Az őszinteség jegyében be kell arról is számolnom, hogy elmarad a „nagy dobásom”, illetve a megvalósítás helyett egyelőre csak az ígéretek halmazát növelem mindezzel. Sebaj, majd lesz egyéb ötlet, amit meg is valósítunk.
Nos, a kaplonyi RMDSZ közösségének választmányával egyeztetve arra gondoltunk, hogy saját erőforrásból – magyarán: szerényen – megkezdjük a világháborús emlékmű rendbetételét. Igen ám, de jogkövető polgárokként előbb igyekeztünk utánanézni, miként is szabad mindennek hozzálátni. Először is egyeztettünk esetleges kivitelezőkkel, s megtudtuk, hogy egy, mindösszesen pár évre szóló tisztítást, a megrongálódott virágtartók felújítását stb., szóval ilyen apró munkálatot akár kevés pénzből is meg lehetne valósítani. Nagyjából az anyagiakat is sikerült előteremteni (elméletben).
Ennek megfelelően a tulajdonjogot kezdtük el megvizsgálni. Az emlékmű nem a római katolikus plébánia telkén található, tehát közterületen áll. A megyei műemlékvédelmi hatósággal egyeztettünk – kérjük, ne értsék félre, de nem szeretnénk az önkormányzat jelenlegi vezetőségét utasítgatni, hogy ezt meg azt tegye meg (jelesül a felújítást), s mi majd learatjuk az erkölcsi babérokat, ezért fordultunk „felsőbb szervekhez”. Kiderült, hogy a ’90-es évek elején felavatott emlékmű besorolás szerint nem műemlék (nem szerepel a megyei lajstromban), ám meglehetősen közel lévén a műemléki státusszal rendelkező kolostortemplomhoz, illendő lenne szakembernek megkezdenie a restaurálást. Adott esetben tanáccsal szívesen segít a szakhivatal. Persze „titokban” meg lehetne kezdeni a meszelgetést, elvégezni az elodázhatatlan karbantartási munkákat, ám az nem az igazi, sőt tilos! A szakértői álláspont valami olyasmi, hogy inkább várjunk, s ha a helyhatóság részéről lesz szándék, akkor szakértők bevonásával kezdjünk hozzá a rendezéshez.
Nos, így lett a tervből újabb ígéretszerűség: amennyiben alulírottnak lehetősége lesz rá, szorgalmazni fogja, hogy ésszel vágjunk neki a világháborús emlékmű felújításának. A szükséges engedélyeket szerezzük be stb. Addig alázatosan kérjük a mostani vezetőséget, picit ügyeljen jobban az emlékműre. Így utólag is üdvözöljük azt, hogy pár éve még saját erőből meszelték, kerítéssel vették körbe. Szép volt! Talán hasonló beavatkozásra mostanság is szükség lenne… (Ez csak egy elgondolás, s ha véletlenül meghallgatásra talál, az „erkölcsi dicsőséghez” semmi közünk nincs. Mi arra nem tartunk igényt, ellenben az eredménynek nagyon-nagyon fogunk örülni.)
Megyeri Tamás Róbert
kaplonyi lakos
You must be logged in to post a comment.