Mesterségem címere: fogtechnikus

Geng Loránd fogtechnikussal beszélgettünk a szakmájáról, munkájáról és a hobbijáról. Teljesen véletlenül választotta ezt a hivatást, esze ágában sem volt, hogy fogtechnikus legyen, mert őt gyerekként a villanyáram és az elektrotechnika nyűgözte le és azzal szeretett volna foglalkozni. Nos, a technika az be is jött neki.

– Hogyan választottad ezt a szakmát? Gyerekként is fogtechnikus szerettél volna lenni ?

– Ez egy érdekes dolog, én elmentem felvételizni Marosvásárhelyre, azért oda, mert édesanyám részéről én odavalósi vagyok, édesapám pedig tévészerelő volt, innen jött, hogy az áramot is mindig birizgáltam, cinezgettem drótokat kábeleket forrasztgattam, hát ugye, mi legyen a gyerek, ha nem villamosmérnök vagy elektromérnök, szóval ez volt az elképzelésem.

Felvételiztem, aztán nem jutottam be, mert hiába írtam jobbat, mint a többiek, csak pechemre abban az évben hozták be, hogy beveszik az érettségi átlagot, amelyen, sajnos, nem igazán remekeltem, szóval épp, hogy átmentem.

Oda nem jutottam be, viszont volt Marosvásárhelyen egy nagybátyám a fogászaton, az egyetemen, aki mondta, hogy őszre még maradtak helyek a fogtechnika szakon.

Addig nekem közöm nem volt ehhez a szakmához, de évet sem akartam veszíteni, na meg közben elvittek volna katonának is, hát gondoltam két hónap alatt csak bemagolom azt a kémia-biológiát, amit kell, aztán oda felvételiztem és bejutottam.

Barátaim, mikor megtudták, hogy fogtechnikus szakra iratkoztam, azok a hasukat fogták a röhögéstől, mivel úgy ismertek, mint aki tíz percig sem bír egy székben egy helyben maradni.

Hát így lett közöm ehhez a szakmához, amit időközben megszerettem.

– Ha visszaléphetnénk az időben, akkor is ezt a szakmát választanád?

– Ez kicsit fogós kérdés, de igen, ismét ezt választanám. Kicsit bolond is kell legyél, hogy ezt szeresd, napi 8–10 órát egy helyben ülni, az azért embert próbáló.

– Kicsit bemutatnád a mesterséged, hogy milyen munkafázisokat kell csinálnod, amíg egy fog elkészül?

– Eléggé sokrétű ez a dolog, mert kicsit ipari jellege is van, a fémből például úgy öntünk fogat, mint régen az UNIO öntödéjében a különféle formákat, csak itt piciben, tizedmilliméteres pontossággal. Akkor gipszet is használunk, mint egy kőműves vagy szobafestő, azt a formákhoz használjuk és egy másik része a művészet, mert ez amolyan mini szobrászatnak is felfogható. Két egyforma fogat még életemben nem csináltam, mert annyira különbözőek az emberek foglenyomatai.

A fogorvosoktól én kapok egy lenyomatot, abból készítek egy modellt a páciens meglévő fogairól és arra a modellre – konzultálva a fogorvossal –, csinálunk egy fogpótlást. Itt ezerféle a variáció, milyenek a páciens meglévő ép fogai, mennyire tartósak, lehet-e rájuk alapozni, mert ha nem, akkor egy olyan fajta munkát kell választani, ami olcsóbb, mert megtörténhet, hogy pár éven belül elveszti a meglévő fogait, akkor pedig a dobhatja ki a fogpótlást is. Ha viszont tartósak a meglévő fogak, akkor egy sokkal tartósabb fogpótlásról is gondolkozhatunk, konzultálva a fogorvossal és a pácienssel.

– Szoktál-e találkozni a megrendelővel vagy kizárólag csak egy név vagy kód alapján dolgozol?

– Csak fogorvosoktól kapom a megrendelést, nekem magánszeméllyel vagyis a pácienssel nincs kapcsolatom.

– Milyen anyagokkal dolgozol?

– Ha én az egészet felsorolnám, akkor mi itt ülnénk éjfélig, az biztos, de az alapok például a gipsz, aminek persze sok fajtája van, van olyan amelyiknek kilója 70-80 lej, ez egy extrakeménységű, mint a beton, gipszviasz, króm-nikkel ötvözet, kerámia stb.

– Manapság is kérnek aranyfogakat? Ugye, ez régebben divat volt…

– Régebben én is akartam és gondolkoztam is ezen, hogy aranypótlást is csináljak. de eléggé lehatárolnak a dolgok és a törvények, be kell jelentkezni az ékszerészetek egyesületébe, széfet kell tartsak az arany dolgoknak, minden hónapban egy kimutatást és jelentést kell írjak, hogy mennyi aranyat használtam fel, szóval nem igazán éri meg. mivel nincs is nagyon rá igény.

Oda fejlődött a szakma, hogy az aranynál sokkal jobb és szebb a felhozatal az anyagok területén.

– Melyek a szakma nehézségei? Fizikai inkább vagy szellemi esetleg adminisztratív?

– Van fizikai is, mert estére a hátam szinte leszakad, tudod az egész napi görnyedés. A szellemit nem mondanám nehézségnek, mert pozitívan kell hozzáállni, minden munka egyedi és új. Az adminisztrációs dolgokat, azt meg ne kérdezd, azt a feleségem csinálja, én a számlákat megírom, meg az ilyen apróságokat, de a többit rá hagyom, mivel ő a könyvelő a családban.

– Voltak-e meglepő vagy furcsa kérések is?

– Igen, volt. Pár éve, mikor ez divat lett, hogy kis ékszereket, kis köveket kértek a fogakba. Másik ilyen mondhatni furcsa kérés az az volt, hogy egy felső fogpótlásnak a két szemfoga ne a rendes megszokottan fehér hanem sárgából legyen. Természetesen megcsináltam úgy, és a kliens nagyon elégedett volt a végeredménnyel.

– Bár még fiatal vagy, de sokat változott ebben a mesterségben a technika és a felhasznált anyagok?

– Igen, elég sokat. Én olyan 2000-től gyűröm az ipart, az alapok azok megmaradtak csak kicsit kibővült technikailag, például a használt szerszámok terén sokkal jobbak lettek és persze sok új anyag is felkerült a palettára.

– Szabadidődet mivel szoktad tölteni, esetleg van valami hobbid?

– Persze: a munkám! Bár egy ideje hanyagolom, de régebben egy fogorvos barátommal távirányítós, benzinmotoros autókkal szórakoztunk, toltuk, állítgattuk, de ha sikerül, akkor még azt szeretném, hogy újra felelevenítsük.

– Köszönöm a beszélgetést!

Fülöp Csaba

Nagykárolyi kisvállalkozásokat bemutató sorozatot indítunk. Fentebb a 5. rész olvasható. Nem kell nagy riportokra, vagy hasonlóra gondolni. Egész pontosan arról van szó, hogy Fülöp Csaba, az Anziksz barátja ezúttal nagykárolyi mobiltelefon- vagy tévészerelőket, kisboltosokat, festőket, villanyszerelőket stb. keres fel, és azok válaszolhatnak öt-tíz kérdésre, és mindezt egy-egy interjú formájában jelentetjük meg az Anzikszon. A sorozatunkat a B&B Kft. boltjai, a Lavender és a Home Art, illetőleg Erdei D. István parlamenti képviselő nagykárolyi irodája támogatja. Ezúton is köszönjük!