Alföldiként−nagykárolyiként síoktató, programszervező, túravezető. A téli sportok szerelmesével, Szakács Enikővel beszélgetett a nagykárolyi Elméleti Líceum diákja, Tátrai Henrietta.
– Hol születtél, nevelkedtél? Mivel foglalkozol mostanság?
– Szatmáron születtem, de Nagykárolyban nevelkedtem, az Elméleti Líceum matematika−informatika szakán végeztem a líceumi éveimet. Innen kerültem el Magyarországra, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kommunikáció szakára jártam, ahol 2012-ben végeztem, és ezt követően költöztem Kolozsvárra. Ott elkezdtem a turizmusföldrajz szakot, amit 2015 nyarán sikeresen befejeztem. Jelenleg egy tavaly alapított turisztikai szolgáltató cégnek vagyok a tulajdonosa.
– Honnan jött a síoktatás ötlete? Mindig is szerettél volna ezzel foglalkozni?
– Hatéves korom óta sízek, mindig is kedvenc sportomként tartottam számon. Már megfordult pár éve a fejemben, hogy szeretném ezt a szakmát, de csak azután került sor a síoktatói vizsgára, miután kikerültem az egyetemi közegből. Nem bántam meg a döntésem, számomra mondhatni az egyik legszebb szakma a világon.
– Mennyi időbe telt ennek a szakmának az elsajátítása? Gondolkozol más téli sport oktatásában is?
– Folyamatosan sajátítom most is, itt is mindig van hova fejlődni. A technika adott, nem változik, de mivel minden kliens, minden tanulni vágyó más, ezért mindig igazodni kell az új helyzethez, és sok esetben új ötleteket, új gyakorlatokat kell kitalálni, kipróbálni. Az oktatói vizsgát egy hetes kurzus elvégzésével szereztük meg, de utána kezdődött el igazán a szakma elsajátítása, mikor már élesben ment. A snowboarddal kezdtem el ismerkedni, mint minden téli sport, ez is nagyon tetszik.
– Említetted, hogy hatéves korod óta sízel. Hogy volt erre lehetőséged nagykárolyi lakos révén?
– Szüleimnek köszönhetően gyermekkoromtól kezdve Hargitafürdőre jártunk minden télen. Amint volt lehetőségem, külföldön is kipróbáltam magam. Persze amióta síoktató vagyok, többet van síléc a lábamon egy szezon alatt, mint addigi egész életemben.
– Mivel foglalkozol a nyári időszakban?
– Ökoturisztikai programszervezéssel és idegenvezetéssel foglalkozom, többnyire Kovászna megyében. Télen a síoktatás szerelmese vagyok, amúgy az ökoturizmusé. Olyan szakmákat választottam, melyekre nem munkahelyként, hanem hivatásként gondolok. Mindkettőt szívügyemnek tartom, örömmel csinálom.
– Édesapád székely származású. Milyen hatással van ez rád?
– Gyerekkoromtól kezdve mindig idehúzott Székelyföldre egy megmagyarázhatatlan belső kötelék, talán leginkább a hegyek monumentalitása és a természet közelsége nyűgözött le. Barátságos, befogadó környezet, mindig otthon érzem magam itt.
– Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?
– Márciustól kaptam egy három hónapos ösztöndíjat Németországba. Egy Erasmus+ ösztöndíjat pályáztam meg, mely ezúttal nem az egyetemistákat, hanem a fiatal vállalkozókat célozza meg. A lényege, hogy lehetőséget ad a kezdő vagy jövendőbeli vállalkozóknak, hogy betekintsenek egy már régebb óta működő vállalkozás életébe, ötleteket, tapasztalatokat cserélve ezáltal. Ez azt jelenti, hogy kevesebb, mint egy hónapom van, hogy összeállítsam a nyári programokat, és elég sok mindent szeretnék nyárra szervezni. De nem panaszkodhatok, hiszen élvezem, ha sűrű az élet és zajlik.
– Köszönöm, hogy időt szakítottál a Nagykárolyi Anzikszra, és sok sikert kívánok a továbbiakban!
– Én is köszönöm a lehetőséget!
Tátrai Henrietta
Elméleti Líceum

