Egy kép margójára

Történet a boldogság kémiai meghatározásáról, illetve a vegyületek kezdőlökést okozó hatásáról. Nos, a nagykárolyi Kiss Ildi tanár minap egy emléket osztott meg a közösségi felületén. Tanítványai körében látható a 2012-ben látható fotón. Öt év nem nagy idő. Mindazonáltal érdekes lehet, mi is történt azóta velük…

Persze minderre rákérdeztünk. Mármint megkértük a nagykárolyi Elméleti Líceum kémia szakos tanárát, hogy kérdezzen rá hajdani tanítványaira. Érdeklődjön, hogy vannak, merre élnek, hasznát látták-e azóta a kémialaboratóriumban töltött időnek.

Íme, ezeket a válaszokat kapta:

„Mák Evelyn vagyok, jelenleg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen tanulok, mint harmadéves orvostanhallgató.

2014-ben végeztem a Nagykárolyi Elméleti Líceumban, ahol egy számomra nagyon kedves személy, és teljes mértékben állíthatom, hogy a jövőmet, személyiségemet, életemet meghatározó személy, Kiss Ildi tanárnő megmutatta az utam a kémián keresztül. Valószínűleg, ha akkor ő nem olyan odaadással, lelkesedéssel és szeretettel adja át nekünk a tudását, ahogy, akkor most én, és sokan mások, nem a jelenlegi úton járnánk. A kémiát, azt mondják, hogy vagy szeretik, vagy nem. Nekem ez nem volt kérdés, mással nem szerettem volna foglalkozni, igaz, hogy ehhez minden körülmény adott volt a líceumban. Itt az egyetemen csak első éven foglalkoztunk kémiával, de ez a tantárgy kellett ahhoz, hogy azt csinálhassam egyszer, amit szeretek. Hálás köszönet Kiss Ildi tanárnőnek, amiért a kémiával úgy foglalkoztunk, mint a »barátunkkal«, soha nem volt teher, mindig jókedvvel és lelkesedéssel kezdtünk el dolgozni, aminek meg is lett az eredménye. Ez a sok energia és pozitívum belőle áradt. Köszönöm, hogy megmutatta nekünk, hogy amit szeretünk, az soha sem teher, és a munkának sosincs vége, mert fejlődni mindig lehet és kell, a cél napról napra az, hogy jobb legyél a tegnapi önmagadnál. A kémia összefűzött minket, kis család lettünk, kitűzött célokkal.

Ezt jelenti számomra a kémia, és mindig örömmel gondolok vissza rá. Kívánom, hogy minden diáknak legyen egy olyan tanára, aki megadja neki azt a bizonyos kezdő lökést, amitől el kezd repülni, mert egyáltalán nem biztos, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy neki igenis van két szárnya, amivel lehet valamit kezdeni, sőt, messzire is el lehet jutni.”

„Békés Regina vagyok. Szóval a lici után úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok külföldön. Jelenleg Dániában élek. Köztudott sportimádatom hozott ide, és a kolozsvári sportegyetem helyett úgy döntöttem, hogy elfogadok egy itteni állásajánlatot. 10 ugró lovat kellett versenyre felkészítenem, valamint versenyeznem velük.

A sors viszont hamar hozott egy másik lehetőséget, amit úgy éreztem, meg kell ragadnom. És recepciós lettem egy fitneszteremben. Európa harmadik legnagyobb fitneszbrigádjának tagja lettem. Itt a napi »drift«-et kellett vinni, s biztosítani az új tagok regisztrálását. Emellett hamar fitneszinstruktor lettem, és heti két alkalommal egy senior csapatot koordinálok.

Azonban, ha edzésről beszélünk, meg kell említeni az endorfint és a dopamint, köznéven BOLDOGSÁG HORMONT. Jelenleg menedzserként dolgozom ugyancsak a Fitness World-ben és ösztönzöm az embereket a sportra.”