Rögvest tisztázni kell: senki sem a hibás, illetve mindenki. (Ugye a tegnap kérdeztem, ki a hibás Kaplonyban a kialakult helyzetért.) Nos: senki, hiszen belesodródtunk, nem akarjuk a saját (vélt) igazunkat a másik szemszögéből is megnézni. Illetve mindenki, hiszen a kaplonyi választók (azok is, akik nem voksoltak) így döntöttek négy éve: MPP-s polgármester legyen, viszont RMDSZ-es többség a tanácsban.
(Hogy utóbbi kialakulhatott, azaz az NDF és az ALDE egy-egy tanácstagja RMDSZ-közelinek tekinthető bizonyos perspektívából, abban azért igencsak ludas a választói döntést semmibe vevő, és ahhoz mindvégig ellenségesen viszonyuló polgármester, helyi MPP-vezetőség.)
Ma pedig Klaus Werner Iohannis – akinek ugye az ősei sok évszázadon keresztül autonómiát élvezhettek, és megmaradásukat annak köszönhették – különösen galád módon megsértette a romániai magyarságot (remélhetőleg egy beszédírói balgaság miatt, illetve azért, mert nem született szónok, s talán retorikai érdemeit kívánta csillogtatni, holott olyanok nincsenek, és rögvest kilógott a lóláb). Tette ezt egy olyan kezdeményezés kapcsán, amelyet egy MPP-s múltú, ám a pártból meglehetősen fura módon kizárt (többek között a kaplonyi lakos országos alelnök közreműködése révén!), jelenleg RMDSZ-színezetű parlamenti képviselő állított össze.
A világ azonban nem állt meg, ezeken is túl kell lépni. Kaplonyi viszonylatban meg kell keresni a lehető legoptimálisabb megoldást: azaz azok, akik még egy (immár a negyedik) mandátum erejéig adnák oda Mosdóczi Vilmosnak a falu irányítását, azok – kérem szépen! – szavazzanak az MPP-re. Azok, akik nem értenek egyet ezzel, ahogy jelenleg is zajlik a községirányítás, voksoljanak másokra. Én persze az RMDSZ jelöltjeit ajánlom, de nem akarok hazabeszélni. Az biztos, ha egy ilyen felállás lesz ismét (talán ősszel), akkor újabb négy évig megy az egymásra mutogatás.
Ugyan melyik félnek ne lenne valamilyen szinten igaza?
Nem jó minőségű sem a megye által finanszírozott út, de sem az, amelyet saját erőből valósított meg a község. Ki a hibás?
Hogy lehet jövőt elképzelni egy olyan társadalomban, amelyben elképesztő méreteket ölt a másik iránti gyűlölet. (Elég csak megnézni, mennyire tudatosan, jól kiszámítottan hasznos Iohannis úrra nézve a PSD elleni kirohanás!) Szerintem ugyanis hideg fejjel kikalkulált kirohanás történt. Hiszen a túlnyomó többséget nem érdekel olyan „úri huncutság”, miszerint az alsóház nem elfogadta az autonómiatervezetet, hanem nem tárgyalta meg, mivel úgyis a felsőház a döntő testület. Útközben azonban a nem román nemzetiségű, illetve saját bevallása szerint kulturális eredetű Iohannis úr belerúgott a magyarságba (vagy egy közeli munkatársa, vagy saját maga hibájából). De nem ez lehetett a célja! Mondom ezt, hiszen nem hozzánk, romániai magyarokhoz intézte elsősorban a beszédét, hanem a PSD-hez, a fő ellenfeléhez. (Akiket jobban érdekel ez a téma, érdemes az országos sajtó munkatársainak véleményanyagjait elolvasni.)
Hogy mi értelme van ennek a törvénykezdeményezésnek? Nem tudom, nem értek hozzá. Talán pont egy éve írtam meg a Szatmári Friss Újságba, hogy Kaplonyban „Sală de sport” felirat van, míg „Sportcsarnok” nincs. Egy olyan községben, amely tanácsában mindössze egy román párt képviselője ül, és valljuk be, ő sem ellenezne egy magyar feliratot. Mint már sokszor írtam: könnyű más portáján, más munkájával elégedetlennek lenni, de a saját hiányosságainkkal semmit sem törődni. Nyilvánvalónak tűnt, hogy a romániai politikum jelen pillanatban nem hagy jóvá egy ilyesféle kezdeményezést. Mindazonáltal meg kellett próbálni, legalább azt elérni, hogy vita legyen belőle. Hogy elmondhassuk mi is az érveinket. Nos, sajnos nagyon nem jól sült el, hiszen jött a járvány, minden a feje tetejére állt. Közben a kezdeményezés haladt a maga (eleve sehova sem vezető) útján, viszont egyszer csak az országos politikai középpontjába került. És egy, a románságát minduntalan bizonyítani kényszerülő államfő mintegy járulékos mellékhatásként megalázta az egész romániai magyar közösséget. (Szerencsére csak szóban.)
De túl kell lépni ezen. Én legelőször nem, míg tavaly szavaztam Iohannis úrra. Nem szívesen. De ugye nem tettem rosszul, hiszen az ellenjelöltje, Dăncilă asszonyság a híradások szerint rögvest bejelentette, hogy ebben a kérdésben Iohannis pártján áll a PSD jelenlegi vezetőségével szemben.
Túl kell lépni valahogy ezen.
Ha bocsánatot kér valamilyen politikai megfontolásból Iohannis úr, el kell fogadni, de ha nem teszi meg, akkor is el kell őt fogadni, úgy kell tenni, mintha megtette volna. Mi egyebet tehetünk?
Kaplonyban pedig választani kell majd valamikor ősszel. Addig is abba kell hagyni egymás ócsárolását. A szűken vett pártérdekek miatti acsarkodást, hiszen mindegy ki a hibás. Nincs olyan, hogy hibásabb, leghibásabb. Csak megoldás lehet…
Megyeri Tamás Róbert
You must be logged in to post a comment.