A nagykárolyi Elméleti Líceum két előkészítő osztályt indít – mondta el Zsidó Sándor iskolaigazgató. A két osztályközösséget Gindele Angéla, illetőleg Heinrich Kinga pedagógusok fogják vezetni. Az igazgató nyomatékosította, hogy szükségük van a két osztályra, hiszen kontinuitást kívánnak biztosítani a gyerekeknek: az előkészítőtől a sikeres érettségig. Arra kértük a pedagógusokat, hogy röviden ismertessék szakmai életútjukat.
Ezekkel szolgálunk.
Egyébként az iskolaigazgató elmondta, hogy az Elméletiben is lesz iskola másként foglalkozássorozat, amely keretében természetesen az intézmény kapui az óvodás gyerekek szülei előtt is megnyílnak. Annak keretében – közvetlenebbül, személyesen – is szívesen tájékoztatják a szülőket a tanítónők. Keressük meg őket bizalommal!
„Ahány szóra vágyó gyermek,
a jövőnek megannyi lámpása a meglódult időben”
Sütő András szavaival indítottak útnak tanáraink 1996 nyarán a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző falai közül, mely szavak meghatározták tanítói munkámat.
Tanítói pályámat Csíkszentdomokoson kezdtem, Érmihályfalván folytattam, majd 14 évig a Börvelyi Általános Iskolában tanítottam. Jelenleg az Elméleti Líceum IV. C. osztályának tanítója vagyok.
Időközben alsó tagozatos tanári oklevelet szereztem a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen. Az elmúlt két évtized alatt számos továbbképzésen vettem részt, ismerkedve az új tanítási módszerekkel, hogy a gyakorlati életben hasznosítható tudást adhassak át tanítványaimnak.
Tanítói múltam emlékekben gazdag, jelenem pedig erőpróbákban, kalandokban és vidámságban bővelkedik, hiszen napjaimat azzal tölthettem, amit igazán szeretek. Tudom, hogy amit szeretettel és tisztességgel építek, az örökre megmarad.
A tanítás sok türelem, szeretet és megértés. Ezért fontosnak tartom a szülőkkel való őszinte kapcsolattartást, hiszen az érdek közös: a gyermek megfelelő fejlődése életkori sajátosságaihoz mérten. Célom, hogy a gyermek önmagával és embertársaival is harmonikus kapcsolatban legyen.
Vallom azt, hogy Szentgyörgyi Albert szavai ma is aktuálisak:
„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.”
Gindele Angéla
„A gyermeket tiszteletben kell fogadni,
szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani”.
(Rudolf Steiner)
Szülőként és tanítóként is egyetértek ezen sorok gondolataival, ugyanis az iskolai tevékenység középpontjában a gyermek áll, akinek szüksége van a pedagógus odafigyelésére, jó teljesítményének elismerésére. Természetes kíváncsiságának kielégítésére.
Mindig is fő célom volt, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában, második otthonukként fogadják el, ahol személyre szabott figyelemmel, kedvességgel, törődéssel, igényeiknek figyelembe vételével érzelmi biztonságban érezhetik magukat.
Vallom, hogy a leghatékonyabb, legmaradandóbb tudás játék közben sajátítható el, emellett a jókedv, a derűs hangulat felszabadulttá teszi a kihívások előtt álló kisiskolásokat. Nagyon fontos a tanító gyerekszeretete, pozitív kisugárzása, az együtt töltött idő tartalommal és izgalommal való megtöltése.
27 éves szakmai tapasztalatom során a szülőkkel való meghitt, bizalmas, őszinte kapcsolat kialakítására törekedtem, s mivel nem hiszem, hogy tévedhetetlen vagyok, bármikor elfogadom a bírálatot.
7 osztályközösség volt tanítójaként a visszajelzésekből építkezve hiszem, hogy a gyerek és pedagógus szeretetteljes, bizalomra épülő őszinte kapcsolata meghozza gyümölcsét.
Köszönettel:
Heinrich Kinga

