Tolnay István esperes karácsonyi pásztorlevele

„És ímé a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mind addig, a míg odaérvén, megálla a hely fölött, a hol a gyermek vala.” (Mt 2,9b)

 

„Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.” (Jel 22,16b)

Kedves testvéreim! Bizonyára az utóbbi napokban többen is felfigyeltünk a médiában szenzációként beharangozott híradásra: ebben az évben megismétlődik az az égi jelenség, amely egykoron Krisztus Urunk születésekor látható volt az égbolton. Ez a szenzációs jelenség – adja hírül a média – 700-800 évente egyszer fordul elő, és valójában nem más, mint a Jupiter és a Szaturnusz bolygók egybeállása. Számos asztrológus, de bibliakutató szerint is valóban ez lehet a magyarázata annak a fényes égi látványnak, mely kétezer és egynéhány éve a napkeleti bölcseknek annak idején mutatta az utat. A fenti híradásokat figyelve egyetlen kérdés foglalkoztat az ünnep közeledtével: miért akar az ember mindent megmagyarázni? Miért akarunk mindenáron mindenre racionális magyarázatot találni? Miért akarjuk megfosztani Istent a csodáktól? Miért nem „hagyjuk meg” Isten hatalma számára annak lehetőségét, hogy ez az égi jelenség is egy csoda volt (?) – egy egyedi, megismételhetetlen égi jelenség, mely a világtörténelem legjelentősebb eseményéről, a Megváltó születéséről adott hírt.

Feltételezem, hogy a legtöbben nem vagyunk sem csillagászok, sem asztrofizikusok, azonban az evangélium olvasásakor rögtön feltűnik az, hogy Máté evangélista nem úgy írja le a csillag megjelenését és haladását, ami megfelelne egy olyan konstellációnak (égitestek együttállásának), ami a tudósok szerint Jézus születésének idején történhetett. Más szóval: nekünk többre kell tartanunk azt a csillagot, mint két bolygó véletlenszerű, vagy csak ritkán ismétlődő együttállása. Azt a csillagot Isten „festette” oda a júdeai égboltra, hogy világítson a messiáskereső bölcseknek. A Máté bibliai beszámolójában a csillag a napkeleti bölcsek előtt „megy”, majd a bethlehemi istálló felett „megáll” – egy bolygóegyüttállásból fakadó csillagászati jelenség ennél azért statikusabb, vagyis a bolygók együttállása a földről nézve szó szoros értelmében is „állást” jelent, nem pedig haladást, ahogy a mi első karácsonyunk fényes csillaga esetében.

A hívő keresztyén ember számára innentől kezdve nem kérdés, hogy az a bizonyos csillag valóban Isten világmegváltó akaratának és különleges híradásának égi jele volt. A tudósok kereshetik a magyarázatot, a média tudományos köntösbe bújtatva eladhatja mindezt azoknak, akik elhiszik, s akik mindent meg akarnak magyarázni, mert nem tudják elfogadni azt, hogy csodák márpedig léteznek, létezhetnek. Hogy is mondja Pál: „a keresztről való beszéd bolondság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megtartatunk, Istennek ereje” (1Kor.1,18) – ez a gondolat ez esetben is érvényes, hiszen egy mozgást, majd megállást is „produkáló” csillag létét nem tudományosan, a csillagászat és az asztrofizika törvényeivel kell megmagyarázni, hanem Isten csodájaként kell hívő szívvel elfogadni és úgy beleilleszteni a karácsonyi evangélium egészébe.

Kedves ünneplő testvéreim, oly nagyon és oly sokan vártuk az idei adventben is az Ő érkezését. A világ beteg (és nemcsak a járvány miatt), az emberiség egyre inkább célt tévesztett és egyre bizonytalanabb, mert ami régebb rossz volt, azt ma jónak mondják, és ami nem is olyan régen még jó volt, az ma már nem az, sajnos.

Egyetlen biztos pont most számunkra az a betlehemi kisgyermek, akinek születését egykor csillag jelezte, és aki most is arra kér, hogy idén karácsonykor a betlehemi csillagról való (hívő és/vagy tudományos) elmélkedésünk helyett engedjük, hogy Isten karácsonyi evangéliuma közel jöjjön hozzánk.

A csillag egyébként jelképesen ott van a legtöbb református templom tornyán, és folyamatosan hívogat bennünket arra, hogy a bölcsekhez hasonlóan merjünk útra kelni a Megváltó keresésére, hogy mihamarabb Ő is megtalálhasson. Ebben az évben, a karácsony ünnepkörében, templomaink és otthonaink ünnepi hangulatában Isten Igéjének világossága vezessen bennünket Jézushoz úgy, ahogy az a fényes, Isten által küldött csillag elvezette a bölcseket Annak jászolbölcsőjéhez, Aki maga a világ világossága, „ama fényes hajnali csillag”.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindnyájatoknak áldott karácsonyt, sok szeretettel, Tolnay István esperes

fotó: nkre.ro