Hiánypótló előadás Nagykárolyban: fejleszt vagy rombol az internet és az okostelefon?

Aktuális és fontos témában tartott előadást Uzsajné dr. Pécsi Rita Nagykárolyban, a Fatimai Szűz Mária római katolikus templomban. A hiánypótló előadásra, melynek központi témája a telefonozással eltöltött idő és az internet használata volt, rengetegen voltak kíváncsiak, a templom tere teljesen megtelt emberekkel.

A Fatimai Szűz Mária Plébánia Egyháztanácsának szervezésében került sor arra az előadásra, mely során Uzsajné dr. Pécsi Rita neveléskutató beszélt egy igen fontos és aktuális témáról: a képernyő és az internet hatásairól.

„Uzsalyné Pécsi Rita PhD; Apor Vilmos Katolikus Főiskola főiskolai tanár, neveléskutató – a szakma így tart számon. A legfontosabbaknak Rita, anya és Rita mama vagyok. Férjem, egyben munkatársam Uzsaly Zoltán. 4 felnőtt, családos gyermekünk, 5 unokánk van. Az emberek, a kapcsolatok és a művészetek a munkám, a szenvedélyem és a hobbim is.

Az oktatás szinte minden szintjén dolgoztam: óvodát, iskolát alapítottam és vezettem; egyetemen általános módszertant oktattam leendő tanároknak; tanítottam zenét, retorikát, pedagógiai pszichológiát, stratégiai és projekt-menedzsmentet, üzleti kommunikációt, általános és szakdidaktikát, nevelés- és módszertant; nevelési, önnevelési, életvezetési témájú előadásokkal járjuk férjemmel az országot, amelyekből könyvek is születnek. A nevelés az Élet szolgálata – ezt vallom, ennek módjait kutatom, keresem feleségként az önnevelésben, anyaként, tanárként és neveléskutatóként is. Célom, hogy híddá váljak a tudomány és az élet, a pszichológia, a pedagógia és a hétköznapok között.” – olvasható a szakember saját bemutatkozása.

Mai modern világunkban nincs olyan család, amelyik ne lenne érintett a témában, és a gyerekek egyre kisebb korban találkoznak a képernyővel. Sokan a modern bébiszitternek nevezik, hiszen a képernyő előtt ülve a gyermek akár igen hosszú ideig is elvan, gyakorlatilag szinte mozdulatlanul, a környezetére kicsit sem figyelve szemléli azt. Dr. Pécsi Ritától megtudhattuk, hogy ilyenkor maga a testérzékelés is megszűnik, a kicsi nem érzi, hogy éhes, szomjas, fáradt, csak magába szippantja a képernyő. A kialakulatlan idegrendszer és a gépek találkozása klinikai és idegrendszeri elváltozásokat okoz. Ez egyfajta elektronikus kokain, olyan mintha kábítószerezne, hiszen ugyanazt az utat használja, mint a kokain.

Éppen ezért a szülők felelőssége hatalmas, hiszen ők adják az eszközt a gyermek kezébe. A szakértő szerint 3 éves korig egyáltalán nem lenne szabad semmilyen képernyőt néznie, óvodáskorban pedig napi 15-20 perc az, amit az idegrendszer még károsodás nélkül el tud viselni, és azt is kettőbe osztva, tehát nem egyszerre. Később a különböző játékok révén akár komoly függőség is kialakulhat a gyermekben, hiszen ezek sajnos úgy vannak felépítve, hogy minden játékbeli siker egy-egy igen komoly dopaminlöketet ad az agynak, amely arra serkenti, h még többet játsszon. Ez pedig egyenes út a függőséghez. Az agy fejlődéséhez azonban valódi feladatok kellenek, hiszen a virtuális tapasztalat nem alapozza meg a későbbi problémamegoldást, csak becsapja az idegrendszert. Az életkorhoz nem illő technikahasználatnak tehát súlyos következményei lehetnek:

– nem viseli el a hibát, nem tudja kezelni az indulatát

– torzul a valóságkép

– megakadályozza a motiválhatóság kifejlődését.

A negatív hatások kivédése azonban nem lehetetlen, felelősséggel, tudatosan elkerülhetőek. Ebben nyújtanak segítséget a következő irányvonalak:

– világos megbízható keretek, szabályok

– saját döntések, amelyek következménnyel, felelősséggel járnak

– izgalmas felfedezések, valóságosan átélhető kalandok, legyőzhető igazi veszélyek, félelmek, konfliktusok

– test- és természettapasztalat

– kötődés, együttlét, minta, valódi érzelmek

– újdonság, megoldható mindennapi problémák

– feladat, amiben ügyes lehet, fortélyok, fogások – talpraesettség

– bizalom, bátorítás, ne félj a tévedéstől

– igazi követhető példakép

– művészet, sport, zene, játék és rengeteg mozgás.

A tét tehát óriási. Szülőként a mi felelősségünk szabályozni a gyermek képernyőhasználatát, úgy, hogy tudatában vagyunk annak káros hatásaival, és azzal, hogy igen komoly, csak nehezen orvosolható, vagy visszafordítható negatív következményei lehetnek a túlzott használatának. Legyünk tudatosak, és biztosítsunk egy jobb jövőt a gyermekünk számára.

Bagossy Andrea