Új műfajok a III. évezred elején (3.)

A média sorsa az Internet korában – a Geert Lovink hollandiai médiakritikussal készített interjú folytatása.

— Józsa István: Milyen gondolataid vannak a „fan fiction’”-ról mint új műfajról?

— Geert Lovink: Nem sok. Ezt inkább Henry Jenkinsre és a többi rajongóra hagyom, hogy írjanak a játékokról és a részvevő kultúráról. Naivnak tartom ezt a megközelítést és nem sok felforgató vonatkozását látom. Az Egyesült Államok kereskedelmi megközelítése unalmas és megérdemli a 4chan bánásmódot, hogy teljesen nevetséges és romlott legyen. Ez nem a média demokratizációjának vagy a médiumok műveltségének jele, hanem az internetes elme bezárkózásának, amelyet utolért a társasági sablonkultúra és tartalom. Nem véletlen, hogy a fan fiction és az akadémiai visszhangjainak felemelkedése a Web 2.0 felemelkedésével egyszerre következett be a 2000-es évek elején, hogy a doctom összeomlási dráma feledésbe merüljön. Ennek eredménye az átlagos web-felhasználó szakértelemtől való megfosztása volt, a HTML-től az egyszerű használatú blogok felé. El kell olvasnunk ezeket a trendeket Simon Reynolds Retromániájával 2011-ből (alcíme: a popkultúra függősége a saját múltjától), aki feltette a kérdést, miért állt le egy adott ponton bizonyos zenei műfajok gyártása és azóta csak a létező műfajokat tudjuk remixelni és újjáéleszteni a régi hangokat. Ez megtörténhet a webbel is. Szigorúnak és kegyetlennek kell maradnunk, és követelnünk kell az avantgárd kísérletezést a legmagasabb szinten, és élő művészeti formákat, amik kifejezik korunk érzését. Tudatában vagyok, hogy az egész kultúra a létező motívumok és stílusok keveréke egy bizonyos mértékig. De ez nem mentség arra, hogy benne ragadunk más tartalmakban és kreativitásként ünnepelni ezt a visszafejlődést. Képzeld el, hogy arra kényszerítenek, hogy vételen Lokomotiv GT- és Phoenix-variációkat hallgass. Sokaknak a világ ilyen. Körbevették magukat Star Trek-figurákkal vagy a Harry Potter világában élnek. Sok szerencsét ott. Most rajtunk áll, hogy megtaláljuk a megfelelő Dada választ a rabság – és kétségbeesés eme új formájára. 2016 lesz az az év, amikor az adatot felváltja a Dada. Végre. Egy évszázadunkba került, hogy eljussunk erre a pontra.

— JI: A gyerekek idejük nagy részét számítógép előtt töltik. Az internet nem csak szabadidős tevékenység, hanem VÉLEMÉNYVEZÉR is. Befolyásolja a gondolkodásukat.

— GL: Kétségtelenül. Ez a korabeli ,,ideológiai államapparátus’”, ahogy Louis Althusser egyszer jellemezte. Ki fogja megírni a digitális kor LTI-jét? Emlékeznek Victor Klemperer klasszikus szövegére 1946-ból, amely lebontotta a ,,Harmadik Birodalom nyelvét”, amikor még friss volt? Elgondolkodtat, vajon milyen távolságból sikerül majd leírni korunk digitális világát? Mi lesz a titkos képletünk amikor majd naplót írunk? Vitassuk meg, hogy Dave Eggers regénye, A kör (2013) számít-e. Orwell 1984-ének (1948) ez a frissítése bemutatja a világot miután a Google és a Facebook összeolvadt és a közösségi média felveszi a Különvélemény óvintézkedés szerepét, hogy elnyomja a ,,gonosz” gondolatokat és tetteket, még mielőtt elkövetnék őket. Mit jelent, amikor társadalmi reformerek globális birodalmakat vezetnek és privatizálják a jóléti állam és valódi, létező szocializmus maradékait, amelyeket az államok nem tudnak tovább finanszírozni és igazgatni – egy folyamat, amelyet Evgene Morozov (aki maga is Fehéroroszországban nőtt fel) ékesszólóan leírt?

Amit érdekesnek találok, az az, ami Friedrich Hayek The Road to Serfdom-jával történt 1944-ből, maga is egy olyan ideológiává válik, amely elképzelhetetlen globális egyenlőtlenségeket és szegénységet produkál, amely végül milliók halálát okozza. Ez a mi helyzetünk, éppen most. Mit kezdünk a demokráciákkal, amik (törvényesen) katonai diktatúrákként működnek és egyszerre céloznak az ,,idegen’” kívülállókra és a belső ellenzékre? Mindkét javaslat az internet korát definiálja. A domináns értékei elemien jobboldali libertarianisták. Az Amazon, Twitter, Uber, Airbnb, Google „véleményei” protokollokba és szoftverekbe vannak csomagolva. Sajnos nem csak a gyerekek szívják magukba ezeket a gondolatokat anélkül, hogy propagandaként értelmeznék őket. Mint tudhatják, a (kritikai) diskurzus a gyermekekről és a számítógépekről nagyban koncentrál a zaklatottságra és a neuroplaszticitásra. A könyvek olvasását úgy látják, mint az európai Épülés gondolatának része, míg a számítógépes játékok játszását elutasítják, mint időpazarlást. Évtizedeken keresztül írtak erről tonnaszámra, amely a mi internetes kontextusunkban 2009 körül tetőzött. De ezek a pedagógiai aggályok sohasem koncentráltak igazán a tartalmak kulturális értékeire. Ezek az emberek azokat az ideológiákat tanulmányozzák amelyek be vannak ágyazva a játékokba, de ez a megközelítés nem igazán népszerű a platformokon és weboldalakon általában. Alighanem ez idővel ismét változni fog. Most leginkább a materialista és techno-determinista megközelítések uralkodnak. Nyersen szólva ez magába foglalja a hardverekről, szoftverekről, interfészekről és hálózatépítésekről szóló diskurzusokat – és nem a tartalmi diskurzusokat.

— JI: Az internetről szóló negatív vélemények olyan témákra összpontosítanak, mint a vita, csevegőablakok, magánbeszélgetés az idővonalon, felhasználótípusok, ismeretlen barátok, Facebook-Google-kapcsolat, idézet-appok, dislike és társai, megjelölt képek, lájk-oldalak stb. Ki és hol kezdhet el bármilyen szabályozást?

— GL: Az ön listája hosszú és változatos és én csak néhány, sokkal általánosabb problémáról tudok, mint a trollkodás és terrorizálás. Az internet szabályozásának kérdése már jó húsz éve velünk van. Mindig is támogattam azt a nézetet, hogy az internet a társadalom része és nem valami idegen, földönkívüli dimenzió. Csak akkor válhat szükségessé internetspecifikus törvények kidolgozása, ha a létező törvénykezés nem elégséges.

— JI: Michael Crosson így ír a Közösségi Média Marketing Közleményében (2015 szeptember 17.): ,,Mint forgalmazónak, a Facebook örökké változó hírcsatorna-algoritmusa frusztráló! Állandóan rákényszerít, hogy változtasd a közösségi média-taktikáidat. De minden változtatással, a szerves elérhetőség szűkebb és szűkebb lesz. Valójában, ha egy nagy márka vagy, csak a rajongók 2-8 százaléka látja a posztjaidat és csak a rajongók 0.073 százaléka lép tényleges kapcsolatba ezekkel a posztokkal. Ez rossz a márkának, de nagyszerű a Facebooknak. Ez a vége az ingyenes Facebooknak? Hogyan tudsz kitörni ebből a csapdából és felépíteni a saját rajongó-bázisodat?

— GL: Erről beszélünk. Többünknek kellene tudnia ezekről a számokról és a belső tudásról, ahogyan a közösségi média működik. A világ marketing-szakértői reménytelenül próbálták rávenni a Facebookot, hogy nekik dolgozzon, de nem működik. Ennek oka a hirdetés megtagadása a hagyományos szektorokban, úgy mint napilapok, televízió és magazinok. A közösségi médiának kellett volna ide megváltást hoznia. A világ egyre inkább piac-vezérelt, de hogyan kell reklámozni azt a sok szolgáltatást és terméket? A közösségi médiaoldalak közvetlen megoldásként jelentek meg a közvetlen értékesítésre egy hihetetlenül részletes lehetőséggel a felhasználói visszacsatolás mérésére. A feltételezés, hogy az emberek fellépnek a netre és arra használják a telefonjaikat, hogy márkákkal lépjenek kapcsolatba, hibás. Lehet, hogy rákeresnek dolgokra és online veszik meg ezeket, de ez nem lép túl az e-kereskedelem tapasztalatán, amit már húsz évvel ezelőtt kifejlesztettek. Nincs kapcsolat a ,,lájkolás’” és a márkahűség között. Jobban meg kell értenünk a marketing-társaságoknak ezt a perverz felülről-lefelé stratégiáját, amelyek reménytelenül próbálnak szinkronban maradni a gyorsan változó közösségi média-trendekkel, mindig reménytelenül próbálva megragadni a korlátozott figyelmünket. Manapság minden az Instagramról szól, jövőre valami más lesz. Mivel a hirdetési stratégiák olyan gyakran elbuknak és messze a tények mögé mennek, a piac az ingatag átlagfelhasználókon áll bosszút a profilozó technikákon és személyes adatok eladásán keresztül. Most ez a saját, különös technikájuk, hogy az emberek háta mögött dolgozva árucikké alakítsák a személyes viselkedésüket. Ha többet szeretne tudni arról, hogyan működik ez, nézze meg a 2013-as Felhasználási feltételek érvényesek lehetnek dokumentumot () és Douglas Rushkoff Lájk Generáció-ját 2014-ből (http://www.pbs.org/wgbh/pages/frontline/generation-like/). Egy másik lényeges tanulmány lehet Anne Helmond PhD-ja, A Web mint platform (2015) amely az internet összekötőből lájk-gazdasággá való átváltozásával foglalkozik (http://www.annehelmond.nl/wordpress/wp-content/uploads/2015/08/Helmond_WebAsPlatform.pdf).

— JI: A Facebook halálát időről időre megjósolják. Mikor következik be? És mi fogja helyettesíteni a Facebookot? A divat, amely az USA-ból jön: Instagram, Twitter, SnapChat stb? Vannak más lehetőségek? Milyen szerepet kellene játszania ebben a médiakritikának?

— GL: Ez volt az alternatív napirendünk a közösségi média. Nem úgy, mint a mi projektünkben, amely 2011-ben kezdődött és többé-kevésbé még működik. A kérdések amelyeket itt feltett, megválaszolatlanok és valószínűleg megválaszolhatatlanok. Hogy igazságosak legyünk, kifejlesztettek kisebb alternatívákat, de nem vonzottak nagy felhasználótömegeket. mert eddig nem értek tovább kockák és aktivisták kis köreinél. Elég vicces, hogy ugyanez elmondható a kereskedelmi kezdeményezésekről is. A probléma itt a monopolhelyzet. Ha senki sem töri meg a monopóliumokat trösztellenes törvényekkel, akkor megszilárdulnak és félállami közművekké válnak. Ezt a pozíciót olyan vállalkozó kapitalisták is védik, mint Peter Thiel. Nem szabad azt gondolni, hogy a Szilikonvölgy a szabadpiaci kapitalizmus kedvéért van. Nem azért vannak. Mindannyian a versengésük összezúzásáról álmodnak. Az úgynevezett első mozgatók vagy elsők-a-piacon logika könnyíti ezt meg. Brüsszel nem sokat tehet egy ilyen helyzetben és egy eredeti piacbarát pozícióba manőverezi magát anélkül, hogy sokat megértene a monopol-kapitalizmus dinamikájából a hálózat korában. Nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom, István, de át kell tekintenünk Marx elméleteit a politikai gazdaságról és meg kell írnunk egy jelentősebb frissítését korunk számára. Azt kívántam, bár hozhatnék egy pozitívabb üzenetet, de ez a nyers valóságunk, Romániában talán még inkább, mint Hollandiában. Anélkül, hogy rendesen megértenénk, hogyan működik a globális (adat) gazdaság valójában, a sötétben fogunk gépelni és nem leszünk képesek hatékonyan újra-feltalálni a kultúránkat. Megvédeni azt, amit egyszer tettünk, és ahogyan egyszer éltünk, csak a globális elit számára lehetőség, és nagyon kevés jóléti állam számára, amelyek megengedhetik maguknak, hogy fenntartsanak egy rendszert, amely újratermeli a jólétet.

(Folytatjuk)