Szatmárnémeti többet érdemel! A megyeközpont egyik polgármester-jelöltjével, Kereskényi Gáborral beszélgettünk arról, miként tenné észszerűbbé a többi között a város közlekedését. Mint kifejtette, nagyon sokat egyeztetett szakemberekkel, valamint „egyszerű” lakosokkal arról, milyen módon lehetne élhetőbb Szatmárnémeti.
– Gábor, mit mondanak a megérzéseid: Szatmárnémeti polgármestere leszel a júniusi választásokat követően?
– Nem könnyű kérdés, de egy biztos: esélyünk van. Esélye van nemcsak a város magyar közösségnek, de minden józanul gondolkodó szatmárinak, hogy változtassunk, s a négyévnyi egy helyben toporgás helyett végre lendületbe hozzuk Szatmárnémetit. De ahhoz, hogy a lehetőségből valóság váljon, még nagyon sok munka vár mindnyájunkra.
– A nagykárolyiak és környékbeliek számára miként foglalnád össze az elképzeléseidet? Sokkal több pénze nem lesz a megyeközpontnak akkor sem, ha te leszel a polgármester. Mitől lesz élhetőbb az a város? Például a közlekedés tűnik az egyik sarkalatos pontnak. Azt miként tennéd észszerűbbé?
– Öt éven belül olyan Szatmárnémetit szeretnék, ahol rend van, ahol a családok biztonságban érzik magukat, ahol a polgároknak jó a közérzetük. Minőségi életteret kell biztosítani Szatmárnémeti minden lakosának! Olyan várost szeretnék, ahonnan a fiatalok nem menekülnek el, hiszen színvonalas oktatási intézményekben tanulhatnak, tanulmányaikat követően pedig lehetőségük van az itthon maradásra, a középkorúaknak jól fizető munkahelyük van, az idősebbek pedig nem rettegnek kimenni az utcára, sőt, megbecsüli őket a város.
A választási programunkat a hivatalban lévő tanácsosokkal, tanácsosjelöltekkel és a lakosokkal való találkozókon elhangzottak alapján állítottuk össze. Egyeztettünk építészekkel, orvosokkal, fogorvosokkal, gyógyszerészekkel, pedagógusokkal, vállalkozókkal, civilszervezeti vezetőkkel és első szavazókkal is. Jó érzés látni, hogy mindenki változást akar, és ami még fontosabb, mindenki tenni akar a városért.
Programunknak azonban CSAK realitásokon szabad alapulnia. Nem mehetünk bele a hazug ígérgetésekbe, melyekkel évek óta traktálják egyesek a szatmáriakat.
A program 9 fejezetből áll, és a modern, európai szintű közlekedés is szerepet kap benne, melyet többek között egy központi parkolóház megépítésével segítenénk elő.
– Kovács Jenő nagykárolyi polgármester nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a párt- vagy elvhűségen túl is tégedet tart a legalkalmasabbnak Szatmárnémeti vezetésére. A két város elöljárósága között miként javítható az együttműködés? Fogtok majd egyeztetni?
– Kovács Jenő egy jó városgazda, aki az elmúlt időszakban több megvalósítással is büszkélkedhet. A felújított Károlyi-kastély például a megye legimpozánsabb turisztikai célpontjává vált… Azt hiszem, Jenő tapasztalatával segíthet nekem és az RMDSZ csapatának nemcsak a kampányban, hanem az azt követő időszakban is. Az utóbbi időben egyre többet egyeztetünk, hisz céljaink közösek.
– Az is elképzelhető, hogy Pataki Csaba lesz a megyei önkormányzat vezetője. Gondolom, vele is remekül együtt tudnál működni…
– Pataki Csabával 1999 óta dolgozunk együtt. Többször is bebizonyosodott, hogy jó csapat vagyunk: ő a megfontoltságáról híres, jómagam az energikus mivoltomról. Jól kiegészítjük egymást, s kiemelt célunk, hogy a megyeszékhely mellett a megye irányítása is jó kezekbe kerüljön. Az elmúlt 4 év kutyakomédiái Coica és Ștef között bebizonyították, hogy a cirkusz helyett végre munkához kell látni, előrevinni az egész megye szekerét. Ebben a folyamatban elengedhetetlen, hogy a megyei tanács elnöke és Szatmárnémeti polgármestere minimum jó munkakapcsolatban álljon egymással.
– A városvezetői tapasztalatod minden bizonnyal adott, hiszen voltál már alpolgármestere a városnak, és vélhetően sok tapasztalattal gazdagodtál a bukaresti parlamentben is. Emberileg viszont készen állsz? Úgy értem: csinos feleséged van, rendkívül bájos kislányod. Városvezetőként viszont nem túl sok időd lesz velük lenni…
– Azt mondtam a barátaimnak, hogy számomra a július mindenképpen boldog hónap lesz. Akkorra várjuk ugyanis a második kislányomat, így abszolút kisebbségben leszek a családban 🙂
A kérdés azonban jogos. Nagyon fontos számomra az a lelki hátország, melyet a család biztosít. S ezért e helyen is köszönetet kell mondjak feleségemnek, Noéminek és Fanni lányomnak is. Ismerve-látva a jelenlegi romániai viszonyokat, azt a közeget, mely körülveszi az önkormányzati rendszert, közel egy éven át vívódtam, hogy vállaljam-e ezt a nemes, de enyhén szólva sem könnyű kihívást. És végül vállaltam, mert több szatmárival együtt úgy érezem: elég volt! Elég volt abból, hogy káosz van a városban. Nem csak a közlekedésben, de a városvezetőség fejében is.
Elég volt abból, hogy a fejlődés elkerül bennünket. A világ és Románia rég kilábalt a válságból, mi meg csak bámuljuk Nagybányát és Nagyváradot. Hogy nekik sikerül. Hogy ott van fejlődés, itt meg nincs.
Elég volt abból, hogy lassan több az ígéret, mint ahány napja van az évnek. Minden napra egy ígéret, amiről aztán kiderül, hogy inkább a mesekönyvben a helye, mert megvalósítani nem lehet.
Elég volt abból, hogy szatmárinak és magyarnak lenni egyszerre: ma halmozott büntetés. Elég volt tehát mindebből. Változtatni kell. És erre idén van is esély!
– Sok sikert!
Megyeri Tamás Róbert