Száz helyzetjelentés, személyes emlékek és egy letűnt korszak eleven pillanatai – ezek találkoznak id. Sróth Ödön „Évek, emlékek mögött – Helyzetjelentések 1997–2005” című kötetében, amelyet még október 7-én mutattak be a Károlyi-kastélyban.
A könyvbemutatót a család a Nagykároly és Vidéke Kulturális Egyesület közösen szervezte. A könyv nem csupán egy gazdag életút lenyomata, hanem kordokumentum is, amely személyes történeteken keresztül idézi meg Nagykároly múltját és egy sokoldalú világát.
A kötet száz helyzetjelentést foglal magában, amelyekben az emlékezés, a személyes élmények és a történelem sajátos módon fonódnak össze. A szerző szabadon mozog az időben: történetei hol a 20. század második felébe, hol az ezredforduló környékére repítik vissza az olvasót. Az elbeszélések így nemcsak egy ember emlékeit őrzik, hanem egy város, egy közösség és egy korszak mindennapjairól is értékes képet rajzolnak.
A Nagykároly és Vidéke hetilap hasábjain megjelent írások közül havonta egy-egy helyzetjelentés látott napvilágot Tőtős Tímea közreműködésével, aki akkoriban a lap munkatársa volt. Mivel id. Sróth Ödön nagyon gyengén látott, történeteit ő jegyezte le, megőrizve a szerző gondolatait és sajátos elbeszélői hangját.
A könyvbemutató beszélgetését Kocsis Anett moderálta, aki többek között arra kérdezett rá, milyen élményt jelentett Tímea számára a helyzetjelentések lejegyzése. Válaszából egy olyan ember alakja bontakozott ki, aki rendkívüli könnyedséggel és természetességgel idézte fel emlékeit.
Tőtős Tímea elmondta, mindig nagy örömmel hallgatta a tanár úr történeteit. Sróth Ödön ugyanis fejből mesélt, soha nem használt jegyzeteket, és szinte nyomdakész formában diktálta a szövegeket. Gondolatai összeszedetten, világosan és gördülékenyen követték egymást, ami különleges élménnyé tette a közös munkát. A történetek lejegyzése így nem egyszerűen egy újságírói feladat volt, hanem találkozás egy gazdag emlékezetű, színes egyéniségű ember gondolatvilágával.
Lokálpatrióta, aki előtt a világ is nyitva állt
Id. Sróth Ödön franciatanárként, sokat utazó, művelt és nyitott gondolkodású értelmiségiként vált ismertté. Korának valódi értelmiségi embere volt, aki egyszerre kötődött mélyen szülővárosához és érdeklődött a nagyvilág iránt. Nagykárolyt alaposan ismerő, a város értékeit és történeteit szívén viselő lokálpatrióta volt, ugyanakkor rajongott Párizsért, a francia kultúráért és a világ sokszínűségéért is.
A száz helyzetjelentés olvasása során az emlékek nem feltétlenül időrendi sorrendben követik egymást. A szerző szabadon kalandozik a múlt különböző rétegei között, felidézve embereket, helyszíneket, eseményeket és hangulatokat. Éppen ez a sajátos időkezelés teszi elevenné az elbeszéléseket: az olvasó nem pusztán egy életút állomásait ismeri meg, hanem azt is, miként él tovább a múlt az ember emlékezetében. A kötet ezért több egyszerű visszaemlékezésnél. A személyes történetek egyúttal egy közösség emlékezetének részei, és olyan részleteket őriznek meg a múltból, amelyek a későbbi nemzedékek számára is fontos kapaszkodót jelenthetnek Nagykároly történetének megismerésében.
A könyvbemutató nemcsak egy új kötet megjelenésére irányította a figyelmet, hanem arra is, milyen jelentősége van a személyes emlékek megőrzésének. Az elmesélt történetek, a felidézett pillanatok és a múlt apró részletei idővel közös kulturális örökséggé válhatnak – különösen akkor, ha valaki gondosan lejegyzi és továbbadja őket.
Az esten Tőtős Tímea és Kocsis Anett beszélgetése révén a közönség a kötet megszületésének körülményeibe is betekintést nyerhetett. A bemutató így nemcsak id. Sróth Ödön emlékeinek felidézéséről szólt, hanem arról a munkáról és emberi kapcsolatról is, amelynek köszönhetően a történetek fennmaradhattak.
A rendezvényen zongorajátékával közreműködött Láng Gabriella zongoraművésznő, Gödöllőről, a versek pedig Pierre de Ronsard, Pilinszky János és Rónay György műveiből hangzottak el, Ferenczi Attila, Loboncz Viktória diákok és Kiss Hajnalka irodalomtanár tolmácsolásában. Az irodalom és a zene jelenléte tovább gazdagította az alkalmat, amely méltó keretet adott a múlt felidézésének és az emlékezés közös élményének.
Szolomájer-Lang Gyopárka
Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban
You must be logged in to post a comment.