Aurel Popp a nagykárolyi babamamaklub kérésére tavaly kifestette a városi kórház gyermekosztályát. Mi történt vele azóta? Mit rajzolt? És sok egyebet is megkérdeztünk tőle.
– Miért határoztál úgy, hogy kifested a kórház gyermekosztályát?
– Egy felkérésnek tettem eleget: a babamamaklub kért meg. Aztán átbeszélve a dolgokat, és abból kifolyólag, hogy nem volt erre sok pénz, elhatároztam, hogy megoldom saját erőből, hiszen a kezdeményezés abszolút pozitív. Az összegyűlt pénzt pedig a játékokra szánták a gyerekeknek.
– Hogyan fogadták a műveidet?
– A kórházban az elején volt olyan is, aki megdicsérte, és volt olyan is, aki túl sötétnek látta a munkáimat. De szeretem az építő kritikát, mert ugyebár, mindenkinek kell tetsszen a rajz, nem csak egyes embereknek. De a legtöbb embernek tetszett a munkám. Azon lepődtem még meg, hogy miközben festettem, egy kisgyerek sírva bejött, és amint meglátta a figurákat a falon elhallgatott, és nézegette őket nagy szemekkel. Ez nagyon jó érzés volt, remélem, még sok mindenkivel elfelejtetik a rajzok a falakon a problémákat, fájdalmakat.
– Mi történt azóta?
– Azóta jó pár helyet festettem, volt már óvoda és gyerekszoba is, de leginkább festményeket készítek és portrékat megrendelőknek.
Mindenkinek megvan a fejében az a festmény, ami felvinné a szintjét egy szobának, szóval én ezeket az álmokat váltom valóra.
– Mióta foglalkozol rajzolással/festéssel?
– Szerintem mióta ismerem magamat, és amióta tudok ceruzát tartani a kezemben, mindig is rajzoltam. Gyerekkoromban, amikor szüleim nem adtak elég hamar papírt, akkor elkezdtem a könyvek szélét és a tapétát festeni, meg a falat a bútorok mögött, mert tudtam, hogy nem jó, ha meglátszik a munkám.
– Hobbi vagy munka is a rajzolás?
– Egyelőre csak hobbi, mert nem igazán tudsz fenntartani egy családot belőle, de nem lenne rossz a jövőben ebből élni. Mert, ugyebár, a rajzolásba sosem tudok belefáradni.
– Milyen témában szeretsz a leginkább alkotni?
– Szeretek akármit rajzolni, mert amikor valakinek az álmait vagy a gondolatait váltod valóra, az mindig örömmel tölt el. Máskülönben most egy olyan fejlődési programba fogtam bele, mely során minden nap lerajzolok egy szótagot vagy egy leírást.
– Mi a kedvenc technikád?
– Kedvencem nincs, inkább úgy mondanám, hogy attól függ, mit képzelt el az ember. Egyes dolgokat grafikából tudsz úgy megcsinálni, hogy áthozza a dolgokat. Másokat színes ceruzával vagy vízfestékkel. Cipőre vagy ruhára akrilfestéket használok. A falra pedig más felszínt kell készíteni, akkor fújó pisztolyt használok. Vannak olyan munkák, ami során több mindent kell használni, hogy meglegyen a végső forma, amit tetszik.
– Lakberendezéssel/kertépítéssel is foglalkozol?
– Mindennel foglalkozok, amit lehet rajzolni vagy tervezni. Csináltam már tetoválást, kocsi részeket, mindent, ami létezik, lakberendezést is. Most egy ház alaprajzán dolgozom, valamint az emeletek megtervezésén, bútorozásán. Könnyű az ilyen rajzos munka, mert jó a háromdimenziós érzékem, de egyes embereknek ez nincs meg. Szóval rajtuk segítek, hogy lássák, hogyan néz ki a végső eredmény.
Berei Csenge Bernadette


You must be logged in to post a comment.