Gyászolunk. Sokan a maguk módján vigasztalni akarnak, de olyasmit mondanak, amit jobb lett volna, ha nem is mondanak. Vigasztalás helyett inkább dühít az, amit hallunk tőlük. „Jobb lett volna, ha hallgatott volna az illető” – gondoljuk magukban. Ismerős? A Nagykároly-belvárosi egyházközség imatermében kedd délelőtt tartott előadásában Bartha Mária Zsuzsanna unitárius lelkész, gyászfeldolgozási specialista a gyászfeldolgozásról szóló előadásában olyan útmutatókat adott, amik sokak számára hasznosak lehetnek: gyászolóknak és a gyászolókat segítőknek egyaránt.
Alább a Nagykárolyi Református Egyházmegye sajtószolgálatának beszámolója olvasható.
A lelkésznő beszélt a gyászról, melynek folyamata nemcsak valakinek az elvesztése, hanem valaminek (költözés, válás, munkahelyváltás, egészségvesztés, bizalomvesztés stb.) az elvesztése során is megérinthet minket. Ismertette a napjainkra jellemző általános jelenséget. Azt, hogy nem adunk időt magunknak sem és másoknak sem a gyászra, hanem pillanatok alatt tovább akarunk azon lépni, mintha nem volna jogunk a gyászhoz. Bemutatta az általános gyászreakciókat, a gyászról kialakult tévhiteket, a jellemző környezeti reakciókat, a feldolgozatlan veszteségeket és igyekezett segítséget nyújtani a gyász feldolgozásához. Kiemelte annak fontosságát, hogy a hasznos tanácsok adása helyett jobb, ha inkább végig hallgatjuk a gyászolót. Ha hagyjuk, hogy ő mesélje el mit is érez. Ha ő mondja el, hogy mi történt és mit jelent ez számára. Tukacs József református lelkipásztor is ennek fontosságát erősítette meg, aki elmondta azt is, hogy a gyászolás mikéntjére nem lehet általános sablont adni. Van, aki ilyenkor megsiratja elveszített szeretteit, s van aki nem. Mindenképp színészkedés nélkül merjünk úgy tenni, ahogy azt belülről érezzük.



You must be logged in to post a comment.