A közelgő választások okán szeretnénk a tanácsosi munkára jelentkezőket kicsit közelebbről is bemutatni, hogy jobban megismerhessék őket, az elképzeléseiket, a céljaikat. Ezúttal Dr. Hágó Attila Nándort kerestük meg, aki immár 15 éve a Nagykárolyi Városi Múzeum vezetője, és második alkalommal jelentkezik a tanácsosi tisztségre.
– Milyen célokkal, elképzelésekkel indulsz neki a következő négy évnek, illetve milyen volt az első négy év tanácsosként?
– Mindenképpen szeretném folytatni azt, amit elkezdtünk négy évvel ezelőtt. Akkor mint fiatal, friss belépő nagy tervekkel vágtam bele, mint minden olyan dologba, amit az ember újnak és jónak tart. Meg akartam váltani a világot, és megmutatni, hogy milyen jól lehet ezt a munkát végezni. Hiszen kívülállóként azt gondoltam, hogy mindent meg tudunk változtatni. Aztán persze rájöttem, hogy a közszereplés, a városi tanácsban való részvétel teljesen másképp működik. Nekem másokhoz képest talán annyiban volt ez könnyebb, hogy én már akkor is közszereplő voltam, hiszen immár 15 éve a városi múzeumban dolgozom. Megszoktam azt, hogy emberek előtt, akár két nyelven beszéljek, megjelenjek különböző eseményeken, interjút adjak, nyilatkozzak, úgyhogy ezekkel nem volt problémám. Viszont meg kellett szokjam magát a munkát, és azt, hogy csapatban kell dolgozni.
Én úgy gondolom, hogy ez egy jó csapat! Végzettségemnek megfelelően a Jogi, Ifjúsági, Kulturális és Szociális Bizottságba kerültem, ahol megkaptam „ellenfélnek” az ellenzék egyik leghangosabb képviselőjét. A többi kollégám nagyon jó, nagy tapasztalattal rendelkező szakember, Keizer Lajos, Petkes József és Mărginean Éva, akik nagyon sokat segítettek abban, hogy beilleszkedjek, főleg az alpolgármesternek köszönhetek sokat. Megpróbáltam magam olyan szinten hasznosítani, ami a tudásomnak leginkább megfelelt. Főleg a kulturális rendezvények, a testvérvárosokkal való kapcsolatteremtés, kapcsolattartás terén tevékenykedtem, illetve diákoknak szereztem lehetőséget arra, hogy európai uniós, vagy norvég alapos pályázatokon vehessenek részt, ahol én voltam a koordinátor, az összekötő személy magyarországi, vagy más országbeli iskolákkal. Ennek köszönhetően ezek a diákok eljuthattak Budapestre, Szlovákiába, Szerbiába, Horvátországba stb.
Terveim szerint ezeket a dolgokat szeretném folytatni, együttműködve a csapattal. Úgy látom, hogy továbbra is mindenképp szükség van egy nem reál tudományokkal foglalkozó szakemberre a tanácsban, egy bölcsészre. A következő négy évben, ha minden jól alakul már ketten leszünk Tóth Enikővel, akivel szerintem nagyon jól fogunk tudni együttműködni, hiszen ő is volt már tanácsos, átlátja, hogy itt hogyan működnek a dolgok. Ő munkájából adódóan még aktívabban foglalkozik a fiatalokkal, és a sok mérnök és reál beállítottságú ember mellett szerintem fontos, hogy legyen két olyan szakember, aki a kultúrával, a fiatalokkal foglalkozik. Koromból adódóan talán jobban meg tudom szólítani a fiatalabb korosztályt, könnyebben tudok kapcsolatot teremteni köztük és a város vezetősége között, mint a tanács idősebb tagjai.
A másik terület, amit kollégáimhoz hasonlóan szeretnék támogatni az a sport, hiszen keveset mozognak az emberek. Ha minden jól megy, 1-2 éven belül befejeződik a kerékpárút és a szabadidőpark, illetve mindezeken kívül tervben van nagyobb kerékpárutak megpályázása is. Mindenképpen szeretnénk folytatni az ebben az irányban megkezdett munkát.
Az ifjúság mellett pedig mindenképpen meg szeretném célozni az idősebb korosztályt, a 60-70 év fölöttieket is. Úgy látom, hogy lenne igény például szabadtéri sakkozási, kártyázási lehetőségre, sokan leülnek a parkban beszélgetni. Rájuk vonatkoztatva is szeretném szorosabbra fűzni a kapcsolatot a testvérvárosokkal, kulturális szinten is. Hogy ez ne csak abból álljon, hogy évente néhány alkalommal találkozik a két város vezetősége, képviselői, hanem legyen ennek például egy diákutaztatásos, vagy idősek számára kirándulási lehetőséget biztosító programja is.
Mindezek mellett volt egy másik, szerintem nagyon fontos rendezvényünk a „Törődés napja”, amely egy speciális igényű gyermekek számára szervezett gyereknap volt. Ebben nyírbátori szakemberek voltak segítségünkre, és szerintem ezt nagyon jó lenne meghonosítani, és megrendezni minden évben. Hiszen mind a gyerekeknek, mind a szülőknek nagyon jó élményt nyújt, emellett a meghívottak révén új kapcsolatok alakulhatnak ki, saját tapasztalataikkal segíthetik egymást a résztvevők a határon innen és túl.
– Mi az, amit a legjobban szeretsz a tanácsosi munkában, és van-e valami, amit nehézségként élsz meg?
– Szeretem a közszerepléssel járó feladatokat. Szívesen elmegyek különböző rendezvényekre, találkozókra, szívesen megállok az emberekkel beszélgetni, gyakorlatilag bármiről. Ha megkérnek rá, akkor megyek és megkeresem az illetékes személyt a hivatalon belül konkrét ügyekre vagy problémákra vonatkoztatva is. Igazából ez a tanácsosi munka előtt is így volt, de azóta ez érezhetően felerősödött, nagyobb szerepet kapott. Örülök emellett annak, hogy új kapcsolatokat építettem ki, megyei szinten is, politikailag és emberileg is. Ma már tudom, hogy egy probléma esetén kihez kell fordulni, kit kell felhívni. Ami esetleg kevésbé pozitív, az a bürökráciához kapcsolódik, a papírozással, leadással járó feladatok nem annyira a kedvenceim. Illetve a tanácsosi feladatok velejárója, hogy a gyűléseken adott esetben komoly nézeteltérések alakulnak ki, hiszen nem érthetünk mindig mindenben egyet.
– Említetted, hogy fontos a kapcsolattartás a lakók és a város vezetése között, szoktak megkeresni konkrét problémákkal is az emberek?
– Jellemzően barátok szoktak telefonon megkeresni, kérdéseket feltenni folyó ügyekkel kapcsolatban. Erre egy konkrét eset például az, amelyet a jövőben szeretnénk orvosolni valahogy, hogy ne tegyenek le illegálisan szemetet a város különböző pontjain. Van olyan hely, ahová már tettünk ki tiltó táblát, volt ahová még nem sikerült. Kérdés, hogy ez visszatartja-e a szabálysértőket. Kerestek meg már állásügyben is, és 3-4 esetben tudtam is segíteni összeszedni a szükséges iratokat, a vizsgához szükséges anyagokat stb. Sokszor érdeklődnek az éppen futó projektek részleteiről, illetve városrendezési kérdésekről is.
– Milyennek látod a következő négy évet, a jövőt?
– Ahogy említettem, szerintem ez egy nagyon jó csapat. Cserék lesznek benne, de ez jó, hiszen folyamatosan változnia, frissülnie kell. Szerintem úgy működik egy csapat nagyon jól, ha vannak benne fiatalabb, illetve idősebb, tapasztaltabb tagok is. Így ki tudják egészíteni egymást. Mindenképpen generációváltás zajlik a tanácsban, amire nagy szükség van, hiszen a fiatalabb korosztályt másképp nagyon nehéz megszólítani. A probléma ezzel kapcsolatban az, hogy a mai fiatalok egyre kevésbé akarnak ebben részt venni. Riasztja őket az elköteleződés, a közszereplés. 2008-ban volt egy komolyabb generációváltás a tanácsban, ami most akár meg is ismétlődhetne, de hiányoznak a jelöltek hozzá, akik szeretnének ebben a munkában részt venni. A MIK (Magyar Ifjúsági Kezdeményezés) sokáig biztosította az „utánpótlást”, hiszen aktív tagjai közül kerültek ki azok, akik később tanácsosi munkát vállaltak. Jelenleg, bár hivatalosan létezik az egyesület, tudna pályázni is akár, de nem nagyon vannak fiatal, aktív tagjai. Ennek oka talán, hogy a fiatalok nem jönnek haza egyetem után, nem látnak potenciált a városban, így nincs ki átvegye.
– Hogy látod, a kormány járványügyi intézkedései milyen hatással lesznek a szeptemberre kiírt választásokra?
– Nem lesz egyszerű. Én úgy érzem, hogy mi Szatmár megyében, illetve a partiumi megyék nagy részében felelősségteljesen viselkedünk, betartjuk az előírásokat, akkor is, ha azok sokszor kellemetlenek. Gondolok itt például a maszkviselésre, ami hosszú távon igen nehézkes lehet, mégis meg kell szoknunk, mert lehet, hogy még év végéig kötelező lesz. Én reménykedem abban, hogy a félelem nem tartja majd vissza az embereket, és eljönnek szavazni, ahogy elmennek egy szabadtéri koncertre is, vagy akár hétvégén bevásárolni egy-egy nagyobb üzletbe, hiszen látjuk, hogy gyakran ilyen helyeken igen sokan vannak. Ha ilyenkor nem félnek a tömegtől, reméljük, ez a szavazás esetén sem tartja majd vissza őket.
Szóval én abban reménykedem, hogy a nagykárolyiak igenis elmennek szavazni, és támogatni fognak minket, hiszen a városban látszik a változás, a folyamatos fejlődés. Reméljük, hogy értékelik az elmúlt 8 év erőfeszítéseit, és azt, hogy ebben a szellemben szeretnénk folytatni a jövőben is, hiszen nagyon komoly tervek vannak még a jövőre nézve, folytatni szeretnénk a megkezdett pályázatsorozatot, hogy a város igazi gyöngyszem lehessen. A város lakói okosak és felelősségteljesek, és remélhetőleg belátják, hogy mindez az érdekükben történik, és esélyt adnak nekünk arra, hogy folytathassuk. Mindez érvényes természetesen a parlamenti választásokra is, ahol ugyanolyan fontos a minél nagyobb arányú részvétel, hiszen nem tudunk helyben fejlődni, ha ott nincsenek meg azok az emberek, akik támogatnak minket.
Bagossy Andrea
You must be logged in to post a comment.