Újraválasztandó, mert jobb nincs. Rosszabb annál inkább

Ezt írta a Nagykároly és Vidéke…

A „magyarországi helyzetről” folytatott plenáris vitát május 19-én Strasbourgban az Európai Parlament (EP). Az eseményt a magyarországi Echo TV egyenes adásban közvetítette. A hozzászólásokat hallgatva nagyon hamar nyomasztó érzésem támadt, ami az idő múlásával egyre csak fokozódott. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy ha Európában mostanában ismét napirendre kerülne egy, a közel száz évvel ezelőtti trianonihoz hasonló nagyszabású országhatár-átrendezés, Magyarország eltűnne a térképről, vagy legalább ennek is a legnagyobb vesztese lenne. Mégpedig amiatt, mert a magyar politikusok csapnivalóan (már-már azt írtam halálbüntetést érdemlően) rosszul politizálnak.

A „magyarországi helyzetről” folytatott EP-vitára azért került sor, mert Orbán Viktor és kormánya bejelentette: azt szeretnék, ha az unióban jelenleg tilosnak minősülő halálbüntetés eltörlését vagy alkalmazását tagállami hatáskörbe utalnák vissza, illetve ha arról is az egyes tagállamok dönthetnének, hogy kiket fogadjanak be az EU határain kívülről érkezők közül. Amint várható volt, a baloldali EP-képviselők azonnal össztűz alá vették az ülésen személyesen is megjelent Orbán Viktort. Frans Timmermans, a tanács szociáldemokrata alelnöke például kijelentette: az, hogy Orbán Viktor újra bevezetné a halálbüntetést, szembemegy az EU jogrendjével; a budapesti kormány azért kezdeményezett manipulatív és félrevezető nemzeti konzultációt erről a témáról, hogy a bevándorlókban a munkahelyeik veszélyeztetőit lássák az emberek. Több más hasonló gondolatokat fejtegető felszólaló után Orbán Viktor kapott szót. Egyebek között a következőket mondta: Azt szeretnénk, ha Európa az európaiaké, Magyarország a magyaroké maradna. „Nem tudunk munkát adni a bevándorlóknak.” Az európai politikusok tegyenek különbséget üldözöttek és jobb életszínvonal reményében érkezők között. Magyarországon nincs konzultáció a halálbüntetésről, ezt félreértik egyesek, azonban a halálbüntetésről beszélni kell. Az EU egyezményei nincsenek kőtáblába vésve, azokat nem istenek hozták, meg lehet változtatni őket, Magyarország kiáll a szabad véleménynyilvánítás eszméje mellett. Az általa mondottakkal Orbán Viktor csak olajat öntött a tűzre, a baloldali EP-képviselők ha lehet még inkább ellene fordultak. Az utána felszólalók közül például Martin Schulz, az Európai Parlament (EP) elnöke, emlékeztetett: létezik olyan isteni parancs, hogy ne ölj; Guy Verhofstadt, az EP liberális frakciójának a vezetője Putyin-barát külpolitikával vádolta a magyar kormányfőt, a bevándorlással kapcsolatban pedig arra emlékeztetett, hogy 1956-ban Nyugaton nagy szeretettel fogadták be a magyar menekülteket. Mindenki máson túltett azonban Ujhelyi István magyarországi MSZP-s EP-képviselő. Ujhelyi összetépte a bevándorlással kapcsolatos nemzeti konzultációs kérdőív egy példányát, kijelentve: a konzultáció valójában a „göebbelsi tudatmódosítás” eszköze. További felszólalók után ismét Orbán Viktor kapott szót, és egyebek között elismételte azt a korábbi (világszerte sokat bírált) megállapítását, miszerint a liberális társadalomszervezés megbukott, ez vezetett a 2008-as válsághoz. A mostani vitával kapcsolatosan az EP júniusban állásfoglalást tesz majd közzé. Orbán Viktor május 19-én Strasbourgban az Európai Parlament Magyarországról szóló plenáris vitája előtt és után is nyilatkozott a sajtónak. Íme például miket. Nem vált be az az elképzelés, hogy a bevándorlás kérdését Brüsszelből szabályozzák, ezért a magyaroknak kell megmondaniuk, legyenek-e Magyarországon bevándorlók. „Még kevesebb reményt fűzünk ahhoz, hogy ezt központilag elosztott kvóták alapján oldják meg”, függetlenül attól, hogy az érintett uniós tagország akar-e bevándorlókat, illetve védelmezi-e a határait, ezért nemzeti hatáskörbe kell adni a döntési jogot a bevándorlók befogadásáról. Magyarországon kezelhetetlen feszültségeket okozna a tömeges bevándorlás. A kérdésben az EU-n belül lehetetlen közös nevezőt találni, ezért kell visszaadni minden tagországnak azt a jogot, hogy maga dönthessen. Az európaiak kétharmada helyesli az unión belüli szabad munkaerő-áramlást, de ugyanígy mintegy kétharmada ellenzi az EU-n kívüli országokból való bevándorlást. Ezért nem neki kell megváltoztatnia a véleményét, hanem az európai politikai döntéshozóknak kell figyelembe venniük az emberek többségi véleményét, és ennek szellemében kell megváltoztatniuk az európai bevándorlási politikát. A halálbüntetéssel kapcsolatban hangsúlyozta: Magyarország nem írt alá egyetlen olyan dokumentumot sem, amely megtiltaná, hogy felvessen bármilyen kérdést. Az a kérdés, hogy erről lehet-e beszélni, „valójában nem a büntetőpolitikáról, hanem a szólás-, illetve véleményszabadságról szól”. Magyarország „a jogállamiság röntgengépével a legtöbbször átvilágított európai ország” – a szerkesztő megjegyzése: Magyarország 2002-ben történt felvétele óta immár ötödik alkalommal volt „téma” az EP-ben –, és „a leleteink rendben vannak, eddig minden próbát kiálltunk”.

Az olvasó okkal gondolhatja, hogy legalább az Európai Néppárt EP-képviselői (a FIDESZ ebbe a „pártcsaládba” tartozik) védelmükbe vették Orbán Viktort. Valóban védték, de többnyire nem teljes mellbedobással. Manfred Weber (német kereszténydemokrata) például elmondta: ők a szabálytalan román választásokról akartak vitázni eredetileg, nem Magyarországról, de ezt a baloldal megakadályozta. Ugyanakkor leszögezte: nem támogatja a halálbüntetés újbóli bevezetést, azonban szerinte ilyen terv Magyarországon sincs. A bevándorlási konzultációval kapcsolatban üdvözölte, hogy megkérdezik az embereket, de hozzátette: a kérdések megfogalmazása a Néppártnak nem megfelelő, a kérdések tartalmáról azonban, beszélni kell. A leginkább talán Sógor Csaba RMDSZ-es EP képviselő (Néppárt) állt ki a magyar miniszterelnök mellett. Sógor – arra a felvetésre, hogy 500 ezer magyarországi keresett magának munkát külföldön, Orbán Viktor a halálbüntetés újbóli bevezetése helyett miért nem ezzel a problémával foglalkozik – rámutatott: Romániából 3 millióan mentek el, ráadásul (csakúgy, mint Szlovákiában), anyanyelvük miatt büntetnek embereket, az Európai Parlament mégis Magyarországot és nem ezt a két országot állítja szégyenpadra.

Az Európai Parlament május 19-i plenáris vitája kapcsán több kérdés is megfogalmazódott bennem. FÜGGETLENÜL ATTÓL, HOGY HELYES, AVAGY HELYTELEN ÁLLÁSPONTOT KÉPVISEL, vajon kinek jó az, ha Orbán Viktor szembe helyezkedik az EP bürokratáival? Szerintem a saját személyének, pártjának és Magyarország külföldi megítélésének egyaránt inkább árt, mint használ ezzel. A kisebb országoknak általában attól is óvakodniuk kell, amit a befolyásosabb országok államfői megengedhetnek maguknak. Akkor Orbán Viktor mégis miért felesel Brüsszellel, ráadásul olyan ügyben, mint a halálbüntetés? Ez a kérdés nem lehet Magyarországon fontosabb, mint az unió többi 27 tagállamában. Akkor mégis miért nem hagyja az ez ügyben való „keménykedést” a befolyásosabb tagállamok vezetőire? „Politikus” dolog egy mérsékelt befolyással bíró kis ország kormányfőjétől az adott körülmények között ilyen ügyért kiállni? Mivel haszon helyett csak kár származhat belőle, szerintem POLITIKAI SZEMPONTBÓL egyenesen ellenjavallt. És akkor…? Közhelynek számít, hogy a magyarok nagyon rossz politikusok, a XX. században pedig különösen rosszul politizáltak. Egyelőre sajnos nem úgy néz ki, mintha a XXI. században valami változna ezen a téren. A legszomorúbb az, hogy bármilyen rosszul politizál is Orbán Viktor és a Fidesz, muszáj újraválasztani őket, egyszerűen azért, mert Magyarországon jelenleg szerencsésebb alternatíva nem mutatkozik. A Jobbik eleve szalonképtelen Európában, Gyurcsány és társai pedig még Orbánéknál is több kárt okoznának.

Boros Ernő (megjelent: Nagykároly és Vidéke, 2015. május 28.)