A sváb deportáltakra emlékeztek Csanáloson (Galériával)

1945 januárjában több szász sváb származású fiatal férfit és nőt hurcoltak el teherszállító vagonokon kényszermunkára az egykori Szovjetunióba. Hiába magyarosodtak el szinte teljesen az évszázadok során, a németek bűneiért kellett fizessenek, teljesen ártatlanul.

Pénteken, január 13-án tartották Csanáloson a sváb deportáltakról való megemlékezést. A főhajtás szentmisével vette kezdetét a helyi Szent Kereszt Megtalálása Római Katolikus templomban, majd a jelenlévők a kultúrotthon falán elhelyezett márványtáblához vonultak tiszteletüket tenni. „A keresztény ember megemlékezik azokról az eseményekről, amelyek népét fájóan érintették. Az 1945. január elején történtek több, mint fájóak népünk, sváb identitástudatunk számára, hiszen ártatlan embereket hurcoltak el, hogy mások hibáiért bűnhődjenek. Szerencsénk van, hogy már nyomtatott formában is olvashatjuk a visszaemlékezéseket. Bizony, mi annak idején úgy nőttünk fel, hogy nagyszüleink nem mertek erről beszélni. Egyházközségünkben az idei megemlékezés egy új fejezetet nyit meg, hiszen a tavalyi évben eltemettük az utolsó csanálosi születésű és még Csanáloson lakó deportáltat. Czier Mariska néni halálával a történelem egy szelete elveszett, viszont azért vagyunk most itt, hogy azokat a szörnyű eseményeket, amiken őseink keresztül mentek, soha ne feledjük el”– kezdte a szentmisét Tzier Ernő plébános, majd Gózner, született Dicsi Anna erdődi deportált visszaemlékezéséből idézett pár mondatot: „Az oroszországi elhurcolás nem csak ijfúságunk több évét rabolta el tőlünk. Hogy kit tehetek ezért felelőssé, nem tudom, nem is akarom tudni. Csak azt tudom, hogy ártatlanok voltunk, csak azt tudom, hogy német nevünk miatt hurcoltak el minket, csak azt tudom, hogy az elhurcolás minden embernek kimondhatatlan szenvedést hozott. Szenvedést, amelyet egyetlen ember sem érdemelt meg.”

A szentmise után a templomból a csanálosi kultúrotthon falán elhelyezett márványtáblához vonultak a jelenlévők, ahol Schupler Tibor csanálosi polgármester mondott beszédet. „A 256 csanálosi deportáltból, akiknek nevei a márványtáblán láthatóak még egyetlen ember él, Lini Klári néni, aki Temesvárról költözött haza Nagykárolyba, és a mai napon megtisztelt minket jelenlétével. Kötelességünk emlékezni, még ha egy ilyen rohanó világban is élünk, mint a 21. század. Sajnos ez a világ azt hozza megával, hogy a deportáltak leszármazottai már egyre kevesebbszer állnak meg és gondolkodnak el a történelmünkön. Viszont a mi kötelességünk, hogy az emlékezés fontosságára megtanítsuk a gyerekeinket, unokáinkat”– mondta Schupler Tibor polgármester.

Schupler Tibor Tzier Ernő plébánosnak adta át a szót, aki egy közös imádságra invitálta a jelenlévőket az elhunyt deportáltakért.

A megemlékezés végén koszorúkat helyeztek el a márványtáblánál Csanálos község képviselői, a Szatmár Megyei Tanács részéről Pataki Csaba megyei tanácselnök, a Szatmár Megyei Prefektúra részéről Altfatter Tamás alprefektus, illetve a Szatmárnémeti Német Demokrata Fórum, a Mezőfényi Önkormányzat, a Börvelyi Polgármesteri Hivatal, a Napkori Német Nemzetiségi Önkormányzat, a Napkori Sváb Önkormányzat, a Nagymajtényi Német Demokrata Fórum, a Mezőteremi Német Demokrata Fórum, Csomaközi Polgármesteri Hivatal, Mezőteremi Önkormányzat, Kálmánd község Polgármesteri Hivatala és a Német Demokrata Fórum, Vállaj község, a Csanálosi Német Demokrata Fórum képviselői, valamint Csanálos község részéről egy helyi lakos.

Csanálosról majdnem 300 embert deportáltak az oroszországi Gulágra, amiből több, mint 90-en ott alusszák örök álmukat. A megemlékezést a csanálosi énekkar szolgálata tette meghittebbé.

Lang Gyopárka