A honvágy

A fenti sorokat írta nekünk egy új Olvasónk. Szó se róla, igen jól esik mindig a visszajelzés. (Rendszerint a pozitív, de olykor még a negatívnak is örülünk.) Kíváncsiak lettünk a bejegyzés mögötti történetre.

„Egészséget! Igyekszünk. Kérem, meséljen arról, hogy miért érdekli az, ami a szülővárosában történik? Eleve, hogy és miért került el »olyan messze«? Honvágy? Milyen időközönként jár haza? Azt szokták mondani, hogy aki ritkábban van itt, annak jobban feltűnik a változás. Önnek mi tűnik fel?” – írtuk az úriembernek. Ezt a választ kaptuk:

„A közép iskola elvégzése óta (1957), de igazából az egyetem után kerültem Nagybányára, ahonnan gyakran jártunk haza, míg volt kihez. Azóta csak egyszer-kétszer, öregdiák-találkozókra és halottak napján. Nagyon örülünk (a feleségem is károlyi), hogy szépen rendbe hozták a várost, a kastélyt, a színházat, a városházát. Az itteni barátainknak is ajánljuk, néha visszük is őket HAZA!”