Kategória: Álljunk meg egy szóra!

Embert a barátairól…

Daniela Ciută-nak „köszönhetően” kálmándi, mezőfényi, kaplonyi és nagykárolyi fiatalokat szidalmaz a romániai radikális sajtó. Immár a hivatásos feljelentőnek mondott Dan Tanasă is hírt ad a blogján arról, hogy fiatalok szombaton a katonai emlékmű előtti téren is táncoltak. Mindeközben a valóságon torzít, például azzal, hogy azt írja, első alkalommal fordult elő az, hogy a táncokat a katonai emlékmű előtti téren is előadták, holott ez már több éve gyakorlat.

Most a svábokat szidja

Embertelen eszmékben hisz, és azok nevében cselekszik. Amint azt a többi között a velem lezajlott per alapján is megtanulhatta volna, az internetes felület megjelentetőjének a felelőssége, hogy mi jelenik meg a portálján. Nos, a Buletin de Careien a svábokat ócsárolják, amiért egy „ázsiai nyelvet” beszélnek. Sőt, Daniela Ciută engedélyezte azt, hogy megjelenjenek a következők: az álnév mögé rejtőző kommentelő szerint forognak a sírjukban azok a telepesek, akik annak idején idejöttek Ulmból, mivel az utódaik ma magyarok.

Tovább

Az igennel való szavazásra buzdít Kovács Jenő

– Azt javaslom az embereknek, hogy szánjanak rá időt, és menjenek el a hétvégén szavazni – fogalmazott érdeklődésünkre a hétvégi romániai referendummal kapcsolatosan Kovács Jenő, a nagykárolyi RMDSZ elnöke. – Azt is hozzáteszem, hogy én az igennel való szavazásra buzdítok mindenkit. Én a hagyományos családot tartom helyesnek – tette hozzá.

Tovább

ÁLLÁSFOGLALÁS az októberi referendum kapcsán

Mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy egészen tegnapig nem láttam szükségesnek egy saját esperesi állásfoglalás megfogalmazását az október 6–7-ei népszavazás ügyében. Ugyanis a Királyhágómelléki Református Egyházkerület állásfoglalásában egyházi elöljáróim megfogalmazták azt, amit meg kell egy ilyen helyzetben fogalmazni, és szerintem sem én, sem más nem tudta volna ennél jobban és érthetőbben elmondani a lényeget.

Tovább

„…dolgozni csak pontosan, szépen…”

Ha az erdélyi-partiumi magyar újságíró magasról tesz a helyesírásra, akkor a közönséges halandó, akinek nem kenyere a cikkírás, hanem önkéntes alapon vagy felsőbb kérésre-utasításra ragad tollat (na jó: billentyűzetet), szinte reflexszerűen mentegetőzik: né, hát a mai újságban sem jelent meg egyetlen olyan írás sem, amiben ne lett volna tucatnyi (vagy legalább féltucatnyi) hiba.