Focista-lét képeken

„Mivel rólam, mint sportolóról nem sokat tudnak, főleg a mai fiatalok, szeretném pár képpel bemutatni a pályafutásomat. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy elég szép karrier áll mögöttem…” – írja Szilágyi Tibor egykori labdarúgó.

A közösségi felületen publikálta az alábbi felvételeket, és mindegyikhez pár sort is fűzött az egykori nagykárolyi, szatmárnémeti, csengeri, debreceni, kaplonyi focista.

Hetedikesek-nyolcadikosak lehettünk ezen a képen, amely a bukaresti sportpalota előtt készült. Ugyanis az történt, hogy mi, kaplonyi fiúk megnyertük a megyei, aztán a zonális – ami hat megyéből állt – bajnokságot, és elkerültünk az országos döntőbe. Az első mérkőzésünket ott is simán, 4–0-ra megnyertük, egy picit a fejünkbe is szállt a dicsőség, s a következő meccset ki is kaptuk. Ellenben még így is, ha az utolsó meccsünket megnyerjük, akkor bekerültünk volna az elődöntőbe, ám „csak” döntetlen jött össze, pedig újra nagyon jól játszottunk. Így az ötödikek lettünk, országos szinten. A végén kaptunk egy-egy táskazsákot – nagyon örültünk neki, nagyon büszkék voltunk, óriási élmény volt nekünk az egész bajnokság. A mienk valóban iskolacsapat volt, én nyolcadikos voltam, az öcsém hatodikos, és a többiek között is volt hetedikes. (Álló sor: Kendler Anti – Brazil, Póosz István – Rofán, Heveli Ferenc – Fegya, Kind István; középső sor: Czumbil Antal, Stelli István – Stelló, Linzenbold György – Koszti, Linzenbold Dezső – Öcsi, Tyukodi Károly; alsó sor: Váld József – Kamilla, Szilágyi Tibor – Sziszi, Szilágyi Károly – Karcsi, Reich József; a képről Borota Gyuri, a kapusunk hiányzik… A felkészítő tanáraink, a két tornatanár: Altfater Dezső és Toma József.)

Ekkorára már bekerültem a sportiskolába. Hágen Dodi, ott még Vigh Lacit láthatjuk, aki most a Motel vezetője, odébb Semcu, aki látványos karriert futott be talán Hargita megyében. Itt van még Steinbinder (Kákó), Sütő, Reszler István, Pintér Elemér, Sanyinak és Józsinak a testvére, ott van még Bádon Józsi és Roșu. Utána következett az ifi, amelyben én voltam a „Csepp Szilágyi”.

Nos, „Csepp Szilágyiként” beemeltek a nagyobbak közzé. Tizennégy-tizenöt éves lehettem… Serli tanár úr látható a képen, Toma, odébb haladva Papp Vili, Zima Józsi, Zima tanár úrnak az édesapja, itt van még Bekő Tamás, aki ugye kétszer is volt polgármestere Nagykárolynak, Pereș Virgil, a Victoria jelenlegi elnöke, Török Zoli bácsi, Magdás Pisti, Vitéz Feri, Pereș Liviu, Pap Jani, Száraz Gyuri stb. Talán érdemes megemlíteni, hogy a kép tanulsága szerint még az ifi mérkőzéseken is ennyien voltak kint, és ez a második tribün…

Azt sajnálom nagyon, hogy amikor bekerült a Victoria a B-ligába, akkor már elkészült a csapatfotó, az öreg, az igazi nagy focistákkal, Béres, Budai, Vancsa, Fésüs stb. És így, mindamellett, hogy én játszottam velük a B-ben, de egy fénykép sem maradt meg arról az időszakról. Nem volt még ennyire elterjedve, hogy minden meccs előtt nagy fényképezésre kerüljön sor. Ez a fotó már a következő idényben készült, Corodan Nelu van rajta, Ungureanu, Losonczi Gabi, Keizer Pisti, Lajos öccse, Bereczki Árpád, Gerine, alúl: Ludescher István – Tini, Fésüs Pityuka, Gindele Tibi – Golyó, Bádon Józsi és én. Ez egy kezdőcsapat volt, valami szovjet csapattal játszottunk.

Ezzel a csapattal loptak meg bennünket. A Kolozsvári CFR lett végül a felkerülő a B-ligába, és nem mi. Otthon náluk, hat-hét ezer ember előtt kettő-egyre vezettünk, ám a kilencvenharmadik és a kilencvenhetedik percben kaptunk egy-egy gólt. Egy lesgólt adtak meg, majd egy tizenegyest. Így kaptunk ki, és nem mi mentünk be a B-be. A képen többek között látható: Riczman Feri, a fényképész, Gál Pali, Losonczi Gabi, Keizer Lajos és Pisti, Gnándt Pali, Pintér Józsi, Szabó Gyuri, Manhertz Pisti, Sájerli Józsika, Corodan, Krasói, Tempfli Otti, Gindele Tibi stb. Szomorú belegondolni, hogy a képen szereplők közül már többen meghaltak…

Csalódásomban eligazoltam az Olimpiához. A kép az első edzőtáborozás alkalmával készült, mégpedig Izvorán. A képen: én, Hotca Mitru, a kapus, Borhidan; lent: Boc Aurel, Vancea Viorel, valamint Báthori II. József. Szép táj volt, illetve nagy élmény.

Nem is emlékszem, hogy melyik mérkőzésen készülhetett ez a kép. Csak azt szeretném érzékeltetni, hogy mennyien jártak akkoriban a meccsekre. Különben pechemre a kapus nem ejtette ki a labdát, így nem lett gól belőle.

Valamikor ’84-ben készült a kép, egy edzés előtt. Annak ellenére, hogy minden idényt úgy kezdtünk meg, hogy megnyerjük a bajnokságot, a pénzhiány miatt legtöbbször a középmezőnyben, vagy éppen egy kicsit feljebb végeztünk. A képen: Viorel Mureșan, az edző, Ghencean, Borhidan, Balogh Sanyák, Krasói Berti, Vancea Viorel, Boc Aurel, Tăbăcaru, valamint Marcu Nicu, a pályaedző; lent: Lohan Ghița, Roatiș, én, Pereș Liviu, Orosz Géza, Székely Béla, Boros Karcsika, Patkós Csabi, aki a későbbiekben a Fradiban is játszott.

A következő idényre visszahozták Keizer Lajost, és egy elég jó szezont futottunk, ám sajnos arról sem maradt fel fénykép-emlék. Viszont mi, károlyiak egy edzés előtt megörökítettük magunkat. A képen, aki esetleg nem tudná: Krasói Berti, Keizer és én.

Talán viccesen úgy is fogalmazhatnék, Hagi mellém akart állni a közös fényképen. A lényeg talán az, hogy telt ház előtt játszottunk barátságos mérkőzést a BEK-győztes Steauval. Óriási élmény volt Lăcătuș, Lung Silviu, Belodedici, Bumbescu, Iovan, Tudorel Stoica, Ungureanu vagy éppen Rotariu ellen játszani. Az eredmény 1–2 lett, ám mi a vezetést mi szereztük meg.

A következő évben a Dinamóval játszottunk barátságos meccset, mondanom se kell, hogy az is óriási élmény volt. Ugyancsak telt ház előtt fociztunk többek között Andone, Răducioiu, Lupu, Lupescu, Sabău, Klein, Mateuț – míg Keizer már bíróként csillogtatta erényeit.

A forradalom után, már 30 évesen eligazoltam a határ másik oldalán levő Csengerbe. Ott is nagyon szép négy évet eltöltöttem – egy év kitérővel, mégpedig a másodosztályú a Debreceni Lokinál. A fotón meg lehet említeni Anderco Otti bácsit, aki végig segítette a munkámat a csengeri csapatnál. Ugyanis ott játékosedző voltam. A képen: Otti bácsi, Herceg Pisti, Szilágyi Miki, Osváth Sanyika, a következő fiatalemberre sajnos már nem emlékszem (nem sokat volt nálunk), Juhász Péter, Petrik Öcsi (ő is szatmári), a kapusra sem emlékszem; én, Barcsai Pisti, Juhász Jancsi (Bütyök), Rózsa Gabi, Eszenyi, Fehér Győző, Szabó Ferike.

A 91–92-es idényt Debrecenben töltöttem, ugyanis egy barátságos meccsen „újra felfedeztek”. Úgy gondolták, hogy még képes vagyok magasabb szinten is játszani. A képen az látható, amikor életemben először villanyfényes meccset játszottunk Szegeden. A fotón: Mező Józsi, a kapus, Mărginean, én, Sándor Tamás és Csaba, Nagy Lajos, Szilágyi Miki, Tóth György, Tulba Gyuri, Kiss Lajos és Váczi Zoltán.

A 91–92-es idényt Debrecenben töltöttem, ugyanis egy barátságos meccsen „újra felfedeztek”. Úgy gondolták, hogy még képes vagyok magasabb szinten is játszani. A képen az látható, amikor életemben először villanyfényes meccset játszottunk Szegeden. A fotón: Mező Józsi, a kapus, Mărginean, én, Sándor Tamás és Csaba, Nagy Lajos, Szilágyi Miki, Tóth György, Tulba Gyuri, Kiss Lajos és Váczi Zoltán.

Igazi focista karrierem utolsó szakaszában a szülőfalumban is sikerült játszani. Az edzőpáros: Fliesz Anti és Vitéz Feri, Darabos Laci – Szőke, Cristi, Erli Leon, én, Hevele Imre – Spuri, Darabos Sugú, lent: Zsolti, Krammer Feri, Tilinger Róbert – Benzon, valamint néhai Péter Laci Kálmándról.

Egy alkalommal, 2005-ben amolyan erdélyi öregfiúk-válogatottként léptünk pályára mi, szatmáriak és károlyiak Gödöllőn a magyar öregfiúk-válogatott ellen. Edző Keizer Lajos, a segítője: Újvári Tibi – Iván; néhai Both Gabi, Mózer Barna, Pintér Józsi, Pintér Sanyi, Tarr Csongor, Sájerli Józsi, Kovács (Puha) Antal, lent: Borlan, Schwegler Árpi, én, Csenteri Józsi, Andrási, ifj. Újvári, Preg Tibi és Sájerli Józsika. A vendéglátóinkat a nagy csapat szövetségi kapitánya, Lothar Matthäus készítette fel, és ő is pályára lépett ellenünk.