Emlékhelyeink tára

51 településen készített 213 fénykép található a a fotóalbumban.

Elek Györgynek, a Szatmári Friss Újság szerkesztőjének gratuláltunk annak apropóján, hogy ismét megjelent egy könyve, Szatmár megye kulturális és történelmi emlékhelyeiről címmel. A bemutatóra a hétvégi Véndiáktalálkozó keretében kerül sor.

– A Szatmár megye magyar kulturális és történelmi emlékhelyei című albumot egy belső kényszer hatására készítettem el – vallja a szerző –, ugyanis a Szatmár Megyei Tanács kiadott néhány turisztikai kiadványt, amelyekben csak néhány magyar jellegű emlékhelyet tüntetett fel. Úgy éreztem, meg kell mutatni, hogy Szatmár megye nagy része magyar gyökerekkel rendelkezik, ezt bizonyítják az ismertebb, a kevésbé ismert és az elhallgatott irodalmi és történelmi emlékhelyek, az irodalmi és történelmi események. Ebben a kiadványban ötvenegy településen készült kétszázharmincegy fotó található, de sokkal több is lehetne, ha lesz rá lehetőség készül majd még egy kötet.

Én nem hiszek a multikulturalitásba, azt a szót nagyon sokan arra használják, hogy előnyökhöz jussanak akkor, amikor valamilyen pályázatot készítenek, mert jól hangzik az Európai Unióban és olyan helyeken, ahol megpróbálják háttérbe szorítani a nemzeti érdekeket, a nemzeti érzést. Ma már bárhol él az ember a világon, nem tudja kiszorítani maga mellől az ott élő más nemzetiségű embereket, hiszen úgy meg vagyunk keverve – de mi lesz ezután? –, hogy kár lenne túlzásba vinni a magyarkodást, mint ahogy a románkodást vagy egyebet. Az viszont tény, hogy csak az várhat el tiszteletet más etnikumoktól, aki tisztel másokat. A történelmet minden nemzet másként ismeri és tanítja. Nincs az a multikulturalitás, ahol a történészek a teljes valóságra törekednek. Nagyon sokszor érzelmi alapokra helyezik a történelemkutatást. Így van ez az emlékhelyekkel is. A nagykárolyi Román Katona Emlékműve nem azt juttatja eszébe a magyarnak, mint a románnak. Avram Iancu sohasem lesz a magyarok hőse, mint ahogy Kossuth Lajos sem a románoké. Sohasem fog létrejönni egy olyan magyar–román történészcsoport, amelyik közös véleményt fog kialakítani Trianonról. Számtalan hasonló példát lehet felsorolni, ami eltávolítja egymástól a magyarokat és a románokat. A legszörnyűbb az, amikor az 1989-es változások után az ugyanolyan elnyomás alól felszabadulva is találtak a románok és a magyarok olyan pontokat, ahogy egymás ellen tudtak fordulni.

A most megjelent kiadványomnak az a célja, hogy számba vegyük irodalmi és történelmi emlékhelyeinket és egy kis utánajárással próbáljunk minél többet megtudni róluk, ha csak tehetjük menjünk el mindenhova, hogy a valóságban is láthassuk azokat, ugyanakkor figyeljünk oda, hogy azok ne tűnjenek el, mint ahogy Szatmárnémetiben eltűnt a Kovács Leó-emléktábla.

Ez a tizenkettedik kötetem, a legnagyobb példányszámban Az én karácsonyom jelent meg (4000 példány), de a többi is megdöntötte a jelenlegi átlagot. Minden eddigi könyvem megjelenését többnyire magánszemélyek támogatták, de kétszer a Szatmár Megyei Tanács is hozzájárult a kiadáshoz. A legutóbbihoz szombaton a Véndiáktalálkozón lehet hozzájutni.