A népszerűség nyilván nem minden. Bizonyos szempontból nem is lényeges. Mindazonáltal nem lehet véletlen az, ha valakinek a szavára nagyon sokan odafigyelnek. Több mint egy éve jelent meg egy interjú az Anzikszon. Tanár, tanácsadó, emberekkel foglalkozik, nyelviskolát is vezet. Sopronyi Roland a Kalazanci Szent József Római Katolikus Iskolaközpontban tanít. Őt kérdezte annak idején Berei Csenge Bernadette az Et Tu Lingua Nyelvközpontról, a tanításról és a mai diákokról. Nos, ismét vele beszélgettünk.
– Milyen fiatal tanárként itt tanítani? A válaszodat módosítanád az utóbbi év élményei, csalódásai stb. alapján?
– Talán senkinek nem mondok újat azzal kapcsolatban, hogy a román tanügy nem tartozik a legátláthatóbb rendszerek közé. A munka nehezebb részét számomra ez a sok „haszontalan bürokrácia” jelenti, de még mindig azt állítom, hogy igenis megéri és persze nem az anyagiakra gondolok :). Ez az év is nagyon zsúfolt és élménydús volt, és persze, ha már kérdezed, voltak benne csalódások, egyaránt kicsik és nagyok, de ahogyan azt mondani szokták „sose hátra, mindig csak előre!” Örök optimistának érzem magam, ezért nem, a válaszomon nem változtatnék.
– Sok minden köt ehhez a középiskolához. Ugye, itt tanultál, illetve itt oktatsz. Melyik feladat a nehezebb? Tanítani vagy tanulni?
– A Kalazanci Szent József-líceumba visszatérve azt hittem, nagyon könnyű dolgom lesz, hisz ide jártam én is, mi több, a mostani kollégáim java része tanított engem. A valóság más, mint amire számítottam, természetesen a katedra túloldaláról nézve, de bátran és nyugodt szívvel állíthatom, hogy a legjobb iskolát választottam mindkétszer. Nem is szeretném más líceumokhoz hasonlítani a mienket, néhány kritérium alapján nem is lehetne, s bár közgazdász vagyok, én azt mondom, nem lehet mindent számokban, százalékokban és eredményekben mérni. Az eredményesség fontos, de még fontosabb a cél, amely felé haladunk. Egyik kedvenc idézetem szerint: „Senkinek sem kötelessége, hogy nagy ember legyen, már az is nagyon szép, ha valaki ember tud lenni.” (Alfred Capus) Ebben az iskolában mi ezért dolgozunk, embereket faragunk „kicsiket és nagyokat” egyaránt, és ez nekem nagyon tetszik. A tanulás pedig nem ért véget, jelenleg is különböző tanfolyamokon veszek részt, képzésekre járok és úgy tervezem, egy darabig még így marad.
– Mivel magyarázod, hogy egy éve, a februári hónapban a veled készült interjút olvasták el a legtöbben?
– A kérdés nagyon meglepett, nem tudtam erről, de nagyon örülök neki, és természetesen nem a hírnévről beszélünk. Aki ismer, tudja, hogy nagyon közvetlen ember vagyok, és igazán társaságkedvelő. A diákjaimnak azt tanítom, éljenek és viselkedjenek úgy, hogy minden találkozás után a másik fél mosolyogva távozzon, így mindkettőjüknek szebb napja lesz. Nem mindig könnyű betartani ezt számomra sem, és vannak, akik szándékosan megnehezítik a dolgot, de ettől még szebb lesz ez a feladat. Magyarázatot nem tudnék erre adni, de ezúton is köszönöm az olvasóknak.
– Egy éve azt találtad mondani, hogy egy-két diáknak te vagy a példaképe. Sokak számára ez óriási teher lenne. Nyilván neked is vannak hibáid, nem félsz attól, hogy nem a legmegfelelőbb ideál vagy?
– Természetesen nagy felelősséggel jár, mindazonáltal hatalmas megtiszteltetésnek érzem. Vannak helyzetek, amiket kétszer is meggondolok, de szerencsére gyorsan fel tudok oldódni a diákjaim társaságában, és ez visszafelé is igaz. Ez egy olyan feladat, amitől bárki félne picit, és én is sokszor tartok tőle, egyfajta megfelelési kényszerrel társul, de úgy érzem, rendben van az erkölcsi mércém. Mi több, nekem ez hatalmas motivációt biztosít, és a legszebb visszajelzés ez számomra.
– Az alkalmat megragadva: boldog születésnapot kívánunk! A József Attila-i gondolat (Harminckét éves lettem én / meglepetés e költemény / csecse / becse: // ajándék, mellyel meglepem / e kávéházi szegleten / magam / magam…) mentén milyennek láthat téged az a suhanc, aki annak idején éppen csak elkezdett járni a középsuliba? Büszke lenne magára, vagy csalódott?
– Nagyon szépen köszönöm! Nem titok, 28 éves lettem én, de a diákkori énem kedvenc költője József Attila, így ez most telitalálat volt. Nagyon idealista voltam már akkor is, és bár nagyon ritkán fordult elő az, hogy erre a pályára gondoljak, azt hiszem büszke lenne rám. Ha valaki a tanári szakmára gondol, egyből beugrik egy-két arc, egy-egy mondat, mindenképp valamelyik tanárára gondol, legyen az pozitív vagy negatív élményt okozó. Én ezúton szeretném megköszönni volt tanáraimnak és jelenlegi munkatársaimnak ezeket az élményeket. Remélem kis idő múltán nekem is lesznek olyan diákjaim, akiket büszkén nevezek majd kollégának.
– Mi a helyzet a nyelviskolával? Mostanában milyen képzésekkel segédkeztek az ifjaknak?
– Az Et Tu Lingua Nyelvközpont jelenleg is működik a már jól ismert nyelvtanfolyamok (angol, német, román) mellett, több vállalattal is üzleti kapcsolatban állunk, fordítunk, oktatunk, lektorálunk, tolmácsolunk és állunk ügyfeleink rendelkezésére egész évben. Újdonságnak számít, hogy ettől az évtől egy németországi cégnek (IhrTeam) segítünk munkaerőt toborozni, így állásközvetítéssel is foglalkozunk.
Ami még újdonság (talán) a román érettségire való felkészítőnk, mellyel igen attraktív árakkal és tanmenettel próbáljuk hozzásegíteni fiataljainkat és az érdekelteket a sikeres érettségihez. Természetesen Nagykárolyról beszélve ezt sem nézi mindenki jó szemmel, és részben hasonló tevékenységű cégek is kezdenek megjelenni, nekik ezúton köszönjük a lehetőséget a bizonyításra :). Jelenleg folyamatban van egy olasz kezdő nyelvtanfolyam beindítása is, emellett a nyelvközpont gyakornokokat is fogad, és természetesen várja az érdeklődőket az egész év folyamán.
Végezetül ismét köszönöm a szülinapi jókívánságot és a megtiszteltetést.