Szakmájának szépségeiről, illetve kihívásairól beszélgettünk Hompoth Panni gyógypedagógussal, akihez minden aprónak tűnő problémával bátran fordulhatnak a szülők, hiszen minden kis mosoly megörvendezteti.
Napjainkban nagyon komoly információmennyiség zúdul az emberekre minden áldott nap, melyekből sokszor nagyon nehéz kiszűrni a valós, hiteles tartalmakat. Az internetnek köszönhetően bármely szakterülettel kapcsolatban találhatunk hasznos, és kevésbé használható információkat, melyek gyakran félrevezetik a keresgélőt. Így van ez a napjainkban igen sok szülőt foglalkoztató korai fejlesztéssel, a gyógypedagógia különböző területeivel kapcsolatban is, mely témában szintén sok tévhit kering a köztudatban. A gyógypedagógusi munkáról, annak szépségeiről és kihívásairól kérdeztük Hompoth Pannit, aki fiatal kora ellenére, komoly szakmai tapasztalattal rendelkezik.
– Gyógypedagógusként dolgozol, kérlek meséld el hol végeztél, és miért pont ezt a szakmát választottad?
– Kolozsváron végeztem, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Gyógypedagógia szakán 2013-ban, annak ellenére, hogy a középiskolában matematika-informatika szakos voltam. Mindig is szerettem a reál tantárgyakat mégis a gyerekek, így a velük való foglalkozás iránti vágyam alapján választottam szakmát magamnak. Gyerekkoromban már mondták, hogy biztos egy focicsapatnyi gyerekem lesz, s átvitt értelemben sokkal több lett annál. Azt hiszem nem túlzás azt mondanom, hogy száznál is több aprósággal foglalkoztam eddig, és mindegyiket a gyermekemnek hívtam. Ha arról kellene beszélnem mi motivál leginkább, azt mondanám: nagyon szeretem a gyerekeket.
– Azok számára, akik nem látnak bele közelebbről, kérlek meséld el pontosan mi a munkád, mit csinál egy gyógypedagógus?
– Igazság szerint, az egyetemi képzést megelőzően nekem is kicsit leegyszerűsített képem volt a gyógypedagógusokról: sérült gyerekekkel és családjukkal foglalkoznak… ezt gondoltam én is, míg sok esetben szembesültem azzal, hogy ezt a szakmát többen összekeverik a gyógytornászok munkájával is. A két terület nem áll egymástól nagyon távol, mégis sokban különbözik egymástól. Sokkal szerteágazóbb a szakma, minden attól függ, hogy milyen szakirányt választ magának a gyógypedagógus. Lehet ugyanis logopédus, fejlesztő pedagógus, terapeuta, mozgásfejlesztő, korai fejlesztő, pedagógus (óvónő, tanítónő) stb., és persze a legtöbb esetben nem hivatalos családterapeuta. Amióta volt szerencsém Budapesten is tanulni, leegyszerűsítve azt mondhatom, hogy egy gyógypedagógus a gyerekek/felnőttek megfelelő fejlődésével foglalkozik, és mindennel, ami ezzel kapcsolatos (az igen elterjedt szemlélettel ellentétben nem csak sérült személyekkel, hanem bárkivel, akinek az említett területek valamelyikén fejlesztésre van szüksége).
– Úgy tudom főként gyerekekkel foglalkozol, milyen korosztállyal? Mik a tapasztalataid, általában milyen problémával fordulnak hozzád a szülők?
– Igen, én csak gyerekkel foglalkozom, közvetetten kapcsolatban álluk a családtagjaikkal is. Inkább a kisebb korosztály fejlesztésével foglalkozom, mind a tanügyi, mind pedig a magán szférában. Jelenleg egy speciális óvodában (Centrul Școlar Pentru Educație Incluzivă) vagyok óvónő, és emellett egy nagykárolyi cégnél, a Kinetomob Terápiás Központnál dolgozom mozgásterapeutaként. Három hónapos korosztálytól foglalkozom vizsgálattal és fejlesztéssel, de sajnos az a tapasztalatom, hogy a szülők jóval később jelentkeznek, mint ahogy kellene, pont amiatt a tévhit miatt, hogy a gyógypedagógus csak sérült gyerekekkel foglalkozik. A valóság ezzel szemben az, hogy nem, egy egészséges gyerek fejlődését is fontos szakemberrel megbeszélni, és tanácsokat kérni, ugyanúgy, ahogy például a háziorvoshoz vagy a fogorvoshoz is eljárunk rendszeres ellenőrzésre. A problémák teljesen változóak, van amivel tudok foglalkozni, s olyan is, amiben csak tanácsot adhatok, vagy tovább küldhetem az illetőt egy másik szakemberhez.
– Mennyire fontos a te területeden a korai felismerés? Milyen korban lenne ideális felmérésre vinni a gyerkőcöket?
– Szakemberként az a véleményem, hogy a legfontosabb a korai felismerés, mert rengeteg múlik azon, hogy mikor kerül a gyerek és ezáltal a család is szakemberhez. A fejlesztés és a fejleszthetőség teljesen más egy 1-3 éves gyereknél, mint például egy 4-5 éves gyereknél, akiknél már kialakultak a berögzült viselkedésformák, s amiken nehezen lehet utólagosan változtatni. Nem beszélve arról a tényről, hogy 7 éves korig érik az idegrendszer, addig „átszervezhető”, utána már nagyon nehéz látványos eredményeket elérni.
– Melyek azok a jellegzetes problémák, tünetek, amelyek esetén mindenképpen ajánlott, hogy egy szakember is lássa a gyermeket?
– Erre nagyon egyszerűen válaszolok, ha bármilyen kérdése van a szülőnek gyermeke fejlődésével kapcsolatosan keressen egy szakembert, gyógypedagógust, pszichológust, gyerek neurológust, és bátran kérdezzen, kérje ki a szakvéleményét.
– Mennyire nyitottak, befogadóak a szülők, illetve mennyire együttműködőek a gyerekek? Egyáltalán mekkora igény van egy kisvárosban gyógypedagógusra?
– Szerencsére változik a szülői hozzáállás, nem „félnek” már tőlünk, és viszonylag hamar elindul a szülő, ha valami kételye van a gyermeke fejlődésével kapcsolatosan. Emellett azonban fontos megjegyeznem, hogy még mindig nem elég hamar történik meg a szakember bevonása. Muszáj megint a fogorvosi példát felhozzam, ahova szintén nem egy kis szuvasodásnál indulunk el, hanem még azelőtt, a probléma megelőzése miatt. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy amikor elvégeztem az egyetemet nem gondoltam volna, hogy ennyire keresett lesz egy gyógypedagógus. A megnövekedett érdeklődést én annak tudom be, hogy a tájékozottabb szülők száma növekedett, nem pedig a segítségre szoruló gyermekeké.
– Mit szeretsz a legjobban a munkádban, illetve van-e valami, ami kihívást, nehézséget jelent számodra?
– Minden egyes gyermek kihívást jelent számomra, minden gyerek más, és teljesen más jellegű foglalkozásra is van szükségük, én pedig pont ezt szeretem a szakmámban: amikor egy gyerek és családja bejön hozzám, elindulunk együtt a közös felfedezés útján.
– Ha pályakezdő fiatalokra gondolunk kiknek ajánlanád ezt a szakmát?
– Azoknak a fiataloknak ajánlom a gyógypedagógusi hivatást, akik szeretnek emberekkel foglalkozni, segítőkészek és kíváncsiak rájuk, s még inkább talán azoknak, akik szeretik a kihívásokat, a spontaneitást, a kreativitást. Legfőképpen pedig azoknak, akik tényleg értékelik a szívből jövő, apró mosolyokat.
Bagossy Andrea
Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban
You must be logged in to post a comment.