Folytatni a megkezdett munkát

Brém László polgármestert kérdeztük a mögöttünk álló évről, az ideire vonatkozó tervekről.

– Mezőfény önkormányzata számára milyen volt a 2019-es év?

– Nem volt könnyű. Tudja mindenki, hogy nagyon sok pénzt elvesztettünk, de végül addig osztottuk-szoroztuk, hogy elég lett. Azért vesztettünk sok pénzt, mert csúszott az országos költségvetés, így a sajátunkat csak április végén tudtuk elfogadni, így teljes egészében mi álltuk a betegséggel élők ápolóinak bérét. Ez rettentően megterhelte a költségvetésünket, és nem maradt annyi, amit fejlesztésre fordíthattunk volna, mint azt előzetesen kigondoltuk. Annyi sem, mint az előző évben volt, pedig már akkor is jelentősen meg voltunk kurtítva. Na, de addig osztottuk-szoroztuk, amíg kijött a széle-hossza. Megkezdődött a Helyi Fejlesztések Országos Programja (PNDL) 2. kiírásának a kivitelezése, így teljes egészében felújítottuk a Csanálosi utcát, a kocsibejárókat, a járdát, és az úttestet is új aszfaltréteggel vontuk be. Átvettük a megyei tanácstól a Fény belterületén lévő 2,5 kilométer hosszúságú utat, azt sikerült leaszfaltozni. A hivatal előtti 500 négyzetméteres parkolót, illetve a boltok előtti teret egy szintbe tudtuk hozni, erre is új aszfaltréteget helyeztünk. Átadtuk a régi kultúrotthont, ami lényegében már júniusban készen volt, de a körülötte lévő járdát, illetve az ott még kialakított teret csak őszre tudtuk befejezni. Akkor adtuk át egy kisebb ünnepség keretében, akkor szentelték fel. Annak is sokan örültek, mert hiszen már ki lehet használni. Programokat szervezünk oda, van egy kis szórakozási lehetőség a fiataloknak, mégpedig kulturált körülmények között. Például karácsonykor már tartottunk ott egy „fergeteges bulit”, aminek nagy sikere volt itt, Fényen, de a szomszédos településekről is sokan jöttek el. Megkezdtük a szabadidőpark – ahol a műfüves pálya és az extrémsportpálya van – melletti rész területrendezését. Persze szerettem volna még tavaly befejezni, de az időjárás nem tette lehetővé. Tavasszal azt is be fogjuk fejezni. Mindezek mellett számos kulturális és sportprogramot sikerült megtartani. Azokat immár sokan ismerik Nagykároly vidékén. Ősszel volt két előadásunk is a Pesti Művészszínházzal, szerencsére mindkettő teltházas lett. Sikerült megszervezni a falunapot, jutott pénz a lovas napra is. Sikerült tavaly két közösségi buszt vásárolni a Frölich Kulturális és Sportegyesület számára, két 8+1 férőhelyes mikrobuszt. Azt a tánccsoport, az énekkar, a sportcsapatok stb. használják. Sok pénzt tudunk így megspórolni, hiszen sokkal olcsóbb, ha a sajátunkkal utaznak, mint ha bérelni kell.

– Mik az idei tervek?

– Szeretnénk folytatni. Vannak terveink, de persze meg fogjuk látni, mit sikerül megvalósítani. Hogyan alakulnak majd a tavasszal, nyáron esedékes önkormányzati választások.

– Bizonyára vannak olyan elképzelések, amelyeket bármilyen összetételű vezetőség folytatni fog…

– A PNDL-s pályázat többéves lefutású. A kivitelezést nincs hogy befejezni ebben az évben. Azzal párhuzamosan cseréljük a vízvezetéket – nyilván olyan részeken, ahol lehet, ahol szükség van rá. Nem tudjuk az egészet kicserélni, de összességében a vezetékrendszer hetven százalékát, a régi azbesztcsöveket ki fogjuk tudni cserélni a pályázat révén. Van a falunak egy része, ahol már sikerült teljes egészében elvégezni ezt a munkát, de csak lassan lehet haladni. A beruházást együttműködésben végezzük az Apaservvel, a szolgáltatóval. Ők biztosítják a technikai részt és az anyagot, mi pedig elvégezzük a földmunkát. Jól működik, de dolgozni kell… Most, télen mindenki a projektekkel, a tervekkel van elfoglalva. Mi is ezt tesszük. Várjuk, nagyon várjuk a költségvetési sarokszámokat. Van egy-két hír, mely alapján inkább bizakodó vagyok, remélem, hogy lesz több olyan beruházásra pénzünk, amiket nagyon meg szeretnénk valósítani. Számunkra nagyon nagy feladat az, hogy ebben az évben Mezőfény ünnepli a svábok betelepítésének 300. évfordulóját. Szeretnénk egy olyan emlékművet állítani, mégpedig a templom előtti parkban, amely méltó az évfordulóhoz, az eseményhez. Egyedülálló lesz az emlékmű! Elmondhatom, hogy körülbelül 5×2 méteres lesz az alkotás. Az alakokat bronzból alkotják meg. Egyelőre van egy akadály: Bukarestből, a művelődési minisztériumtól kellene még egy engedély. Talán már ezen a héten megérkezik. Mihelyst az meg lesz, meghirdetjük a közbeszerzést, hiszen minden egyéb feltételt biztosítottunk. Jelenleg még nem tudom megmondani, hogy mikor tartjuk meg az ünnepséget. Én már húsvétra szerettem volna. Ha december elején megérkezett volna az engedély, akkor talán elkészültünk volna addig. Így már nem valószínű. De egyébként is, bármikor át lehet adni az emlékművet. Lényegében az eseménysor nem egy naphoz kötődik, egész évben ezt ünnepeljük. A felavatást esetleg még – erről egyeztettem is Czier István plébánossal – a templombúcsú alkalmával is megtarthatnánk. Annak idején az idetelepülők egyik első tette a templom megépítése volt. Összeillik a kettő. De ezek még nem eldöntött dolgok.

– A szokásos rendezvényeket, azaz a falunapot, a lovas napot megtartják?

– Persze! Azokat a kulturális rendezvényeket, amelyeknek már-már hagyománya van, meg kell tartani. Például most 72 óra alatt elkelt 360 jegy, még meghirdetni sem tudtuk, hogy lesz ismét előadása a Pesti Művészszínháznak, és már megvették a jegyeket… Tehát nagy az érdeklődés. Most a Csárdáskirálynőt hozzák el. Március 29-én jönnek ismét, mégpedig a Mágnás Miskával. Az évadot lényegében az fogja zárni. Február 8-ára tervezzük a borversenyt, 22-én tartjuk a farsangi bált. Az amatőr színjátszók nagyon jó műsorral készülnek, nem mondják ugyan el nekem, de meghallok ezt-azt, és nagyon jónak ígérkezik. Jönni fog ismét Tempfli Erik, hogy kivel, azt még nem tudom. Utána a Nyárindító Fesztivál, azaz a falunap. Ősszel pedig a lovas nap. Ez egy körforgás, ezeket a rendezvényeket igyekszünk majd megtartani. Ugyanakkor tudjuk nagyon jól, hogy helyhatósági választások lesznek.

– Brém László polgármesterjelölt lesz-e?

– Ezt egy-két hónappal ezelőtt, nagyon szűk körben, megbeszéltük. Igen, szeretnék továbbra is polgármester lenni. Egyeztettünk a csapat tagjaival, Pataki Csabával, a megyei RMDSZ-elnökkel. Megnéztük, hogy mik a lehetőségek, és arra a döntésre jutottunk, hogy ezen az úton fogunk továbbmenni. Szeretném ezt a csapatot egyben tartani. Úgy érzem, nagy munka van mindabban, amit elértünk az eddigi három és fél év alatt. Nagyon nagy kihívás volt, mindenki tudja nagyon jól, honnan indultunk, és látható, hova jutottunk. Nekem személyesen nagyon nehéz döntés volt, mert nem könnyű feladat a községvezetői. Van jó oldala is, de van rossz is. Persze mindezt össze kell rakni, és összességében minősíteni: megérte-e vagy sem. Nos, megérte! De nagyon nehéz volt. Hogy nekivágok-e ismét, azt persze a családdal beszéltem meg legelőbb. Ők azt mondták, ha megkezdtem valamit, akkor folytassam, és menjek tovább. A csapat is támogat, kérték, hogy közösen folytassuk. Volt bennem kétely, nem volt könnyű döntés, de már elhatároztam, és szeretnék újabb négy évre bizalmat kérni a lakosoktól, szeretnénk folytatni a munkát. Nagyon jó a csapatunk! Úgy érzem, hogy ez a csapat bizonyított, letett valamit az asztalra. Bármi volt, bármilyen nehéz időben, ott álltunk mindannyian, így köszönetet tudok nekik mondani, hiszen közösen sikerülhetett mindaz, amit elértünk.

Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilap
2020. január 16-ai számában