Respekt — „nem egyirányú, és nem is egyszerű”

A kölcsönösség fontosságát hangsúlyozta Kovács Jenő. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nagykárolyi szervezetének elnökét arra kértük, hogy véleményezze az érdekképviseleti szervezet idei kampányjeligéjét. Érzése szerint a „Respekt mindenkinek” szerencsés választás. Kifejezi azt, hogy mi szükséges jelenleg: a kölcsönös megbecsülés.

Mit eredményez egy feljelentés?

Nem indul duális képzéses szakosztálya a nagykárolyi Steiger Kft-nek az ősszel kezdődő tanévben. Történik mindez egy meglepő panasz nyomán — amelynek értelmi szerzőjét a helybeliek sejteni vélik...

Vonatkoztatni, egyeztetni tudni kell!

Anélkül, hogy grammatikánk vonatkozó tételeit idemásolva elméleti síkra tévednék, hadd idézzek néhány konkrét esetet az erdélyi-partiumi magyar sajtóból a vonatkozó névmás nem megfelelő használatáról.

Ilyen volt a Csomaközi Nyári Lovas Élménytábor!

Július 28-a és augusztus 2-a között zajlott a Csomaközi Nyári Lovas Élménytábor harmadik turnusa, amelyen én is részt vettem, bár már nem táborozóként.

Búcsú dr. Fátyol Rudolftól

Gyászol a zenei világ, gyászolunk mi is, nagykárolyiak. Városunk szülöttét, Nagykároly díszpolgárát, Fátyol Rudolf hegedűművészt temetjük ma.

Megemlékezés

Tisztelettel és hálával emlékezünk szeretett osztályfőnökünkre, Vonház Józsefre, aki első alkalommal hiányzik találkozónkról, valamint elhunyt tanárainkra: Benedek Zoltánra, Bogáti Sándorra, Blázer Jánosra, Fényi Zsófiára, Fényi Istvánra, Gindele Györgyre, Hamvas Ferencre, Roszel Györgyire, Scheuermann Ferencre, Serli Teréziára, Sróth Ödönre és Wieser Ferencre.

Szeretni tettekkel is, nem csak szóval

„A nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum IX. B osztályos tanulói úgy döntöttünk, hogy bebizonyítjuk, mi nem csak szóval, tettekkel is szeretünk. Ezért csatlakoztunk osztályfőnökünkkel, Kiss Hajnalkával és vallástanárnőnkkel, Likker Erikával a Kárpát-medencei Református Önkéntes Napok programhoz, a Szeretethídhoz.”

Ha belegondolunk…

Idézek az egyik napilapunkban nemrég megjelent beharangozóból, amiben magyar-román-angol zagyvanyelven toboroztak publikumot egy olyan zenei esthez, amit egy törtető „zongoraművész” és a Királyhágómelléki Református Egyházkerület úgymond közösen szervezett: „Műsoron: L. van Beethoven: Piano Sonata No. 4 in E flat Major, Op. 7, „Grand Sonata”; G. Enescu: Toccata din Suita Op. 10, Nr. 2; A. Scriabin: Sonata in G sharp minor Nr. 2, Op. 19; Liszt Ferenc: Magyar rapszódiák No. 12.” Ráadásul az alig 17 éves előadó „jelenleg Radó Judith tanárnővel dolgozik együtt a Nagyváradi Művészeti Líceumban, de Daniel Goiţi kolozsvári egyetemi tanárral is együttműködik”. Eddig úgy tudtuk, hogy a tanuló tanul a tanáraitól, nem pedig „együtt dolgozik” vagy „együttműködik” velük…

Akik szerint megtűrtek vagyunk

Nagykárolyi sváb kulturális rendezvény „nyerte el” Dan Tanasă blogíró nemtetszését. Sérelmezi, hogy kizárólag német nyelvű felirat szerepelt a színpadon. Eleve — ha jól értem — szerinte a rendezvényen kevés jel utalt arra, hogy mégiscsak Románia területén zajlott a fesztivál. Nos, a megnevezett „kollégával” szemben én ott voltam. S tudatom: senki sem vonta kétségbe azt, hogy mely ország területén zajlott a rendezvény. Sőt, azt is tudatom vele, hogy például román népzene is teret kapott. Merthogy Nagykárolyban — egyelőre! — az a természetes, hogy tisztelik egymás a különféle kultúrákhoz, etnikumokhoz, felekezetekhez stb. kötődők.

Nekünk sem fontosak a magyar feliratok?

„Sală de sport” hirdeti felirat a kaplonyi sportcsarnok előtt. Valamikor a magyar megnevezés is ott volt, de pár éve le kellett venni.