Százhúsz évvel ezelőtt, 1903-ban alakult meg a Kaplonyi Fúvószenekar, egy az akkor a kolostorban szolgáló, esztergomi ferences szerzetes kezdeményezésére, aki egybegyűjtötte a „nótás kedvű” fiatalokat és hangszereket hozatott számukra.
A Kaplonyi Fúvószenekar azóta nem csak a községe, hanem az egész vidék egyik hatalmas büszkesége. Aki egyszer oda belép, azt örökre megfertőzi a jó hangulat, a zene szeretete és egymás tisztelete. Kaplonyi fúvósnak lenni igenis dicsőség.
A születésnapot néhány héttel ezelőtt illően megünnepelte az egész közösség. Mit is jelent, milyen érzés kaplonyi fúvósnak lenni arról maguk a fúvósbanda tagjai meséltek.
Somogyi Emőke: „2008-ban kezdtem tanulni tenor szaxofonon. 2009-ben kerültem be a zenekarba. A fúvós zene mindig is közel állt hozzám, mivel nagytatám és nagybátyáim is a zenekarban voltak. 120 év nem kis idő, és büszke vagyok, hogy ilyen sokáig fenn tudott maradni egy ilyen közösség. Ha az elődeinkre gondolok mindig büszkeséggel tölt el, hogy ők kitartottak, mivel ha ők nem lettek volna, akkor talán mi sem lennénk tagjai a fúvószenekarnak. A fúvószenekar számomra nagyon sokat adott. Ami a legfontosabb, hogy egy második családot. Mi nem csak egy sima zenekar vagyunk, hanem egy család. Támogatjuk egymást, büszkék vagyunk egymás sikereire és ami a legfontosabb, hogy egymás mellett állunk.”
Fleisz Roland: „Trombitán játszok, 2004 óta vagyok a zenekar tagja immár 19 éve, 2003-ban a zenekar 100 éves jubileumán döntöttem úgy, hogy én ennek a zenekarnak a tagja szeretnék lenni. Egy év kemény tanulás után teljesült is ez a vágyam. Azóta megszakítás nélkül együtt zenélünk, immár 19 éve. Nagyon jó érzés egy ilyen nagy múlttal rendelkező fúvószenekar tagja lenni és ezáltal támogatni további fennálását még nagyon sok éven keresztül. A legjobban azt szeretem a fúvószenekarban, hogy nagyon jó közösséget alkotunk, soha nem volt széthúzás köztünk, mindenki örömmel jár, úgy a próbákra mint a fellépésekre, olyanuk vagyunk mint egy nagy család. Megszámolhatatlan élményt nyújtott a zenekar számomra az évek folyamán.”
Nagy Balázs Márk: „2018 karácsonya óta vagyok a Kaplonyi Fúvószenekar egyik alt szaxofonosa. Rendszeresen jártam barátaimmal a zenekar akkori próbatermébe gyakorolni. Így szépen lassan megismerkedtem a tagokkal és én is elkezdtem heti két alkalommal járni a próbákra. Egyrészt egy nagyon felemelő érzés tudni hogy egy ekkora elismertségnek örvendő zenekar tagja lehetek, ami immár 120 éve töretlenül létezik. Másrészt éppen emiatt az elismertség miatt rengeteg odaadást és felelőséget igényel, ami számomra még egy nagy plusz pont, hisz örülök hogy én is hozzá járulhatok, hogy a zenekar 120 év után is tovább működhessen. Amit ezidő alatt kaptam a zenekartól az rengeteg szép emlék, amikre mindig örömmel gondolok vissza és amik nehezebb pillanataimban is erőt adnak nekem. Ezek mellet, amit a legjobban szeretek az az, hogy a zenekar egy baráti társaság, így mindig együtt nevetünk, együtt szomorkodunk és természetesen szívesen segítjük egymást.”
Poósz Attila: „Még gyerekkoromban ismerkedtem meg a fúvószenekaral, édesapám is tagja volt. Tizenhárom évesen karácsonyra, megkaptam az első hangszeremet. Egy év próbaidő után 1979 november 22-én hivatalosan tagja lettem a fúvószenekarnak. Az első hangszerem trombita volt. Ma már tenor kürtön játszom. Felemelő érzés, egy ilyen nagy múlttal rendelkező zenekar tagja lenni. Nekem megadatott, hogy ott legyek a 75, a 100,a 110 és a 120 éves ünnepeken is. Kívánom, hogy ne csak múltja, hanem jövője is legyen a Kaplonyi Fúvószenekarnak. Nagyon sok szép emléket őrzök, amit a zenekarral átéltem. A jó hangulatú próbák, a fellépések, mikor tapssal megköszönik az előadásokat. Ez mind nagyszerű érzés. Amikor együtt vagyunk nincs korkülömbség. Nagyon sok olyan helyre eljutottam a zenekarral, ahova egyedül nem biztos, hogy lett volna lehetőségem eljutni. Csak néhány példa: Szlovákia, Csehország, Magyarországon több településen és itt Romániában is sok helyen felléptünk. Ennek a közösségnek szeretnék még sokáig a tagja lenni.”
Kind Blanka: „2008-ban kezdtem el ismerkedni a zenekarral, elsőként fuvoláztam, majd pár évvel később áttértem piccolóra, azaz kisfuvolára. Mielőtt elkezdtem fúvós próbákra járni, számos más hangszert próbáltam, de valahogy ebben a közösségben éreztem először azt, hogy ez az „enyém”, ide hazaértem. Büszkeséggel és boldogsággal tölt el az, hogy egy 120 éve létező zenekar tagja vagyok. Úgy gondolom, hogy van ennek a fúvósbandának egy belső kis motorja, egy titkos összetevő, amitől nem csak zenekar a zenekar, hanem közösség és család is, ahol a 12 éves együtt dolgozik és bulizik a 60 évessel. Egy olyan hely ez, ahol a szabályokat és értékrendet valamelyest 1903-tól kezdve hordozzuk, és bár kissé módosultak, mégis gyakran visszatérünk egy-egy téma kapcsán „hogy is volt ez régen?” Az elmúlt 15 év alatt úgy érzem nagy szükségem volt a zenekarra. Olyan egyengetést, támogatást, élményeket, vígasztalást és örömöket adott nekem ez a társaság, amik nélkül nem lennék az, aki ma vagyok. Egy-egy menetelés közben úgy is érzem magam, mintha egy hadsereg állna a hátamnál, akik segítik egymást, és bármi legyen is, mindig előre mennek.”
Rist Anett: „2013-óta vagyok a zenekar tagja és trombitán játszom. Unokatestvéremnek, Mánc Bonaventúrának köszönhetem, hogy a közösség tagja lehetek. Nagy büszkeség tölt el, amikor arra gondolo, hogy én is a tagja vagyok egy ilyen hagyományokkal rendelkező zenekarnak. Elsősorban a zenekartól kaptam egy második családot, egy közösséget, ahol otthon érezhetem magam. Világot láthattam és rengetek sok élményben lehetett részem.”
Hodrea Anna: „Pár hónapja állok helyt a Fúvószenekar fuvola részlegében. A barátom által sikerült bekerülnöm a közösségbe, rendszeresen elkísértem őt a zenekari próbákra, és annyira megtetszett, hogy eldöntöttem, hogy én is meg szeretnék tanulni egy hangszeren. Leírhatatlan érzés és elképesztő büszkeséggel és legfőképp hálával tölt el, hogy tagja lehetek egy ilyen nagy múlttal és virágzó jövővel rendelkező közösségnek. A családi légkör az, amit legjobban szeretek a Kaplonyi Fúvószenekarban. Első perctől befogadtak köreikbe, a próbák pedig, ahol komoly gyakorlás mellett a jókedv és nevetés is jelen van, sikerült mindig mosolyt csaljanak az arcomra.”
Gratulálunk és Isten éltesse sokáig a Kaplonyi Fúvószenekart!
Lang Gyopárka
You must be logged in to post a comment.