tudjuk, ma minden politika. Azt azonban látom, hogy míg számos falu haldoklik, igénytelen, elhagyatott portákon élnek a mélyszegénység szélén az emberek, addig Kaplony fejlődik, mint ahogy pl. Szalacs is. Ha valami jó, azt mindig megdicsérem. Szép embert, szép falut, bármilyen szépséget…nem fáj a szám dicsérni, mert a dicséret előbbre visz mindig mindenkit! A gyereket is, a felnőttet is. Hiszek ebben.
– Nagy bajban van ez a „mi” szakmánk? Egyáltalán te a szó tágabb értelmében újságírónak tartod magadat?
– Igen. Van diplomám róla, kaptam is ajánlatot írott sajtóba, de csak a rádiózás érdekel. Emellett marketinget, ezen belül pedig reklámszövegírást is tanultam. Rádiós reklámgyártásból államvizsgáztam, előtte pedig a Kossuth Rádió kihelyezett stúdiójában gyakorlatoztam, ott Krónika hírműsor elemzésből vizsgáztam. No meg húsz éve pályán vagyok… valami csak rám ragadt 🙂
– Nagy bajban van a műsorvezetői szakma is. Láttam egyszer egy olyat, hogy csak na! Egy hölgy kérte a népet, hogy tapsolják meg a megyei tanács akkori elnökét, meg az egyik alelnökét, merthogy – mint mondta – azért az már mégiscsak valami, hogy eljöttek „magukhoz”.
– Nem is mennék ebbe bele, mert nem akarok egyes kollégákat sértegetni. Sajnos akad olyan, aki nem megy el egy fesztiválra, műsorvezető nélkül hagyva ezzel a rendezvényt, mert mondjuk épp lakodalomba megy vagy strandol. Ráadásul nem is értesít erről senkit. Ez minősíthetetlen. Amúgy színpadon szerintem kiemelten viselkedni kell… de ezt az ember ha nem érzi, ne nevezze magát konferansznak. Szerencsére bőven akad számos jó román és magyar nyelvű műsorvezető is.
– Jó rádió a City, de továbbra se jössztök „élesben” Károlyba és vidékére. Miért nem? Nem éri meg?
– Külön stúdióra gondolsz? Pontosítsunk.
– Igen, arra. Többször is felmerült, hogy a City Rádió jön Károlyba, lesz itteni adásotok, szerkesztőségetek. Mi a helyzet ezzel?
– Helyi hírek, interjúk, programajánlók, reklámok most is vannak, ezek kifejezetten a károlyi frekvenciára szabottak. Kihelyezett stúdióról azonban nem áll módomban felvilágosítást adni. Egyrészt ez a vezetőség dolga, másrészt sok rádió dolgozik költségkímélően oly módon, hogy egy szoftver segítségével akár 7-8 adóra is szórja a műsort, persze frekvenciára szabottan, de egyazon stúdióból. Ilyen a XXI. századi kereskedelmi rádiózás.
– Mióta „műsorvezetsz”? Miért kezdted el annak idején?
– Épp húsz éve. Boldoggá tesz a munkám. Nagyim ötlete volt az újságírás, eredetileg a logopédia érdekelt. Örülök, hogy nagymamám felvetette anno a lehetőséget, hogy legyek újságíró. A rádiózás pedig annyira megtetszett, hogy egyetlen utazótáskával költöztem Váradról Szatmárra, csak hogy rádiózhassak, mert itt akkor már lehetett magyar nyelven is. Sosem bántam meg.
– Hova lehet fejlődni a te szakmádból? Ha még jobb leszel, „leigazol” a Danubius (létezik még az a rádiócsatorna)?
– Nem, Danubius rég nincs, de nagyon szerettem őket. Én tipikus Danubiusos generáció vagyok, az összes egykori műsorvezetőjüket betéve ismerem. Fejlődni mindig lehet. Sok más állomást hallgatok, főleg hajnalban és délután. Hogyan dolgozik más? Nekik milyen replika jut eszükbe arról a hírről, amit mi két napja tárgyaltunk ki? Milyen zenéket játszanak? Milyenek a reklámok? Kizárólag szakmai füllel hallgatok rádiót, nekem ez így izgalmas. Nem tudom civilre állítani a fülem. 🙂
– Van példaképed? „Bartoska” (ha megengeded, hogy így szólítsalak) ki szatmárnémeti változatban?
– Szeretem a Music Fm reggeli stábját, főleg Bochkort és Bella Gabit, mindig szerettem Jakupcsek intuitív, nőiesen okos kérdéseit, Szily Nóra lélekbúváros, mégsem giccses stílusát, a régiek közül pedig a megnyugtató sármőr, Kepes András, a páratlan agyú Vitray Tamás és Friderikusz is kedvenc, utóbbi azért, mert mindig azt kérdezi, amit épp leginkább tudni szeretnék. Ritka adottság. Rádiós és tévés idolok ők, de nem szerettem volna kizárólag rádiósokra szorítkozni.
– Mi a feladata egy jó rádiósnak?
– Informál és szórakoztat, ha lehet, nem minden áron, erőltetetten vigyorogva. A természetességben hiszek. Tökéletesen érzi a hallgató, hogy őszinte vagy-e, vagy megjátszós.
– Mi a leggyengébb pontod? Megfigyeltem például, hogy a vietnámi, és eleve a távol-keleti neveket nem ejted ki megfelelően. 😉 Egyaránt figyelemmel követed például a bukaresti, budapesti bulvárhíreket és a politikát is?
– Mindent figyelek, a bulvárt, közéletet, iszlámot és Britney Spearst, Brexitet és űrkutatást, minden infót fel lehet használni valahol valamikor.
Gyenge pont? Nem is tudom. Nem szoktam rákészülés nélkül leülni interjúzni, persze a mai információáradatban szivacs agyad kell legyen, hogy többnyire légy képben vagy legyen véleményed.
– Kinek szurkolsz a foci vb-n? 🙂
– Portugáliának. Aztán a németeknek.
– Ki a kedvenc újságíród (tévés, rádiós, nyomtatott stb. egyben) a mostaniak közül?
– Példaképeknél felsoroltam a kedvenceket…
– Harizol még? Písz van? Tudod, én olyan sajnálatra méltó vagyok (stb.).
– Nem haragszom, a harag a haragtartót őrli, emészti, semmit sem ártasz vele a másik félnek, magadnak viszont igen. Annak is megbocsájtottam, akinek azt hittem, sosem fogok. Senkire nem haragszom.Senkit nem irigylek. Ha bajom van valakivel, azonnal rendezem. Úgyhogy písz van!
– Köszönöm!
Megyeri Tamás Róbert
You must be logged in to post a comment.