A Törődés napját tartja a MIK

Hágó Nándor Attilát, a nagykárolyi MIK volt alelnökét, jelenlegi elnökségi tagját kérdeztük annak kapcsán, hogy betegségekkel élő gyermekek számára szerveznek ünnepséget.

– Milyen rendezvényt tartotok a hétvégén?
– A Törődés napját, mely egyaránt szól az értelmileg és a mozgásában sérült gyermekekhez. Erre a rendezvényünkre is kapunk támogatást a Communitas Alapítványtól és az RMDSZ-től, illetőleg számos helybeli szponzortól. A szombati gyereknaphoz is sokan hozzájárultak – ezúton is köszönet érte –, igyekeztünk úgy beosztani a pénzt, hogy jusson is, maradjon is erre a mostani alkalomra. Két MIK-tag is ért ahhoz, hogyan kell a betegséggel élő gyerekekkel bánni, hiszen teljesen természetes módon ők egyedi foglalkozásokat igényelnek. Több odafigyelésre lesz szükség részünkről, mezei MIK-esek részéről is. Fontosnak gondoltuk azt, hogy nekik is szervezzünk egy ilyen napot, amikor is teljes egészében ők a főszereplők, hiszen ők is megérdemlik ezt a fajta törődést. A rendezvényt szombaton tartjuk, a helyszíne az 1-es számú napköziotthon udvara lesz. A szépen felújított hely, reményeink szerint kiváló helyszín lesz, örülni fognak a játszótérnek.

Másfél száz mosoly nem kevés!

– Kérlek, részletesebben szólj arról, hogy a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés nagykárolyi szervezete miért érzi fontosnak, hogy ilyen jellegű gyereknapot tartson?
– Egész egyszerűen azért, mert ők is megérdemlik az odafigyelést. A szokványos gyereknapi rendezvényekre a betegséggel élő gyermekeket nem szokták kihozni. Például azért, mert nem érett meg még mindenki arra, hogy hogyan viselkedjen, ha sérült gyerek van a közelben. Ezek a gyerekek sem érezhetik magukat jól minden esetben az egészségesek között… Nagyon szeretnénk, ha hagyomány lenne ebből a kezdeményezésünkből.

– A szokásosnál kevesebben voltak a másik gyereknapotokon. Mi az álláspontod ezzel kapcsolatban?
– Ténylegesen kevesebben voltak, mint az előző években. Több okra is visszavezethető mindez. Sok alapprogramunkat nem tudtuk megvalósítani. Sokan a rendezvény előtt egy-két nappal, vagy annak a reggelén jelentették be, hogy mégsem tudnak idén jönni (és volt, aki nem vette a fáradtságot erre). Nem is hirdettük meg úgy, ahogy kell… Hosszú hétvége volt az előző, és emiatt sokan elutaztak a városból. Érettségire készülnek – sokan családi rendezvényeket tartottak ennek okán. Más gyereknap is zajlott…
Változtatni fogunk. Jövőre minden bizonnyal másabb jellegű rendezvényt tartunk majd. Például a rendőrségi, tűzoltósági bemutatót máshogyan kellene, de meg kellene tartani. Színesebbnek kell lennie a rendezvénynek. Akár profikat is bevonni, például bohócokat. Meg kellene hívni egy gyerekdalokat játszó zenekart is. Túl kell lépni az eddigieken, a megszokottan. Azon is gondolkodni kell, hogy egyeseket ne engedjünk be erre a rendezvényre, mert sokakat zavar a viselkedésük. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy ők is gyerekek, ők is megérdemlik a törődést.

– Mennyi ideje vagy MIK-es? Mire vagy a legbüszkébb? És mit sajnálsz a legjobban?
– Óh, már 2009 óta vagyok tagja a MIK-nek. A helytörténeti vetélkedőinkre vagyok a legbüszkébb. Azok, akik azokon annak idején részt vettek, már egyetemisták, sőt, az első generáció már be is fejezte az egyetemet. Nagyon sajnálom azokat az elképzeléseinket, amik akár nemzetközi figyelmet is megérdemeltek volna, azonban nem sikerült rájuk támogatást szerezni, így elmaradt a megvalósítás…

– Melyek azok a rendezvények, amik megszervezését mintegy elvárad azoktól, akik a jövőben fognak ifjúsági szerveződni?
– Hát mindenképpen folytatni kellene a helyi megemlékezéseket, mégpedig egyaránt a történelmi, irodalmi vagy más vonatkozásúakat. Szerencsénkre Nagykárolynak szinte mindenhez van köze, mindenhez hozzákapcsolódik. Nagyon nagy múltú városban élünk, és félőnek tűnik, hogy a mi kis rendezvényeink nélkül a felnövekvő generáció tagjai egyáltalán nem hallanak a jeles elődökről. Folytatni kell a gyereknapot is, és mindenképpen a sportrendezvényeket, a streetballt, a focizásokat, a kerékpáros túrákat.

– Civilek mehetnek majd a mostani rendezvényetekre, mások is betársulhatnak?
– A mostani gyereknap a betegséggel élőknek szól. Őket várjuk, illetve a szüleiket. Szívesen látjuk ugyanakkor azokat a pedagógusokat, akik érdeklődnek a sérültekkel való foglalkozás témája felől. Nyírbátori barátaink érkeznek ugyanis, ők szakemberek a témában. Már fel is vettettem az önkormányzati igazgatóságnak, hogy a testvérvárosi kapcsolatot lehetne és okvetlenül kellene ebben a tekintetben is bővíteni, hiszen a nyírbátoriak sokkal előrébb járnak. Ott számos képzési lehetőség is van, melyeken talán a mi pedagógusainknak, önkénteseinknek is részt kellene venniük.