Egy nem mindennapi házaspárral beszélgettünk. Lőrincz Tünde és Lőrincz Szilveszter életében úgy hozta a sors, hogy nemcsak az Elméleti Líceum tanáraiként munkatársak, hanem zenei téren is régóta működnek együtt.
− Mindkettejük életében nagy fontossággal bír a zene, jelenleg is több együttes tagjai. Mióta foglalkoznak zenéléssel? Bemutatnák zenekaraikat az olvasóknak?
Lőrincz Szilveszter: – Már gyermekkorunkban magával ragadott minket a zene, kb. 12 évesek voltunk, amikor zenei pályára léptünk. Mindketten tagjai vagyunk a Carmina Renascentia régizenekarnak. Több mint tíz éve megalapítottam a nagykárolyi Canticum Novum Kamarakórust; 2005 óta a nagykárolyi kertvárosi református egyházközség felkérésére vezetem a Pro Ecclesia énekkart, tagja vagyok a GPS (Grosskarol-Petrifield-Sathmar) sváb férfikórusnak, a Karoler Trio együttesnek, valamint a 3az1-ben Magyar Kultúrzenekarnak. Feleségem, Lőrincz Tünde, négy éve képviseli a kaplonyi Koktél zenekar oszlopos női hangját. A Szatmár Megyei Képzőművészek által szervezett kiállításmegnyitók alkalmával számtalanszor léptünk fel kettesben a feleségemmel.

– Ritkaságszámba megy egy reneszánsz zenét játszó zenekar. Főleg, mivel elég nehéz a hangszerekhez hozzájutni, rengeteg koncentrációt, energiabefektetést igényel, és megfelelő társakat sem könnyű találni. Mindezek ellenére miért választották mégis ezt a zenei stílust?
L. Sz.: – Az együttes elsősorban Kárpát-medencei és európai reneszánsz zenét játszik autentikus, azaz reneszánsz korból való hangszerek másolatain. Így ezekhez a hangszerekhez valóban nehéz hozzájutni, reneszánsz kori kódexek alapján készítik őket. Választásunk legfőbb oka az, hogy Erdély a reneszánsz korában meghatározó zenei fontossággal bírt az európai művészettörténetben. Ezt a zenét csak kevesek játsszák Erdélyben, Romániában, és ezért is fontos ennek a zenei hagyománynak a továbbadása a fiatalságnak. Ilyen tekintetben szerencsénk van, mivel majdnem minden zenekari tag pedagógus, így a tananyag mellett becsempészhetjük a tanórák anyagába az őseink zenei hagyományát.
– A reneszánsz zene meglehetősen távol áll a lakodalmas muzsikától. Önnek, mint mindkét stílus énekhangjának, nem okoz problémát a váltás?
Lőrincz Tünde: – Kezdetben megrémített egy általam igaznak vélt tévhit, miszerint mindenki csak egy hangszínben tud énekelni. Sikerült ezt megcáfolnom. Kellő odafigyeléssel és gyakorlással nem okoz gondot a váltás.
– Hogyan oldják meg a próbákat, és milyen hangulatban telnek? Komoly felépítésűek vagy inkább oldott a hangulat?
L. Sz.: – Őszintén azt kell mondanunk: nagyon nehéz a próbákra elindulni egy fárasztó nap után, de azt a feltöltődést, amit ott kapunk, semmi nem tudja pótolni. Természetesen fegyelmezettek a próbák. Van, amikor teljes egyetértés uralkodik, ám előfordul, hogy a reneszánsz zene előadásmódját kisebb viták övezik.
– Úgy tudom, CD-jük is jelent meg. Milyen zeneszámokat tartalmaz?
L. T.: – Két közös CD-nk jelent meg. Az egyik a Collegium zenekarral, amely elsősorban 15-16. századi erdélyi zenét tartalmaz. A második a Karoler Trio együttes CD-je, amelyen Szatmár vidéki sváb népdalokat éneklünk autentikus előadásban. Az utóbbi zenekarral már a második CD-t tervezzük. Szilveszter az egyetemi évek alatt három klasszikus zenei felvételen is közreműködött.
– Milyen érzés kiállni, és játszani egy népes közönség előtt? Nem jelentkezik a lámpaláz?
L. T.: – A lámpaláz a színpadi előadás velejárója. Teljesen normális dolog, amely az első műsorszám után elmúlik. A közönség zeneszeretete és a felkészültség mindig erőt ad ahhoz, hogy szeretettel, zenei alázatossággal mutassuk be azokat a műveket, amelyekkel készültünk.
– Zenei karrierjük során már több országban megcsillogtatták a tudásukat. Melyik koncertjükre a legbüszkébbek?
L. Sz.: – Mindig akadnak, akik megbecsülik a minőségi élőzenét. Büszkék vagyunk rá, hogy tisztelik és szeretik a munkásságunkat. Gondolok most mind a komolyzenei alkotásokra, mind a szórakoztató zenére. Mindkettőnk legnagyobb zenei elismerése, a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon való részvétel, amelyre minden évben meghívást kapunk. A Karoler Trio sváb népzene együttessel való népdalmentési folyamat a másik nagy büszkeségünk. Valamint a kórustevékenységek másik oldala, a művészeti örökség pártolása.
– Ilyen sikerek után nem fordult meg a fejükben, hogy felhagyjanak a tanári pályával és csak a zenére koncentráljanak?
L. Sz.: – Énekesek – zenészek vagyunk. Ez nem kérdés. Nem gondoltunk erre soha, mert mindketten nagyon szeretjük a pedagógusi munkát. Mind tanárokként, mind előadókként, mind közvetítőkként (pl. sváb kultúra). Tanítás és koncert között nem tudunk különbséget tenni. Mindkettőre készülni kell tudatosan, szellemileg – ugyanannyira fontos nekünk mindkettő.
– El lehet sajátítani csupán tanulás útján az éneklést, illetve a zenélést, vagy erre születni kell?
L. T.: – Nagyon összetett kérdés, hogy kiből lesz jó énekes vagy zenész. Szerintünk a genetikán is múlik, de nagyon sokat számít a tanulás, a szorgalom, a kitartás és nem utolsó sorban: kell tudni áldozatot hozni. Arányában kifejezve azt mondanám: húsz százalék tehetség és nyolcvan százalék szorgalom szükségeltetik.
– Mit tanácsolnának egy kezdő zenekarnak vagy énekesnek?
L. T.: – Aki csak teheti, foglalkozzon a zenével. Azonkívül, hogy pozitív élettani hatásai vannak, rengeteg energiát ad, feltölt, fejleszti a kreativitást és a koncentrációs képességet is. Egyes országokban léteznek úgynevezett iskolai kórusok, amely résztvevői az adott iskolában oktató tanárok. Nagyon örülnénk, ha a mi iskolánkban is létrejönne egy ilyen kórus.
– Önöknek a zene hobbi, vagy több?
L. Sz.: – Számomra a zene egy létforma. Életem minden másodpercét kitölti a zene.
L. T.: – Mivel én nem tartom magam profi énekesnőnek, a szakma és a hobbi között tudnám elhelyezni az éneklést. Nem tudnék lemondani róla. Amíg lélegzek, éneklek.
– Zárásképpen azt szeretném kérni, hogy jellemezzék magukat három szóban.
L. T.: – Meglehetősen nehéz próba elé állítottál. A következő három szót mondanám: összhang, motivációs jellegű rivalizálás és lemondás.
L. Sz.: – Szerintem ezek a szavak illenek ránk a legjobban: megértés, zeneszeretet, elhivatottság.
Sepler Kinga Aliz
Elméleti Líceum



You must be logged in to post a comment.