Zenélni olyan, mint biciklizni

A Phoenix SM egy Szatmárnémetiben működő, öt fiatalból álló zenekar. A fiúk már részt vettek tehetségkutatón, sőt, saját klipjük is van. Mindenféle zenét szeretnek, és ezt össze is tudják egyeztetni. Úgy gondolják fontos, hogy barátok is legyenek a zenekaron belül. Közvetlenek, vidámak és örömmel válaszoltak az Anziksznak néhány kérdésre.

– Mikor alakult a Phoenix együttes?

– Igazából két dátum van. 2011 őszén jött ez az ötlet, hogy csináljunk egy zenekart. Akkor még csak én, Ádám és András voltunk a zenekarban, de hivatalosan, amikor már tudtuk, hogy mi lesz ez az egész, az 2012. április 11.(Robi)

– Kik a tagok? Milyen műfajt képviseltek?

– Garda Márk a dobos, Szilágyi Norbert basszusgitározik, Kallós Andrásé a vokál és az ütőhangszerek, Szatmári Ádám szólógitározik, Fehér Róbert pedig énekel és gitározik.

– Igazából mindig egy olyan irányt akartunk létrehozni, ami még nincs. Az alternatívon belül érintünk rockfajtákat, popot is, igazából mindenfélét.

Nagyon sok behatás van, meg nyilván amilyen zenéket mi is hallgatunk, az kihat a zenekar zenéjére. Pont ezekből szeretnénk egy olyasmit összerakni, ami még nincs, ami új, ami saját, ami egyedi. (Robi)

– Ami „phoenixes”.

Nagy az egyetértés, bólogatnak.

– Van olyan együttes, ami példakép számotokra?

– Zenekar példakép közös nincs. Az tuti. De így külön mindenkinek megvan a maga stílusa, maga istenített zenekara.(Márk)

– Igen, ez így van. (Norbi)

– Nagyon szeretjük a Queen-t. Mondjuk, azt szereti mindenki, ebben megegyezhetünk. (Ádám)

– Milyen gyakran koncerteztek?

– Hű, hát ez változó, mivel az ilyen iskolai időszakban, szeptembertől tavaszig ritkábban. Kilenc hónap alatt körülbelül három-négy koncert, ha összejön, de nyaranként bepótoljuk. (Ádám)

– Szóval a nyár a csúcsidőszak.

– Szezon. De ez minden zenekarnál így van. A nyár az, ami igazából fesztiválidőszak, a tél pedig a pangás. (Norbi)

– Nem mondanánk, hogy gyakran, inkább alkalmanként. Mikor meg tudunk mind egyezni.

– A tavalyi évtől úgy működik ez az egész, hogy nyárra próbálunk minél többet szervezni, minden tag próbál szervezgetni koncerteket ahová lehet, meg ahova minket is hívnak, télen sajnos nem tudunk olyan sűrűen, szeptembertől júniusig beugrik egy-kettő. (Robi)

– Hogyan tudtok próbálni? Van esetleg próbatermetek?

– Jelenleg hajléktalanok vagyunk. (nevetés) Most alakulóban van egy új hely, amit még nem tudunk pontosan, de egy hét múlva talán okosabbak leszünk. (Ádám)

– Tavaly nyár végéig volt egy próbatermünk, egy autószerelő szalon padlásrészében. Az jó volt, ott voltunk szinte négy évig, és tavaly nyáron jöttünk el. Azóta még nem sikerült találni, de most alakul egy új hely. (Robi)

– Ki írja a zeneszövegeket? Ki a zeneszerző?

– Mikor ki.

– Mikor, hogy jön össze.

– Ennél az öt dalnál, ami ezen az albumon van (Szavak című album), úgy mondanám, hogy a szöveg 80%-ban az Ádámé. Ő a dalszövegekkel foglalkozik. (Robi)

– Az én kis világomat ráerőltetem, aztán nem mindig tetszik mindenkinek. (Ádám)

– Megbeszélés alapján. Ádám jön az ötletekkel, ilyen szöveg kellene, vagy olyan, aztán rárakjuk a zenére. Nyilván ahol a ritmus nem egyezik meg, ott szavakat cserélünk. De nagyrészt Ádám írja. Van egy-két dolog, ami tőlem származik. (Robi)

– Volt, amikor a srácokkal együtt írtunk. A Puskapor például elég nehéz szülés volt. Sok olyan szó kellett, ami nem jött könnyen. Ez egy közösebb dal, nem sokan szeretik, de nekem ez az egyik kedvencem. (Norbi)

– A 80 márka pedig teljesen közös. Ez egy félórás dal volt. (Robi)

– Attól függ, hogy milyen dalt szeretnél írni. Vannak mélyebb vételű dalok és vannak mókadalok is. De például egy 80 márkának nincs olyan mondanivalója, mint a Vándornak vagy a Szalagnak. Nem is volt ilyen szándék, hogy valamilyen nagy életigazság legyen benne. Egyszerűen csak élvezni kell. (Ádám)

– A másik dolog pedig az, hogy megpróbáljuk elérni az összes korosztályt. Kicsit szóljon az idősebb réteghez, kicsit a fiatalabbakhoz, kicsit legyen olyan, ami alternatívabb, legyen olyan, ami inkább poposabb, rockosabb. (Norbi)

– Nyugdíjasoknak nem írunk. Pedig ők is szeretik. (Márk)

– Szerintem olyan dalt kell írni, ami mindenkinek mond valamit. Csak az nehéz. (Ádám)

– Tudnál egy ilyen dalt mondani?

– Az I want to break free. Mindenkinek mást mond.

– Mi inspirálta a Szalag című dalt? (ez az első olyan dal, amihez videoklip is készült)

– Elmondjuk a történetét. Az úgy volt, hogy Robika átjött, hozott egy konkrét dalt. Megvolt hozzá a dallam, és valamennyi szöveg, amit átnéztünk.

Másnap nekiültem, hogy megnézzem a szöveget, mit lehet bele tenni vagy esetleg kivenni. Elkezdtem nézni, próbáltam javítani, de nem az én dalom volt. Wordban felosztottam két oszlopra, elkezdtem jobb oldalra írni, ahogy én gondolom. Bele voltak foglalva Robi érzelmei, ötletei abból a szövegből, és az én szerelmi életemet is sikerült belesűríteni, egy-egy részletet. Utána megnéztük dallamilag, hogy hogyan is fog ez passzolni a zenére, ismét változtattunk, ami nem lett egyből tökéletes, sőt, még lehet így sem az.

Sokat vitatkoztunk az első versszakon, hogy hogyan kezdődjön. Nekem sokat számít, hogy hogyan kezdődik valami, egyből milyen benyomása van. Először nagyobb benyomása volt, aztán tovább hallgattuk, ért a dolog, a szöveg a fejben, aztán kezdett egy kicsit unalmassá válni, végül egyben jó lett.

A refrén sem jött egyből, kicsit később lett meg, arra a dallam is rá kellett kerüljön, és azért lett ilyen, amilyen. (Ádám)

– A zenei része pedig úgy lett, mint a többi dalnak. Robi és Ádám hozták az alapot, aztán beengedték a „ketrecbe” a három másik tagot Szétszedtük az egészet. (Márk)

– Vagy pedig úgy, hogy csinálunk egy számot és beengedjük Márkot. Elrontja, kezdhetjük elölről. (nevetés)

– Amúgy a legtöbb így születik. Hoznak egy alapot, aztán mi a saját részünket, ahogyan gondoljuk, rátesszük, onnan pedig már csak apró simítások vannak – általában.

– Persze mindig fent van tartva a jog, hogy bárki más hozhat egy ötletet. Tehát nincs ez így kitalálva, hogy mi ketten csinálunk valamit. (Ádám)

– Nyáron például volt egy olyan eset a Puskapornál, hogy elkezdtük a dalt, zenéltünk, és észrevettük, hogy eltelt húsz perc, és még mindig ugyanazt játsszuk. Egymás után jöttek a gondolatok, nem állt meg senki, csináltuk a saját dolgunkat. Aztán mondtuk, hogy jó, akkor álljunk meg, tegyük össze a sok-sok ötletet, és így született meg a dal. (Robi)

– Szerettek gyurmázni.

– Van, amikor húsz percet, fél órát is elgurigázunk ugyanazzal a témával.

– Nem mindig olyan könnyű megírni egy dalt. Van, amikor könnyű, van, amikor nem. Ez függ az inspiráltságtól. De így visszatérve, csak a történetet mondtuk el. (Nem ez az első eset). Mi inspirálta? Ezen már gondolkoztam egy ideje. Őszintén nem tudtam eldönteni, hogy konkrétan most erről jut eszembe ez a történet, hanem úgy jött magától. Ott volt Robi szövege, feldobott egy témát, ebben a témában nekem ezek a gondolataim. Ezek lassan megszülettek, leíródtak. Nem tudom, milyen műfajba sorolnák ezt a dalt. Nem lehet besorolni. (Ádám)

– Én ezt „phoenixesnek” mondanám. (Robi) (ebben a témában teljes az egyetértés)

– Mindenki hozta a maga kis lelkivilágát ebbe a dalba. Az biztos, hogy ahányan vagyunk, mindenki más stílust képvisel. – és ezt szépen össze is tudjuk egyeztetni/ ne tudd meg, milyen nehéz összeegyeztetni (kivételesen megoszlanak a vélemények) – Valaki a metált, valaki az alternatív rockot, én pedig a blues-osabb dolgokat szeretem. (Norbi)

Ez a másik jó dolog a zenekarban, hogy megvannak ezek a kis „fricskák”. Szívatjuk egymást, viccelődünk egymással. Talán emiatt is jók a dalaink, én úgy gondolom. (Norbert). Ahogyan az egyik ismerősöm fogalmazott, ez olyan jó örömzenélés. Szóval az érzelmi, lelki világ ihlette, így visszatérve a Szalaghoz.

– (Robi) Zeneileg engem mindig más inspirál. Ha például hallok egy dalt, amit még addig soha, azt meghallgatom párszor. Legtöbbször úgy van, hogy lefekszem, zsong a zene a fejemben, és nem hagy aludni. Beül valami, lassan kikerekedik, és vannak olyan esték, amikor elképzelem, hogy hogyan lesz, néha pedig veszem a fáradságot, felkelek, és ezeket leírom. Körülbelül mind a négy dalnak a zenéje így jött össze.

– Meséljetek az első klipetek forgatásáról.

– Először csináltunk ilyet, nehéz volt. De úgy gondoltuk, hogy hogyha már megszületett egy ilyen album, és akarunk vele komolyabban foglalkozni, akkor legyen egy klip is. Ebben nagy segítségünk volt Gönczy Tamás barátunk.

Jó volt. Akkor dobtuk össze, mielőtt mindenki visszament egyetemre. Miután meglettek a dalok, kész lett az album, leültünk Tamással megbeszélni meg megírni a forgatókönyvet, hogy mit is képzelünk a videoklipbe. Eszünkbe jutott, hogy vonjuk bele az ifitalálkozós koncertet, ami jópofa ötlet volt. Összekötöttük a kellemeset a hasznossal. Aztán novemberig Tamással vágtuk a klipet, és november végére lett kész. (Robi)

Helyszíneket nem nagyon válogattunk. Volt egy olyan elképzelés – ez is lett a vége–, hogy lesz egy storyline (a főszereplője Kutasi Tamás) és egy zenekar benne. A végére pedig összefontuk a kettőt. Első klip, nagyon büszkék vagyunk rá, hogy így meg tudtuk csinálni, aztán reméljük a következő még jobb lesz.

– Lesz mostanában koncert? Lemez? Esetleg új klip?

– Lesz, lemezen kívül mindkettő lesz a közeljövőben. Volt még anno egy olyan ötletünk, mikor a Szalagot forgattuk, hogy az ilyen nem sikerült, bakis részeket összevágjuk a Márkába. Ez lesz egy klip, még nem tudjuk mikor fog megjelenni, de bizonyára meg lesz szépen hirdetve, hogy mindenki tudjon róla.

Április 2-án lesz a legközelebbi koncertünk itt, Szatmáron a Retro Locomotiv-ban, az állomás mellett. És akkor ezen interjú keretén belül jelentjük ki, hogy ez a koncert dalpremier koncert lesz. Ezzel azt akarom mondani, hogy most is folynak a munkálatok, dalszerzés, vannak ötletek. (Robi)

– Volt egy tehetségkutató Székelyudvarhelyen. Nem sok mindent hoztunk el onnan, de azzal dicsértek meg minket, hogy örülnek, hogy vannak még olyan együttesek, akik nem buta szöveggel érkeztek. Ez nekem jobban esett, mintha megnyertük volna a fődíjat. (Ádám)

– Miután végeztünk a zenéléssel, az egyik zsűritag azt mondta, hogy a társai nevében is mondhatja, úgy érezte magát, mintha egy ifjúsági fesztiválon lenne. Egyből tudtuk hozni ezt a hangulatot. Szerintem ez azért is van, mert amúgy is mint zenekar, mint emberek jól kijövünk egymással. Mikor az albumot raktuk össze, a fickó, aki helyrerakta a zenét, kérdezte, hogy hogyan alakultunk. Mondtam neki, hogy ez nem úgy történt, hogy összeválogattunk olyan ismerősökből, akik tudnak játszani, nem is ezt kerestük, hanem hogy emberileg jól kijöjjünk egymással. Egy zenekarban ez a legjobb. (Robi)

– Szeretnétek felnőttként is zenével foglalkozni?

– Szerintem igen. Ha nem másképp, akkor hobbiszinten. Ha egyszer elkezdesz egy hangszeren komolyabban játszani, az olyan, mint a biciklizés. Nem akarod többet letenni, vagy teljesen megválni tőle. (Mondta Ádám, és szintén teljes az egyetértés)

– Mit kell tudni a Szavak című albumról?

– Elérhető több internetes oldalon (Youtube, SoundCloud, Deezer).

– Ez az első lemezünk, amit ebben a felállásban hoztunk létre. Már volt korábban is, ami egy próbálkozás volt, de igazából ez az első, ami mérvadó, hogy igen, ez már a miénk.

– A címe is kicsit vitás volt, de azért lett ez, mert az összes dal címe egyszavas, a 80 márkán kívül. Úgy gondoltuk, hogy valahogy össze kellene foglalni ezt a négy plusz egy dalt, és kapóra jött ennyire egyszerűen megnevezni, hogy szavak. Mindegyikben vannak olyan szavak, amelyek teljes értékűek mindegyikünk életében. Van nagy mondanivalója, megérinti a humoros oldalunkat is – merthogy mi rengeteget ökörködünk.

– Azért is ez lett a neve, mert mint zenekar is szeretjük az egyszerűséget. Nem akarunk giccses dolgokat csinálni.

– Ha már a neveknél tartunk, honnan a Phoenix?

– Mikor kitaláltuk a nevet, akkor eszünkbe nem jutott, hogy ebből lehet több. Még elég gyerekfejjel indultunk neki, azóta lehet kicsit értünk. Akkor még úgy gondoltuk, hogy egyszerűen csak vagány. Nálunk nagyon működik ez, hogy szavazzuk meg.

– Végül ennyi maradt belőlünk.

– Sokáig úgy működtünk mint Phoenix Generation, aztán Ádámnak valaki mondta, hogy „Te vagy a Phoenix-ből?”, és ennyi maradt. Hogy legyen valami megkülönböztető, odabiggyesztettük, hogy SM.

– Nagyon szépen köszönöm!

– Mi is köszönjük!

Berei Csenge Bernadette