Erdő Péter kaplonyi beszéde

Homília 2019. június 13-án Kaplonyban a ferences templom és kolostor újjáalapításának 300. évfordulóján (Lk 10, 1-9)

Tanévzáró gondolatok kedves kollégáimnak

Köszönöm egész éves munkátokat, lelkesedéseteket, áldozatvállalásotokat, támogatásotokat! Öröm volt, a nehézségek ellenére is, ezt a tanévet veletek átélni! Lassan itt a pihenés ideje, tudjátok „pihentében is megáldja az Úr, akit szeret.” (126.zsoltár) — Áldott szünidőt Nektek!

Hibaigazítás

Tegnap megjelentettünk egy cikket, egy olvasói levelet. Arról szólt, hogy egyesek provokálják az embereket. Nos, sajnos félreérthetően fogalmaztunk. Az illető hölgy nem nagykárolyi volt, és semmiképpen sem az a bizonyos hölgy, akire oly sok olvasónk gondolt.

Óvakodjunk: provokálnak

„A minap egy családi esemény alkalmából Magyarországra utaztunk” — emlékezik vissza egy köztiszteletben álló nagykárolyi, egy olvasónk. A levelét publikáljuk, azért, hogy okuljunk belőle.

Nehéz, de muszáj bízni

Miért nem örülök a mai „eseményeknek”? Mert lesznek még. Mindkét oldalról. Ma — ahogy én tudom, hiszen nem voltam ott —, nos, ez alkalommal az egyik közösség közül 1–2 ezernyi ember viselkedett elkeserítően. Ez az egészhez képest valóban maroknyinak tűnő szám, mindazonáltal meg kell nézni, hogy miként „reagálja” ezt le a hétköznapi ember. A közösségi felületeken. A hétköznapokban. Megdöbbentően sok lehet ez az amúgy kicsi közösség.

A „nagykárolyiak” is ott voltak — Daniela és Ilie Ciută

Erőszakkal benyomult az úzvölgyi katonatemetőbe csütörtök délután a helyszínre csődített több ezer román megemlékező, és ott ortodox szertartás keretében felszentelték a temetőben törvénysértően létesített román emlékművet és parcellát — s mint a Buletin de Carei közösségi felületén látható, ott volt a közelben, azaz Dormánfalván (vélhetően az Úz völgyében is) a Nagykárolyi Helyi Tanács egyik tagja, Ilie Ciută, valamint neje, Daniela. Amúgy az „esemény” egyik szervezője az a Mihai Tîrnoveanu, aki tavaly figyelmeztetett: legközelebb többezredmagával tér majd vissza.

Szócséplés

A soviniszták körében visszatérő toposz az, hogy a magyar újságíró nem is jó újságíró, hiszen nem románul ír. De Daniela Ciută egyéb tekintetben is nagyot alakít — ismét. Csúsztat, lódít stb. Ugyan a teljesség igénye nélkül, de mégiscsak megpróbálok reagálni a vádak, rágalmak egynémelyikére, hiszen mint jelenség is érdekes lehet. Rávilágít ugyanis ez az eset is arra, miként manipulálnak a szélsőségesek.

Hogy viselkedik Daniela Ciută?

Alig több mint egy órája publikált egy szokásos, lódításoktól, csúsztatásoktól stb. nem mentes írást Daniela asszony. 44 megosztással rendelkezik. Már!

Az aljas hadviselésről

Egyfajta, a „Lehet Más a Politika” jeligével leírható szerepet tölt be sokak, meglepően sokak fejében az USR–Plus Pártszövetség. Nagykárolyban is aránylag jól szerepeltek, a harmadik legtöbb szavazatot kapták. És ez bizony engem elkeserít.

Tudósítást, ne jegyzőkönyvet!

Az újságíróvá válásnak manapság rejtelmes és sejtelmes útjai vannak, de ahelyett, hogy ezekről értekeznék, inkább hadd jellemezzem egyetlen rövid, összetett mondattal a mai erdélyi állapotokat: itt ma már csak az nem publikál, aki nem akar. Ebből adódóan nincs semmilyen minimális szakmai követelmény állítva azok elé, akik „újságírók” akarnak lenni. Másként megfogalmazva: abból lesz újságíró, akit valaki(k) odatesz(nek) újságot írni. Korszerűbben: tartalmakat gyártani a média számára. S mivel semmiféle előképzettséget nem várnak el a botcsinálta firkásztól, tudósítótól, szinte a falvédőről lelépve kell megküzdenie a sajtószakma elsődleges kihívásaival. Ráadásul tanulnia sincs kitől, mert ma már a pályán lévők zöme is olyan dilettáns, aki maga is nemrég lépett le a falvédőről, sohasem tanulta ezt a szakmát, néminemű rutinra szert tett ugyan, de a szerzett ismereteket nem képes vagy nincs ideje átadni a kezdőknek.