Ilyen volt a Csomaközi Nyári Lovas Élménytábor!

Július 28-a és augusztus 2-a között zajlott a Csomaközi Nyári Lovas Élménytábor harmadik turnusa, amelyen én is részt vettem, bár már nem táborozóként.

Vasárnap este fogadtuk a gyerekeket és fiatalokat családjaikkal együtt. Ekkor zajlott le a végső regisztráció is. Ismerkedős játékokat játszottunk, tanultuk egymás nevét. Az este fénypontja viszont a pizzázás volt. Később elfoglaltuk a szálláshelyeket. A gyerekek, ezelőtt már megtalálták azokat a személyeket, akikkel egy szobában szerettek volna lenni. A barátságok lassabban vagy gyorsabban, de elkezdtek szövődni.

Hétfő reggel a táborozók izgatottan várták, hogy elkezdődjön a lovaglás, de egy kis tánc nem maradhatott ki a reggeli órákból, ahogy a játék sem. Ez az egyik varázsa a tábornak, hogy együtt játszunk, hogy a játékban nem kell álarcok mögé bújni, hogy mindenki kollaborálhat mindenkivel, mert itt nem a kor, a hobbik vagy más megkülönböztető tényezők a lényegesek, hanem az, hogy érzelmeket éljünk át együtt, hogy megtanuljunk kitartóak lenni, hogy megtanuljunk bízni a társunkban, és őszintén szurkolni neki. A bizalom és a kitartás a lovaglásban is kulcsfontosságú, hogy egy jó kapcsolat alakuljon ki a ló és az ember között. Ezt a kötődést már az is megalapozta, hogy a lovasok maguk hozták a lovakat az ápolóhelyre, részt vettek az ápolásban, felszerelésben. Ezután következett a lovaglás, a futószárasok három helyre voltak beosztva, a szabadszárasok pedig két csoportban edzettek, miután minden futószáras oktatása végett ért. Úgy gondolom, itt fontos lenne tisztáznom, hogy mi a különbség a futószárasok és a szabadszárasok között. A futószáras lovasok esetében a lóra fel van szerelve egy hosszú szár, amit az oktató tart, így a ló az oktató körül ír le egy kört, a szabadszárasok maguk vezetik a lovaikat, ők már egy haladóbb kategóriába tartoznak. Lovaglás alatt délelőtt és délután is papírkosarakat készíthettek az éppen nem lovon ülő érdeklődők.

A keddi nap struktúrája is hasonló volt a hétfőihez. Ezen a napon a kézműves foglalkozáson elsősorban zoknizsákokat és zoknibábokat készítettünk. Ami különleges volt benne az az, hogy valamennyiüket ki is próbáltuk egy játék keretében, amit „Csülközésnek” hívnak. A játék alatt a résztvevők egy sorba állnak, előttük egy határvonal húzódik. Az első a zsákját eldobja, és meg kell próbálja leborítania vele a kis méretű farönköt. Ha ez sikerül, akkor a gazda szerepben lévő játékos fel kell állítsa a rönköt, aztán el kell kapja a zsákjáért futó játékost. Ha sikerül neki, akkor az elkapott lesz az új gazda. Abban az esetben, ha nem borítják le a rönköt, az első borításnál az előző dobók is kell fussanak a zsákjukért, és persze közülük is el lehet kapni egyet. Vacsorára strudlit ettünk, ami többek számára különleges volt, hiszen ez az étel egy helyi jellegzetesség. Ezáltal megtapasztalhattuk a sváb gasztronómia egyik legkedveltebb ételének az ízét.

A szerdai nap kissé másabb volt, mint az előzők. Bár ezen a napon is volt kétszer lovagoltatás, és kézműveskedhettek is, délután kimentünk egy tó mellé az erdőbe. A foglalkozáson festett vázákat, rózsákat és más virágokat lehetett készíteni. A lovasok egyre tapasztaltabbak lettek a sportban. Az erdőben, pedig szalonnát sütöttünk, s aki akarta az hagymás vagy anélküli kenyérre csorgathatta a sülő szalonna zsírját. Ide szekérrel jöttünk ki több csoportban. A táborozók számára egy különleges élmény volt ez. Én az első csoporttal mentem ki. Az úton énekeltünk. Így a délután egészen idilli volt. Az erdőben körben játszottunk, amit a többség nagyon élvezett. Kérték, hogy játsszunk még. Nagy volt a versenyszellem is. A szálláson, pedig Activity-ztünk, egy kicsit másképp. Mindkét csapat hajtott a győzelemre, ezért igyekezetüket dicséret illeti.

Csütörtökön már éreztem, hogy közeledünk a tábor vége felé, de a kreativitásunk most még jobban kibontakozott. Pólókat batikoltunk, vagyis begumiztuk több helyen a pólókat, majd textilfestékkel színeztük őket. Volt aki csigává csavarta a pólóját, majd azt rögzítette. A festéket kicsavartuk a textilből, majd a gumik is lekerültek, és a ruhadarabok öblítése is folyamatban volt. Különleges alkotások születtek, amelyekből szép emlék válhat a táborozók számára. Közben a lovaglásban is nagyokat fejlődtek, hála a mindennapos edzésnek, az oktatók munkájának, figyelmének. Meglepetést szerveztünk, egy karaokeestet. Szerettük volna, ha emlékezetes lenne ez az este, mert másnap elérkezett a tábor vége.

Péntek reggel készülődtünk a bemutatóra és a kézműves kiállításra is. Reggel táncokat gyakoroltak, még egyszer lovagoltak, mielőtt megérkeznek a szülők. A sátorra felakasztottuk a hét alatt elkészült origamipillangókat. Már csak pár óra maradt, hogy fogadhassák a szüleiket. A bemutató után a tábor egy közös bográcsozással zárult.

Tabi Boglárka

Ide kattintva számos fotót is megtekinthetünk.