Talán az idei a legsikerültebb főhajtás – értékelte a 25. Érmindszenti Zarándoklatot Muzsnay Árpád szervező. Ugyan a szokásos hideg mellé ezúttal a novemberi eső társult, most is sokan érezték fontosnak részt venni az alkalmon, és főt hajtani Ady Endre előtt. Mint többen is hangsúlyozták, a költőóriás a mához is szól, útmutatással szolgál a ránk leselkedő sorscsapások közepette.
– Jó nekünk itt lennünk, és erőt gyűjtenünk! – A kis érmindszenti református gyülekezet nevében Gál Sándor házigazda tiszteletes üdvözölte az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Szatmárnémeti Kölcsey Kör Tasnád és Nagykároly RMDSZ-szervezeteivel, Érmindszent Református Gyülekezetével, valamint Érkávás község Polgármesteri Hivatalával karöltve huszonöt esztendővel előbb Érmindszenti zarándoklat néven elindított és azóta Kárpát-medencei kisugárzásúvá vált Ady-megemlékezés részvevőit. Ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a főhajtás.
Ady Endre Istenhez hanyatló árnyék című versének ihletőjét, a Zsoltárok könyve 109. versének soraival fohászkodott a tiszteletes azért, hogy: szolgálja a mai együttlétünk a lelkünk békességét. Ady azt írta az Imádság háború után című versében – háborúból jövök én, mindennek vége, vége –, a mai világ eseményeinek alakulása szintén aggodalomra ad okot – figyelmeztetett a lelkész. De meggyőződéssel valljuk erről a helyről is, és más helyről is – tette hozzá –, hogy ha Ő hozzá kiáltunk, imádkozunk (…), akkor mi is, Ady Endrével felismerjük: „Hiszen Te vagy a béke”.
Igét hirdetett Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora; illetőleg Pálos István kanonok, krasznai római katolikus főesperes. Mindketten Ady költeményeiből indultak ki, és mutattak rá arra, hogy hittel érdemes élnünk, csak hittel lehet élnünk.
Szél fújta és sűrű eső mosta az Ady születésének századik évfordulójakor elültetett fenyőket. A lábuknál lévő mellszobor előtt száznál többen hajtottak főt. Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Céh alelnöke köszöntötte őket. „Az idei esztendőnek nem csupán a hazai történései sokkolhattak bennünket, és emlékeztettek Ady Endre egy-egy váteszi meglátására. Az egy hete az egész civilizált világot megdöbbentő párizsi terrortámadás hatására, földünk valamennyi lakójára gondolva hivatkozhatunk újra Adynak a Kárpát-medence népei, elsősorban is az itt élő románok és magyarok közös sorsára, szélesítve üzenetének jelentését, térben és időben, hogy Dunának, Oltnak, és velük együtt a Szajnának, Oderának, Rajnának is, de sorolhatnám Európa nagy folyói mindegyikének a nevét, közös a sorsa. És egy legyen – különösen nagy veszélykor – a hangja. Kontinensünk és a világ egészének a jövője függ attól: megértjük-e, hogy Európa népei egyazon hajóban eveznek.”
Köszöntőt mondott Marius Andrei Roca, Érkávás község polgármestere. Az Ady-sorok által idézett versét mondta el Simonfy József szatmárnémeti költő. Ünnepi beszédet tartott Kondor Katalin budapesti rádióriporter, a Magyar Rádió volt elnöke; Felician Pop szatmárnémeti költő, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatója. Üdvözléssel szolgált Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere; Kolár Péter, a Csemadok kassai városi elnöke; Zsótér Károly, Mindszent polgármestere; Fukszberger Imre, Csehimindszent polgármestere. Kovács Jenő nagykárolyi elöljáró utalt az istenházában elhangzottakra: – Jó nekünk itt lennünk, és erőt gyűjtenünk! Mint fogalmazott: részt kell vennünk ezen a zarándoklaton, kötelességünk, és semmi bajunk sem lesz miatta. A beszédek között a szatmári Harag György Társulat sínművészei – Bándi Johanna, László Zita és Varga Sándor – szolgáltak versmondással.
Záró mozzanatként a koszorúzás következett, melyet ezúttal is a tasnádi Bendel József mérnökember vezényelt le.


You must be logged in to post a comment.