Az augusztusban megszervezett, mezőfényi Schabentreffenen, azaz a hagyományos Svábtalálkozón, egy helyi vonatkozású festészeti kiállítás megnyitójára is sort kerítettek a szervezők. Az eseményt felidéző írást közöljük az alábbiakban.
A Német Demokrata Fórum helyi szervezete által rendezett esemény a mazsorettek, a fúvósok és a néptáncosok felvonulásával kezdődött, majd Czier Zsolt, a mezőfényi NDF elnöke szólt a résztvevőkhöz, megköszönve mindenkinek, aki fáradozott azon, hogy ez az esemény létrejöhessen. A továbbiakban Joseph Hölzli a Német Demokrata Fórum Regionális elnöke szólalt meg, svábtalálkozó lévén német nyelven. Beszédében köszönetet mondott a mezőfényieknek, hogy nem hagyják elveszni hagyományaiakat és a hőség ellenére is eljöttek együtt ünnepelni. Illetve elmondta, hogy a regionális NDF feladata minden olyan rendezvényt támogatni, ami a svábokat összetartja, ami a sváb hagyományokat élteti. Hölzlitől Johann Leitner a Szatmár Megyei Német Demokrata Fórum elnöke vette át a szót, aki az egész fórum nevében köszöntötte a mezőfényieket. „Sváb identitásunk megőrzése nem könnyű feladat, hiszen ma már csak töredéke a szatmári sváboknak beszéli a sváb nyelvet. A legutolsó népszámlálás szerint a szatmári svábok mindössze 17 százaléka beszéli a sváb nyelvet. Mezőfényen több mint 200 ember vallotta magát svábnak. Nagyon köszönöm, hogy így tettek és nem felejtették el kultúrájukat, hiszen a kultúra nem csak a nyelv, hanem a gasztronómia, a szokások, a hagyományok, a vallás, a zene, a tánc amelyek átszövik a mindennapjainkat” – mondta Leitner.
Továbbá köszöntő beszédet mondott Brém László mezőfényi polgármester és Tamás György, a magyarországi Pócspetri település polgármestere is.
Az esemény kulturális programmal folytatódott: fellépett a Pro Blasmusik fúvósbanda, a mezőfényi Vidámság néptánccsoport, a mazsorettek, illetve a pócspetri küldöttség is kedveskedett egy előadással.
Fiatal mezőfényi festőművész mutatkozott be
Az eseményt egy rendhagyó kiállításmegnyitóval kötötték össze. A kultúrotthonban olyan alkotók festményeit tekinthette meg a nagyérdemű, akik a már hagyományossá vált, Stefan Gnandt festőművész kezdeményezésére létrejött Mezőfényi Alkotótábor résztvevői évről-évre.
Amint az Stefan Gnandt kifejtette, idén a kiállítás az utánpótlás fontosságára, a fiatal művészek támogatására hívja fel a figyelmet, ezért a hangsúlyt a mezőfényi születésű Knecht Szilvia művei kapták, akivel el is beszélgettünk a kiállításmegnyitó után.
„Véletlenszerűen terelődött az életem a művészet felé. Sokan már pici koruktól erre a pályára készülnek, én viszont már a kilencedik osztályt is elkezdtem, mire rájöttem, hogy mi érdekel engem igazán. Ez úgy történt, hogy a szülinapom közeledtével édesapám megkérdezte, hogy mit szeretnék szülinapomra kapni és én egy hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam, hogy egy festőszettet, állványt, festékeket, ecseteket szeretnék, hogy kipróbáljam magam, hiszen egy ideje már mind ilyen jellegű videókat nézegettem az interneten. Apukám teljesítette a kívánságomat és megkaptam az első vásznamat és festékemet. Egész nap mellette ültem, rajzoltam, festettem, szinte fel sem álltam a vászon mellől, míg az első képemet meg nem festettem” – avattott be a részletekbe Knecht Szilvia, aki arra a kérdésre is válaszolt, hogy hogy nem vette észre hamarabb a benne rejlő tehetséget. „Igazából mindig is szerettem bíbelődni, a finommotorikus készségeimet használni, kézimunkázni, rajzolgatni, de nem tulajdonítottam ennek akkora jelentőséget fiatalabb koromban. Valószínűleg meg kellett érnem rá, hogy felfedezzem magamban a tehetséget. Stefan Gnandttal családi barátok vagyunk, így a tudtom nélkül apukám elküldte neki a festményeimet. Stefannak megtetszettek a festményeim, látott bennem potenciált, ezért innentől ő mentorálta a tevékenységeimet. Először csak hobbiként tekintettem a festészetre, olyan eszközként, amihez bármikor nyúlhatok, ha megnyugvásra van szükségem, ami az örök társam lesz. De hamar kiderült, hogy nekem ez a hivatásom, én egész életemben a művészettel szeretnék foglalkozni. Ezért felvételiztem Temesvárra, a Nyugati Egyetem Művészet és Design karára, ezen belül is a restaurátor szakra, ami három éves képzést jelent. Jelenleg a másodéves vagyok és nagyon élvezem” – folytatta Szilvia, majd a kedvenc témáiról is mesélt. „A saját stílusomat még keresem, illetve még nagyon változó, hogy mit is szeretek festeni, de legjobban talán a tájképfestészet érdekel, illetve a replikákat és a dekoratív elemeket is nagyon kedvelem. Nagyon szeretem, ha részletesen lehet dolgozni valamin, nem szeretek sietni és megnagyolni a dolgokat, én szeretek nyugodtan leülni és akár napokat elbíbelődni egy aprócska részlettel. Leginkább akrilfestékkel dolgozom, de használok olajfestéket, temperát és akvarellt is. Ez még kiforróban van, az egyetemen is most azzal foglalkozunk, hogy különböző technikákat próbálunk ki, hogy az államvizsgáig mindenki megtalálja a neki legjobban tetsző stílust”– részletezte Szilvia, aki a terveiről is mesélt. „Az első célom jelenleg, hogy be tudjam fejezni az egyetemet, majd a mesterképzést is. Egy festőnek folyamatosan képeznie kell magát szerintem. Később szeretnék restaurátorként, főként festményrestaurátorként dolgozni. Sajnos amiatt nem valószínű, hogy az egyetem után vissza tudok térni a szülőfalumba, bármennyire is szeretem, hiszen ilyen restaurátorközpontok csak nagyvárosokban vannak.”
Ha már egy leendő restaurátorral beszélgettünk, megkértük, hogy avasson be minket egy kicsit ebbe a folyamatba. „Legelőször izoláljuk a restaurálni kívánt tárgyat, hogy bármiféle baktérium vagy gomba van rajta, az ne szaporodjon tovább. Pár hét izolálás után megkezdjük a feltérképezést. Fotókat készítünk a tárgyról, mikroszkóp alá tesszük, ha szükséges akkor röntgen-sugarakat is bevetünk, hogy feltárjuk az állapotát. Utána alaposan és nagyon óvatosan megtisztítjuk a festményt a szennyeződésektől, amelyiket meg lehet, hiszen ezzel nagyon óvatosan kell bánni. Ezután kezdődik meg a problémák kezelése. Sokan úgy képzelik, hogy ráfestünk a képre, viszont ez szigorúan tilos, csak olyan helyeken festhetünk mi, ahol már abszolút nincs festék, és minden esetben jelölni kell, hogy mi került rá a restaurálás során. Ez egy nagyon komplex és szigorúan ellenőrzött folyamat” – avatott be a restaurátori munka részleteibe Szilvia.
Lang Gyopárka
Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban
You must be logged in to post a comment.