Hol telelnek a gólyáink?

Miközben néhány kockázatot vállaló madár itthon fagyoskodik a hidegben, többségük a szokott módon Afrika középső régiójában, elsősorban Csádban és Szudánban telel. Két jeladós gólyánk azonban kétszer ilyen messze, a Dél-afrikai Köztársaságig repült, ami légvonalban is több mint 8000 kilométeres odaút.

Ezek a pontos információk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársai által az elmúlt öt évben hatvan fehér gólyára felszerelt műholdas jeladónak köszönhetőek. Ezek közül jelenleg kevesebb mint tíz adó aktív, vagyis az eszközök esetleges meghibásodásának esélyét is figyelembe véve a madaraknak már csak mintegy 20 százaléka lehet életben – írja közleményében a szervezet.

A műholdas követés révén a szakemberek néhány év alatt többet tudtak meg a faj vonulási és telelési viselkedéséről, mint az ezt megelőző több mint száz év hagyományos gyűrűzésével. Kiderült, hogy a fiatal fehér gólyák az ivarérés évei alatt gyakran haza se jönnek, a nyarat Kis-Ázsia térségében töltik. De fény derült a talán legkorábban, már februárban hazatérő gólyánk titkára is: „Báró” gyorsaságának oka, hogy Afrika helyett csak Izraelig vonul.

A GPS adatokból tudják, hogy az egyes példányok telelőhely-választása akár évenként változhat. Idén ősszel azt is megfigyelhették, hogy a délre tartó vonulást hosszabb időre is megszakíthatják olyan kedvező események, mint például egy kialakuló sáskajárás a Szahara déli, Száhel-övezetében. Arra is fény derült, hogy a hazai állomány fő telelőterülete Csádban és Szudánban van.

A közlemény szerint ugyanakkor elképesztő azzal szembesülni, hogy a kötöttségek nem korlátozta madarak akár úgy is dönthetnek, folytatják útjukat, és az afrikai kontinens legdélebbi térségeiig repülnek, ahonnan visszatérve több mint 20 ezer kilométert repülnek fél év alatt.

A múlt héten két jeladós fehér gólya pusztulására, és ennek okaira is fény derült. A „Január” nevű áttelelő madár múlt csütörtökön pusztult el, tetemét a Fővárosi Állat- és Növénykertben Dr. Sós Endre vezető állatorvos vizsgálta meg. Az elhullás oka a madár emésztőrendszerében a táplálékállatok szőréből és egyéb emészthetetlen részeiből képződő „bezoár” okozta gyulladás és elzáródás volt, melynek kialakulása valószínűleg a főként kisrágcsálókból álló táplálkozásra vezethető vissza.

A közlemény szerint mindazonáltal a gólyák messze túlnyomó többségének az ilyen emészthetetlen táplálék-összetevők nem okoznak gondot, ezektől (a baglyokéhoz hasonló) napi többszöri köpeteléssel probléma nélkül megszabadulnak. „Január” emésztőrendszere tehát rendellenesen, rosszul működött (ennek okaira azonban nem derült fény), és az ebből következő megbetegedés vezetett elhullásához.

Annak ellenére, hogy az áttelelés rendkívül kockázatos döntés, az itthon maradó gólyák rendkívül jól bírták a telet az elmúlt években és a mostani kemény fagyok idején is. Többségük gond (és az alapvetően szükségtelen emberi segítség) nélkül vészeli át a fagyos hónapokat, a „Januáréhoz” hasonló elhullásról eddig nem is volt hazai adat – írja a közlemény.

Egyik leghíresebb jeladós fehér gólyánk, az időjárás-jelentésekben is bemutatott „Veca” Afrikában került bajba. Adója január 9-e óta ugyanarról a helyről sugározta a jeleket, amiből pusztulására lehetett következtetni. A madarászok nemzetközi közösségének köszönhetően alig néhány nap alatt sikerült megszervezni, hogy valaki Zambiában ellenőrizze a GPS-koordinátákat. Így derült ki, hogy „Veca” valószínűleg orrvadászat áldozata lett.

Forrás: hirado.hu/MME