Ébredjetek, magyar szülők!

Hallottam a napokban az egyik kollégától, hogy valamelyik ismerősének a gyermeke azért nem tanulhat tovább az idén Cambridge-ben a kitűnő biológiaeredményei ellenére, mert megbukott a román érettségin. Aztán itt van egy másik nagyon szomorú, de szokványosnak mondható hír is: Hargita megye szerepelt a leggyengébben idén a nyolcadikosok román nyelvvizsgáján.

És ez csak kettő abból a megszámlálhatatlan esetből, hírből, ami rávilágít annak az állapotnak a tarthatatlanságára, ami immár közel száz éve, az impériumváltás óta tart Romániában: a román állam arra kötelezi a magyar anyanyelvű diákokat, hogy ugyanolyan módszertan alapján ugyanazt tanulják meg román nyelvből, mint a román anyanyelvű gyerekek, és mivel a módszertan ugyanaz, így természetesen a nyelvismeretre vonatkozó elvárások is ugyanazok a magyar és a román anyanyelvű diákokkal szemben.

Nagyon sok magyar gyerek nem tud megbirkózni a román nyelv elsajátításával, amit a hazai oktatásügy úgynevezett szakemberei a magyarok ellen fordítanak, mert annak igazolását látták ebben a jelenségben, hogy a magyarok olyan megátalkodottak, hogy nem is akarnak megtanulni románul, hiszen minden más, az iskolában oktatott nyelvet bezzeg képesek megtanulni rendesen, csak a románt nem. Csakhogy éppen ez a tény világít rá arra, hogy nem a gyerekek, vagy szüleik megátalkodottsága, hanem a teljesen elhibázott, vagy éppenséggel tudatosan a magyar gyerekekre rákényszerített rossz oktatási módszertan az oka ennek a közel száz éve magát tartó negatív statisztikának. Ámbátor a román állam számára talán pontosan ez a kudarc a legértékesebb eredmény: az, hogy a magyar gyerekek ne is tudjanak rendesen megtanulni románul, mert akkor nem is jelentenek komoly konkurenciát később a munkaerőpiacon a románokkal szemben, illetve hogy ez frusztrálja, és arra késztesse őket, hogy elhagyják az országot. Az a néhány magyar tanuló pedig, aki a módszertan ellenére mégis tökéletesen megtanul románul, az remélhetőleg asszimilálódik. A román nyelv oktatásának jelenlegi módja tehát több célt szolgál: vagy a magyarok elbizonytalanítását, tudatos hátrányba szorítását, vagy annak az érzésnek a kialakítását, hogy a magyaroknak nem terem Romániában babér, vagy pedig a magyar közösségek asszimilációját. Ha az állam bevezetné a speciális módszertant, ez azzal a kockázattal járna, hogy a magyar gyermekek jól megtanulnának románul, és helytállnának a romániai társadalomban úgy, hogy közben mindenféle frusztráló, hátráltató tényező bezavarása nélkül tartanák meg magyar identitásukat is. Ez viszont nem szerepel Románia céljai között.

Ma pedig – és a cikkben említett első példa ezt szemlélteti – az Európai Unióban már az sem egy magától értetődő érv, hogy a román nyelv segít a boldogulásban, hiszen a határok átjárhatóvá váltak, egyáltalán nem szükséges tehát egy mai fiatalnak egy adott országhatár keretein belül elképzelnie a jövőjét, úgyhogy ha pusztán a gyakorlati szempontokat vesszük figyelembe, akkor sokkal inkább hasznát veszi bárki (nemcsak a magyar, de minden más nemzethez tartozó gyerek is), ha németül, angolul, franciául, spanyolul, olaszul tud, mint ha regionalizmusokat, régóta nem használt szavakat és kifejezéseket, no meg irodalomtörténeti, meg filológiai fogalmakat biflázna be, amivel régen is, most is bombázzák a diákokat a románórákon. A magyar tanulók számára ugyanis a románóra a román nyelv elsajátításának az ideje, alkalma és esélye kellene legyen, nem pedig az olyan nyelven íródott alkotások műelemzésének a megtanulásáé, amely nyelvet jó, ha alapfokon ismernek. Az irodalomtudomány fogalmakat pedig – szimbólum, allegória, metafora stb. – úgyis megtanulják anyanyelvük irodalomóráján, teljesen fölösleges tehát a románórákon is ugyanezt tanulni ahelyett, hogy a társadalomba való beilleszkedést elősegítő kommunikációs ismereteket sajátítanák el.

Fel kell tehát végre ébredni a romániai magyarságot immár évszázada frusztráló, a román állam által tudatosan fenntartott mítosz bódító hatása alól, miszerint a magyar gyerekek butábbak, netán megátalkodottabbak másoknál, és hogy csakis az ő hibájuk az, ha román nyelvtudás hiányában nem tudnak beilleszkedni a romániai társadalomba.

Ha ezt elhisszük, akkor továbbra is eltűrjük azt, hogy a román állam a magyar gyermekeken alkalmazza, az ő bőrükön kísérletezze ki soviniszta népnemzeti képzelmeit. Azt hiszem, közel száz év elegendő idő volt arra, hogy végre méltányos elbánásban részesüljenek a magyar anyanyelvű gyermekek, és immár az Európai Unió kontextusában valóban az egyenlő esélyek elve érvényesüljön a romániai közoktatásban.

Pap István

Forrás: Bihari Napló