Tizenhét művészfotóját küldte el kérésünkre Hágó Attila Nándor. A nagykárolyi fiatalembert, a régésztudományok doktorát ez alkalommal nem a régmúltról, nem is a városi múzeummal kapcsolatos újdonságokról kérdeztük, hanem egyik kedves hobbijáról, a pillanatok megragadásáról, illetőleg az általa elnökölt fotóklubról.
– Mióta fotózol? Miért kezdted el megörökíteni a pillanatokat?
– 2011-től foglalkozom komolyabban a fotózással. Azt megelőzően is fényképezgettem, viszont nem voltak a képek „megkomponálva”, mondhatni, nem volt tudatos az alkotás folyamata, persze ebből az időszakból is vannak jó fotóim. A munkám miatt is szükség volt jó felvételek készítésére, tudod, a sokak által lenézett és haszontalannak mondott cserepekről és egyéb leltekről. Egy ásatáson is fontos, hogy a munkafotó jó legyen. Az alapfogalmakat, mint az aranymetszés, a harmadolás, ott is ismerni kell, és megfelelően kihasználni a fényviszonyokat. Kell egy hobbi, nekem ez lett (a korsógyűjtéssel együtt). Nem a legolcsóbb, de van ettől költségesebb is.
– Művészi szinten fotózol? Ki a példaképed, kihez szeretnél felnőni?
– Bár tagja vagyok a Román Fotóművészek Szövetségének (AAFR), nem tartom magamat fotóművésznek, majd idővel és sok tanulással, talán egyszer az leszek. De addig még sok tanulni valóm van. Nem mondhatnám, hogy van kimondott példaképem, igazából még nem gondolkoztam el ezen.
– Mi a célod a fotózással?
– Nincs különösebb célom, persze azt, amit minden fotós el akar érni, én is szeretném, hogy a műveimet felismerjék, elismerjék és művészi szintűnek minősítsék. Mint említettem, hosszú addig még az út.
– Mi a gyengeséged, és mi az erősséged?
– Az utómunkát kell még tanulnom, értem ezalatt, hogy minden kép rászorul egy kis javításra, amit különböző programok segítségével el is lehet elvégezni. A gyakorlásra most több időm van, lassan belejövök. A külső vaku használatát, lehetőségeit is még tanulgatom (nemrég vettem egyet). Mi lenne az erősségem? Egyelőre nem tudom, mit lehetne kiemelni.
– Az alábbiak közül melyik a legjobb képed? Illetve szerinted melyik a legjobb felvételed? Arra vagyok kíváncsi, hogy művészi értelemben melyiket tartod, tartjátok annak, és melyik jelent a legtöbbet számodra.
– Talán az alkonyat a könyvtárban. Tavaly bejutott a SIAF 2014 versenyen (az AAFR nemzetközi fotószalonja) a kiállított képek közzé. Az első ilyen munkám. Büszke vagyok rá! De az Országházat is sikerült jól elkapnom. Igazából a portrékat kedvelem a legjobban. Mindet.
– Mi újság a Vénig László Fotóklub háza táján?
– Nyári szabadságon, vakáción van mindenki. Ki erre, ki arra. De nem tétlenkedünk. Most nyílt meg Murvai György AFIAP, fotóművész kiállítása a mi szervezésünkben.
– Kérlek, nevezd meg az eddig legnagyobb megvalósításotokat.
– Egyértelműén a tavalyi Vasile Vénig László Nemzetközi Fotószalon az, amelynek a katalógusa európai színvonalú lett. A kollégák szerint bármelyik nemzetközi szalon katalógusaként megállta volna a helyét. Első katalógusként pedig szintén nagyon jó. Magasra tettük tehát a mércét, így a későbbiekben sem engedhetünk. Persze ehhez elengedhetetlen a különböző intézmények, cégek, magánemberek támogatása.
Büszkék vagyunk azokra a klubtagokra, akiknek a képei versenyeken szerepelnek, ráadásul többet díjaztak is. Ugyanakkor mi illusztráljuk a városi naptárt, a különféle népszerűsítő kiadványokat, több könyvet, újságokban jelennek meg a fotóink, molinókon, óriás posztereken, sőt, van egy tudományos folyóiratcímlap és egy könyvborító is, melyen az egyik fotós kollégánk műve látható. Remélem, nem maradt ki semmi.
– Mire készültök éppen, idén ősszel is fogtok szalont hirdetni?
– A második alkalommal rendezzük meg a nemzetközi fotószalont, novemberben. Ez a legfontosabb esemény, de ellátogatnak hozzánk a sepsiszentgyörgyi és az aradi klubtársak is egy-egy kiállítással. Szeptembertől októberig lesz a II. Őszi Fotográfiai Fesztivál. A mi klubunk is készül egy kis meglepetéssel a nagykárolyi közönségnek.
You must be logged in to post a comment.