Missziót vállalt magára a Szomszédnéni. A róla elnevezett produkciós iroda – gyengébbek kedvéért humortársulat – például csütörtök este Nagykárolyban rámutatott az oktatási rendszerünk elhibázott voltára: „nem az Anyám tyúkját kellene tanítani, hanem az adócsalást!”
Persze az ilyen mindenképpen megszívlelendő, és a kor viszonyaihoz határozottan jobban idomuló indítványok hatására majdhogynem felrobbant a színültig megtelt Szent László Közösségi Ház – háromszáznál is többen tapsoltak, hahotáztak, nevettek, vihogtak, kuncogtak (én még nyerítettem is), illetve törölték a könnyes szemeiket. A magyarországi stand up színpadait is sikeresen megjárt erdélyi humoristák – világlátott emberek –, Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs a békés családi életre is igyekeztek oktatni a károlyiakat: „asszony, ha azt akarod, hogy beszélgessünk, akkor hallgassál!”
– Paolo Coelho vagyok!
– Igen, azt látom, hogy bolond vagy!
– Vannak helyek, ahova életünk spirálisan visszatér…
– Igen, az a kocsma!
Kultúrmisszójuk keretében óvva intették a fiatal lányokat, hogy legrosszabb esetben is két-három óránként jelentkezzenek be a Facebook-fiókjukba, merthogy ellenkező esetben az ismerőseik azt vélhetik (néha joggal), hogy szülnek. A humorbonbonok mellé, illetve egész pontosan a közepükbe bölcs tanácsok tömkelegét rejtették bele: vigyázzunk az egészségünkre, és a mentális egészség is fontos. Arra is ügyeltek, hogy a hallgatóság általános műveltségét emeljék. Megtudhattuk például, hogy a WC-papírt 1872 óta gyártják szaggatva. Arról is szóltak, hogy a higiéniai állapotunk szinten tartásához elengedhetetlen eszközt évezredekkel korábban feltalálták a kínaiak. Igaz, több száz éven keresztül nem használták, így igencsak kétes (és bűzös) ez a dicsőség.
Egy másik erdélyi humornagyágyú, Felméri Péter is színpadra állt. Szintén merő jó szándékból beszélt a hallgatóságának. Rámutatott, hogy a hiányos román nyelvtudás esetén a rendőr könnyebben veszi el a jogsit. Bebizonyította továbbá, hogy a barátnők észjárást legfeljebb mentalistai képességekkel rendelkező férfiember értheti meg, ezért hát mindig vagy a kutyát, vagy a macskát kell választani.
Sokkalta több tudással felvértezve, igaz, a nevetőizmok görcsös rángatózásától kísérve mondtak köszönetet a nagykárolyiak tapsviharral és -cunamival a fellépőknek a számtalan hasznos tanácsért, életigazságért. Szép este volt!
You must be logged in to post a comment.