Búcsú dr. Fátyol Rudolftól

Gyászol a zenei világ, gyászolunk mi is, nagykárolyiak. Városunk szülöttét, Nagykároly díszpolgárát, Fátyol Rudolf hegedűművészt temetjük ma.

Megemlékezés

Tisztelettel és hálával emlékezünk szeretett osztályfőnökünkre, Vonház Józsefre, aki első alkalommal hiányzik találkozónkról, valamint elhunyt tanárainkra: Benedek Zoltánra, Bogáti Sándorra, Blázer Jánosra, Fényi Zsófiára, Fényi Istvánra, Gindele Györgyre, Hamvas Ferencre, Roszel Györgyire, Scheuermann Ferencre, Serli Teréziára, Sróth Ödönre és Wieser Ferencre.

Szeretni tettekkel is, nem csak szóval

„A nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum IX. B osztályos tanulói úgy döntöttünk, hogy bebizonyítjuk, mi nem csak szóval, tettekkel is szeretünk. Ezért csatlakoztunk osztályfőnökünkkel, Kiss Hajnalkával és vallástanárnőnkkel, Likker Erikával a Kárpát-medencei Református Önkéntes Napok programhoz, a Szeretethídhoz.”

Ha belegondolunk…

Idézek az egyik napilapunkban nemrég megjelent beharangozóból, amiben magyar-román-angol zagyvanyelven toboroztak publikumot egy olyan zenei esthez, amit egy törtető „zongoraművész” és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület úgymond közösen szervezett: „Műsoron: L. van Beethoven: Piano Sonata No. 4 in E flat Major, Op. 7, „Grand Sonata”; G. Enescu: Toccata din Suita Op. 10, Nr. 2; A. Scriabin: Sonata in G sharp minor Nr. 2, Op. 19; Liszt Ferenc: Magyar rapszódiák No. 12.” Ráadásul az alig 17 éves előadó „jelenleg Radó Judith tanárnővel dolgozik együtt a Nagyváradi Művészeti Líceumban, de Daniel Goiţi kolozsvári egyetemi tanárral is együttműködik”. Eddig úgy tudtuk, hogy a tanuló tanul a tanáraitól, nem pedig „együtt dolgozik” vagy „együttműködik” velük…

Akik szerint megtűrtek vagyunk

Nagykárolyi sváb kulturális rendezvény „nyerte el” Dan Tanasă blogíró nemtetszését. Sérelmezi, hogy kizárólag német nyelvű felirat szerepelt a színpadon. Eleve — ha jól értem — szerinte a rendezvényen kevés jel utalt arra, hogy mégiscsak Románia területén zajlott a fesztivál. Nos, a megnevezett „kollégával” szemben én ott voltam. S tudatom: senki sem vonta kétségbe azt, hogy mely ország területén zajlott a rendezvény. Sőt, azt is tudatom vele, hogy például román népzene is teret kapott. Merthogy Nagykárolyban — egyelőre! — az a természetes, hogy tisztelik egymás a különféle kultúrákhoz, etnikumokhoz, felekezetekhez stb. kötődők.

Nekünk sem fontosak a magyar feliratok?

„Sală de sport” hirdeti felirat a kaplonyi sportcsarnok előtt. Valamikor a magyar megnevezés is ott volt, de pár éve le kellett venni.

Erdő Péter kaplonyi beszéde

Homília 2019. június 13-án Kaplonyban a ferences templom és kolostor újjáalapításának 300. évfordulóján (Lk 10, 1-9)

Tanévzáró gondolatok kedves kollégáimnak

Köszönöm egész éves munkátokat, lelkesedéseteket, áldozatvállalásotokat, támogatásotokat! Öröm volt, a nehézségek ellenére is, ezt a tanévet veletek átélni! Lassan itt a pihenés ideje, tudjátok „pihentében is megáldja az Úr, akit szeret.” (126.zsoltár) — Áldott szünidőt Nektek!

Hibaigazítás

Tegnap megjelentettünk egy cikket, egy olvasói levelet. Arról szólt, hogy egyesek provokálják az embereket. Nos, sajnos félreérthetően fogalmaztunk. Az illető hölgy nem nagykárolyi volt, és semmiképpen sem az a bizonyos hölgy, akire oly sok olvasónk gondolt.

Óvakodjunk: provokálnak

„A minap egy családi esemény alkalmából Magyarországra utaztunk” — emlékezik vissza egy köztiszteletben álló nagykárolyi, egy olvasónk. A levelét publikáljuk, azért, hogy okuljunk belőle.